– Összességében hogyan értékeli ezt az évet?
– Ez egy kemény év volt. Nem számítottuk arra, hogy a világgazdasági válság ilyen erősen fog Miskolc életére hatni. Ez számunkra is azt jelentette, hogy miközben működtettük a várost szembesülnünk kellett azzal, hogy sokan elvesztették a munkahelyüket, támogatást igényeltek, sokan a lakásaikat is elvesztették. Nekünk abban kellett rendkívül keményen dolgoznunk, hogy az eddigi fejlesztéseket, fejlődéseket szinten tartsuk.
– Ez mennyire sikerült?
– Ezt a város lakóinak kell megítélni, de én azt érzem, hogy az emberek döntő többsége látta azt az alapvető szándékot, hogy mi itt helyben rendet akarunk. Ha vannak is vitás kérdések, akkor üljünk le, beszéljük meg, ne kövessük az országos politikát, az országos dumaszínházat. Mi azt mondtuk, hogy akik Miskolcon a város társadalmi életének a szereplői üljenek le, beszéljenek, ha jó javaslat van, az bárhonnan jön, csináljuk meg.
– Az év központi kérdése talán a közbiztonság volt. Elindult az úgynevezett fészekrakó ügy felgöngyölítése, de mi lehet igazából ennek a gyökere, és hol tart ez az ügy?
– A gyökere az, amiről bizony beszélni kellene! Hogy egész Borsod megye nagyon nehéz helyzetben van, emberek nagyon nehéz körülmények közt élnek, emiatt beindult a város irányába egy beáramlás. Ez egy tipikus Dél-amerikai folyamat, mi vagyunk az első hazai nagyváros, amely ezzel találkozik. Miskolc megpróbál ez ellen védekezni, ezért is hoztunk olyan intézkedéseket, mint például a lakcímbejelentések korlátozása. De a helyzet, azért helyzet marad. Azokban a lépcsőházakban, ahová beköltözött néhány család, aki nem akarja betartani a társadalmi együttélés szabályait, rendkívüli és nagyon nehéz helyzet alakult ki. Ezért is hoztuk létre a Városőrséget, hogy a közterületeken, és a lépcsőházakban amennyire lehet biztonság legyen. De az is látszik, hogy a helyzet súlyosabb, mert nem csak az Avasról van szó, hanem más területekről is. Mi a rendőrséggel, közterület-felügyelettel, mezőőrséggel, Városőrséggel, polgárőrséggel azon dolgozunk, hogy ezeken a folyamatokon rajta legyünk, és rend legyen a városban, mert ez a minimális elvárás a miskolciaktól.
– Ha már a városőrséget említette, mennyire vált be ez a szervezet, mik a tapasztalatok?
– Az, hogy van egy stabil, folyamatosan jelenlévő szervezet azt jelentette, hogy az Avason folyamatosan csökkent a garázda cselekmények száma. Persze, akit valamilyen atrocitás ért, az nyílván nem így éli meg, de a statisztikák azt mutatják, hogy nagyjából a felére csökkent a bűnesetek száma, ami jelentős. Azt is látni kell azonban, hogy a város számtalan pontján van még olyan helyzet ahol viszont az emberek további intézkedéseket várnak tőlünk.
– Maradva az Avasnál még kicsit, mit tehet az önkormányzat a Fészekrakó ügyként elhíresült beköltözők kapcsán?
– A város már megszerzett lakásokat. Ahogy ígértem felajánlottuk a rendőrkapitányságnak, ők meg fogják adni azoknak a névsorát, akiknek szükségük lehet rá. Februárban fogunk ez ügyben bejelentést tenni, amikor rendőrcsaládok költöznek ezekbe a lakásokba.
– Miskolcon egyébként is szükség van a rendőrség erősítésére, de a sajóbábonyi ügy erre különösen rávilágított, lesz-e városunkban készenléti ezred?
– A döntés már megszületett. Szerintem nagyon fontos, amit ki is jelentettem: ha ilyen esetekben, mint a sajóbábonyi rendőri erőket vonnak el más helyekről, akkor nagy területek védtelenül maradnak. Valószínűleg ennek hatására a kormány felgyorsította a döntést. A dolgok jelenlegi állása szerint januárban elindul a felújítása annak az épületnek, ahová a készenléti ezrednek, mint egy száz fős állománya költözik. Úgy becsülöm, hogy márciusban már be tudnak a készenlétiek lépni a munkába, és jelentősen javítják a mozgatható erők számát. Ha pedig a közterületeken több rendőr lesz, az a közbiztonságra is ki fog hatni. Közben persze továbbra is azt követeljük a kormányzattól, hogy a rendőrségünk számát is töltsék fel, hiszen folyamatosan hiányzik hatvan-hetven fő, akit fel kellene venni.
– A 2009-es év egyik szomorú eseménye volt a tragikus Középszer utcai paneltűz. Ezt követően azt kérte, hogy a társasházakat vizsgálják át tűzvédelmi szempontból, és néhány pozitív kezdeményezés is elindult, mint a hejőcsabai füstjelzők telepítése. Mit tehet ez ügyben az önkormányzat még?
– Engem is sokkolt a tragédia, hiszen ott voltam a tűzoltás helyszínén. Látható volt, hogy értékek milyen könnyen elpusztulhatnak, itt is szerencsétlenségek sorozata történt. Azon vagyunk – és ebben már egy lépés, hogy Hejőcsabán létrejön egy tűzjelző rendszer –, hogy ezt a város több pontján megvalósítsuk, persze kormányzati támogatással. Kezdeményezzük azt is, hogy minél többen alapvető tűzoltói ismeretekkel rendelkezzenek, hiszen sokfelé tapasztaljuk, hogy telerakják a lépcsőházat éghető anyaggal, vagy úgy parkolnak, hogy ez akadályozza az oltást és a mentést. Persze fontos ennek az egész rendszernek az ellenőrzése, amiben a tűzoltóságnak fontos szerepe van. Tényleg társadalmi összefogást szeretnénk, hogy, ha tűzeset van, akkor legalább tudjuk, mit kell csinálni, egymást hogyan kell riasztani, mik azok az intézkedések, amit meg kell tenni.
– Vannak pozitív történései is az évnek, a Dayka Gábor utcai beruházással elindultak az IVS belváros fejlesztési munkálatai, hogyan fogja ez megváltoztatni a belváros képét?
– Mi mindig azt mondtuk, hogy Miskolcot egy élhető európai várossá akarjuk tenni, ahol az itt élők jól érzik magukat. Ma ezer probléma van, ebből a leglényegesebb, hogy miként tudjuk a gazdasági problémákat kezelni. De akik itt élnek, és akik ide érkeznek azok is látják, hogy történtek változások és nem csak a belvárosban, hiszen több oktatási intézmény is megújult, és komoly útfejlesztések történtek. Egy Integrált Városfejlesztési Stratégia arról szól, hogy miként lehet Miskolc különböző területeinek az egységét megvalósítani. A belvárossal kezdtünk, mert nagyon lepusztult volt, most már az emberek látják az eredményeket. Itt nagyon komoly, öt és fél milliárdos fejlesztés valósul meg azzal, hogy létrejön Miskolc új főtere, megújul a városháza, a közlekedési kapcsolatok megújulnak, ami fekvése miatt komoly gondja a városnak. De nagy eleme az IVS-nek, Diósgyőr-Lillafüred turisztikai vonzerejének növelése, és természetesen az is, hogy Miskolctapolcán a Barlangfürdőre, a strand térségére milyen típusú tervek készülnek el. A miskolciak folyamatosan látják a változásokat, és ehhez kapcsolódik, hogy több olyan projekt lesz, ami meg fogja zavarni a mindennapokat. Bár átmeneti kellemetlenséget fognak okozni, de méltó fejlesztések a városhoz, amihez kérem, a türelmüket.
– A másik igazán nagy fejlesztés, amire mindenki kíváncsi a Zöld Nyíl, ez hol tart most?
– A pályaépítési tender kiértékelése most zajlik. Ha minden úgy történik, ahogy szeretnénk, akkor egy rendkívüli januári közgyűlésen tudunk a kivitelezőről dönteni. A szerelvény beszerzés tendere valamivel később dől el, de értelemszerűen először a pályaépítéssel kell kezdeni. A program halad, de látni kell, hogy ez egy európai uniós projekt, a legnagyobb Miskolc közelmúltjában, és nagyon kemény szabályoknak kell megfelelni. Az unió olyan feltételeket ír elő, amelyeket maximálisan be kell tartani, ez számtalan egyeztetést igényel, de hiszek abban, hogy, ha az első kapavágások megtörténnek a jövő év elején, akkor minél többen érzékelni és látni is fogják, hogy ez a projekt át fogja alakítani Miskolc tömegközlekedését.
– Vannak már megvalósult fejlesztések is, mint amilyen a városi sportuszoda. Ezzel kapcsolatban milyennek a visszajelzések?
– Én a visszajelzések alapján azt hallom, hogy sokan járnak úszni, sokan szeretik, és ami a legfontosabb számomra, hogy több ezer kisgyermek, óvodások, iskolások megtanulnak úszni. Egy uszodának elsődlegesen az a célja, hogy minél többen át tudjanak úszni egy medencét, és én szeretném, ha ebben Miskolc élen járna. Ebből biztos ki fog nőni egy-két tehetség, hiszen itt Kerékgyártó Tamástól Biros Péterig olimpikonok nőttek fel sanyarú körülmények közt is, mert nagyon jó edzők is vannak Miskolcon. Bízom benne, hogy, ha megegyeznek az érintettek, akkor a vízilabda is új életre kel, Kemény Dénes nekem személyesen is azt ígérte, hogy, ha megmozdul valami, akkor ő itt lesz.
– Ha már labdajáték, jövőre lesz száz éves a Diósgyőr, hogy haladnak a stadionépítési munkálatok, és miként ünnepli meg a város ezt a jubileumot?
– Akik ott voltak a film bemutatóján, azok megbizonyosodhattak róla: ezrek kívánják azt, hogy a diósgyőri sport, a diósgyőri labdarúgás a száz éves évfordulót méltó módon tudja ünnepelni. Akik arra járnak, látják, hogy épül a stadion, most éppen a napos oldal, persze, ahogy a pénztárcánk engedi, mindig egy kicsit tudunk előrehaladni. De az is fontos, hogy olyan feltételeket akarunk teremteni, aminek köszönhetően hosszútávon be tud kapcsolódni a Diósgyőr az európai labdarúgásba, ennek pedig a legfőbb záloga, hogy gombamód szaporodnak a műfüves pályák. Ezeken még apróságok futballoznak, de már itt vannak köztünk a Veréb Gyurik, Salamon Józsik, Tatár Gyurik. Ehhez a rendszerhez persze kellett az is, hogy a mi kezünkben legyen a klub. Azt szeretnénk, ha Észak-Magyarország tehetségei céljuknak tartanák, hogy a Diósgyőr felé orientálódjanak, és itt legyenek első osztályú labdarúgók.
– Itt az év vége, mindenki egy kicsit lazít, ön hogyan tölti az ünnepeket?
– Nem volt még igazán időm ezen gondolkodni, hiszen azon törjük közben a fejünket a jövőre nyolcszáz éves Miskolc rendezvényei, hogyan történjenek. Én ma arról álmodom, hogy egy igazán jó töltött káposztát egyek. Nagyon szeretek a családommal együtt lenni, ilyenkor mindenki sokat beszél, nehéz egy mondatot nálunk elmondani, de a családi ünnepnek ez a csodája. Jó az az izgalom, amikor a gyertyák meggyulladnak és az ajándékokat átadjuk. A legfontosabb persze az, hogy az ember egészségesen lássa a szeretteit. Én azt tudom kívánni minden miskolcinak, hogy nagyon jó egészsége legyen. A karácsonyi hangulat pedig abban is segítse őket, hogy hiába ez az általános pesszimista hangulat, higgyenek a családjukban, szeretteikben, városukban, a hazájukban! El fogunk mozdulni erről a nehéz pontról! Ehhez kívánok minden miskolcinak kellemes ünnepet és boldog új esztendőt! Egyben várok mindenkit szeretettel a Városház téren a 2010-es év köszöntésére a szilveszteri utcabálra!
– Ez egy kemény év volt. Nem számítottuk arra, hogy a világgazdasági válság ilyen erősen fog Miskolc életére hatni. Ez számunkra is azt jelentette, hogy miközben működtettük a várost szembesülnünk kellett azzal, hogy sokan elvesztették a munkahelyüket, támogatást igényeltek, sokan a lakásaikat is elvesztették. Nekünk abban kellett rendkívül keményen dolgoznunk, hogy az eddigi fejlesztéseket, fejlődéseket szinten tartsuk.
– Ez mennyire sikerült?
– Ezt a város lakóinak kell megítélni, de én azt érzem, hogy az emberek döntő többsége látta azt az alapvető szándékot, hogy mi itt helyben rendet akarunk. Ha vannak is vitás kérdések, akkor üljünk le, beszéljük meg, ne kövessük az országos politikát, az országos dumaszínházat. Mi azt mondtuk, hogy akik Miskolcon a város társadalmi életének a szereplői üljenek le, beszéljenek, ha jó javaslat van, az bárhonnan jön, csináljuk meg.
– Az év központi kérdése talán a közbiztonság volt. Elindult az úgynevezett fészekrakó ügy felgöngyölítése, de mi lehet igazából ennek a gyökere, és hol tart ez az ügy?
– A gyökere az, amiről bizony beszélni kellene! Hogy egész Borsod megye nagyon nehéz helyzetben van, emberek nagyon nehéz körülmények közt élnek, emiatt beindult a város irányába egy beáramlás. Ez egy tipikus Dél-amerikai folyamat, mi vagyunk az első hazai nagyváros, amely ezzel találkozik. Miskolc megpróbál ez ellen védekezni, ezért is hoztunk olyan intézkedéseket, mint például a lakcímbejelentések korlátozása. De a helyzet, azért helyzet marad. Azokban a lépcsőházakban, ahová beköltözött néhány család, aki nem akarja betartani a társadalmi együttélés szabályait, rendkívüli és nagyon nehéz helyzet alakult ki. Ezért is hoztuk létre a Városőrséget, hogy a közterületeken, és a lépcsőházakban amennyire lehet biztonság legyen. De az is látszik, hogy a helyzet súlyosabb, mert nem csak az Avasról van szó, hanem más területekről is. Mi a rendőrséggel, közterület-felügyelettel, mezőőrséggel, Városőrséggel, polgárőrséggel azon dolgozunk, hogy ezeken a folyamatokon rajta legyünk, és rend legyen a városban, mert ez a minimális elvárás a miskolciaktól.
– Ha már a városőrséget említette, mennyire vált be ez a szervezet, mik a tapasztalatok?
– Az, hogy van egy stabil, folyamatosan jelenlévő szervezet azt jelentette, hogy az Avason folyamatosan csökkent a garázda cselekmények száma. Persze, akit valamilyen atrocitás ért, az nyílván nem így éli meg, de a statisztikák azt mutatják, hogy nagyjából a felére csökkent a bűnesetek száma, ami jelentős. Azt is látni kell azonban, hogy a város számtalan pontján van még olyan helyzet ahol viszont az emberek további intézkedéseket várnak tőlünk.
– Maradva az Avasnál még kicsit, mit tehet az önkormányzat a Fészekrakó ügyként elhíresült beköltözők kapcsán?
– A város már megszerzett lakásokat. Ahogy ígértem felajánlottuk a rendőrkapitányságnak, ők meg fogják adni azoknak a névsorát, akiknek szükségük lehet rá. Februárban fogunk ez ügyben bejelentést tenni, amikor rendőrcsaládok költöznek ezekbe a lakásokba.
– Miskolcon egyébként is szükség van a rendőrség erősítésére, de a sajóbábonyi ügy erre különösen rávilágított, lesz-e városunkban készenléti ezred?
– A döntés már megszületett. Szerintem nagyon fontos, amit ki is jelentettem: ha ilyen esetekben, mint a sajóbábonyi rendőri erőket vonnak el más helyekről, akkor nagy területek védtelenül maradnak. Valószínűleg ennek hatására a kormány felgyorsította a döntést. A dolgok jelenlegi állása szerint januárban elindul a felújítása annak az épületnek, ahová a készenléti ezrednek, mint egy száz fős állománya költözik. Úgy becsülöm, hogy márciusban már be tudnak a készenlétiek lépni a munkába, és jelentősen javítják a mozgatható erők számát. Ha pedig a közterületeken több rendőr lesz, az a közbiztonságra is ki fog hatni. Közben persze továbbra is azt követeljük a kormányzattól, hogy a rendőrségünk számát is töltsék fel, hiszen folyamatosan hiányzik hatvan-hetven fő, akit fel kellene venni.
– A 2009-es év egyik szomorú eseménye volt a tragikus Középszer utcai paneltűz. Ezt követően azt kérte, hogy a társasházakat vizsgálják át tűzvédelmi szempontból, és néhány pozitív kezdeményezés is elindult, mint a hejőcsabai füstjelzők telepítése. Mit tehet ez ügyben az önkormányzat még?
– Engem is sokkolt a tragédia, hiszen ott voltam a tűzoltás helyszínén. Látható volt, hogy értékek milyen könnyen elpusztulhatnak, itt is szerencsétlenségek sorozata történt. Azon vagyunk – és ebben már egy lépés, hogy Hejőcsabán létrejön egy tűzjelző rendszer –, hogy ezt a város több pontján megvalósítsuk, persze kormányzati támogatással. Kezdeményezzük azt is, hogy minél többen alapvető tűzoltói ismeretekkel rendelkezzenek, hiszen sokfelé tapasztaljuk, hogy telerakják a lépcsőházat éghető anyaggal, vagy úgy parkolnak, hogy ez akadályozza az oltást és a mentést. Persze fontos ennek az egész rendszernek az ellenőrzése, amiben a tűzoltóságnak fontos szerepe van. Tényleg társadalmi összefogást szeretnénk, hogy, ha tűzeset van, akkor legalább tudjuk, mit kell csinálni, egymást hogyan kell riasztani, mik azok az intézkedések, amit meg kell tenni.
– Vannak pozitív történései is az évnek, a Dayka Gábor utcai beruházással elindultak az IVS belváros fejlesztési munkálatai, hogyan fogja ez megváltoztatni a belváros képét?
– Mi mindig azt mondtuk, hogy Miskolcot egy élhető európai várossá akarjuk tenni, ahol az itt élők jól érzik magukat. Ma ezer probléma van, ebből a leglényegesebb, hogy miként tudjuk a gazdasági problémákat kezelni. De akik itt élnek, és akik ide érkeznek azok is látják, hogy történtek változások és nem csak a belvárosban, hiszen több oktatási intézmény is megújult, és komoly útfejlesztések történtek. Egy Integrált Városfejlesztési Stratégia arról szól, hogy miként lehet Miskolc különböző területeinek az egységét megvalósítani. A belvárossal kezdtünk, mert nagyon lepusztult volt, most már az emberek látják az eredményeket. Itt nagyon komoly, öt és fél milliárdos fejlesztés valósul meg azzal, hogy létrejön Miskolc új főtere, megújul a városháza, a közlekedési kapcsolatok megújulnak, ami fekvése miatt komoly gondja a városnak. De nagy eleme az IVS-nek, Diósgyőr-Lillafüred turisztikai vonzerejének növelése, és természetesen az is, hogy Miskolctapolcán a Barlangfürdőre, a strand térségére milyen típusú tervek készülnek el. A miskolciak folyamatosan látják a változásokat, és ehhez kapcsolódik, hogy több olyan projekt lesz, ami meg fogja zavarni a mindennapokat. Bár átmeneti kellemetlenséget fognak okozni, de méltó fejlesztések a városhoz, amihez kérem, a türelmüket.
– A másik igazán nagy fejlesztés, amire mindenki kíváncsi a Zöld Nyíl, ez hol tart most?
– A pályaépítési tender kiértékelése most zajlik. Ha minden úgy történik, ahogy szeretnénk, akkor egy rendkívüli januári közgyűlésen tudunk a kivitelezőről dönteni. A szerelvény beszerzés tendere valamivel később dől el, de értelemszerűen először a pályaépítéssel kell kezdeni. A program halad, de látni kell, hogy ez egy európai uniós projekt, a legnagyobb Miskolc közelmúltjában, és nagyon kemény szabályoknak kell megfelelni. Az unió olyan feltételeket ír elő, amelyeket maximálisan be kell tartani, ez számtalan egyeztetést igényel, de hiszek abban, hogy, ha az első kapavágások megtörténnek a jövő év elején, akkor minél többen érzékelni és látni is fogják, hogy ez a projekt át fogja alakítani Miskolc tömegközlekedését.
– Vannak már megvalósult fejlesztések is, mint amilyen a városi sportuszoda. Ezzel kapcsolatban milyennek a visszajelzések?
– Én a visszajelzések alapján azt hallom, hogy sokan járnak úszni, sokan szeretik, és ami a legfontosabb számomra, hogy több ezer kisgyermek, óvodások, iskolások megtanulnak úszni. Egy uszodának elsődlegesen az a célja, hogy minél többen át tudjanak úszni egy medencét, és én szeretném, ha ebben Miskolc élen járna. Ebből biztos ki fog nőni egy-két tehetség, hiszen itt Kerékgyártó Tamástól Biros Péterig olimpikonok nőttek fel sanyarú körülmények közt is, mert nagyon jó edzők is vannak Miskolcon. Bízom benne, hogy, ha megegyeznek az érintettek, akkor a vízilabda is új életre kel, Kemény Dénes nekem személyesen is azt ígérte, hogy, ha megmozdul valami, akkor ő itt lesz.
– Ha már labdajáték, jövőre lesz száz éves a Diósgyőr, hogy haladnak a stadionépítési munkálatok, és miként ünnepli meg a város ezt a jubileumot?
– Akik ott voltak a film bemutatóján, azok megbizonyosodhattak róla: ezrek kívánják azt, hogy a diósgyőri sport, a diósgyőri labdarúgás a száz éves évfordulót méltó módon tudja ünnepelni. Akik arra járnak, látják, hogy épül a stadion, most éppen a napos oldal, persze, ahogy a pénztárcánk engedi, mindig egy kicsit tudunk előrehaladni. De az is fontos, hogy olyan feltételeket akarunk teremteni, aminek köszönhetően hosszútávon be tud kapcsolódni a Diósgyőr az európai labdarúgásba, ennek pedig a legfőbb záloga, hogy gombamód szaporodnak a műfüves pályák. Ezeken még apróságok futballoznak, de már itt vannak köztünk a Veréb Gyurik, Salamon Józsik, Tatár Gyurik. Ehhez a rendszerhez persze kellett az is, hogy a mi kezünkben legyen a klub. Azt szeretnénk, ha Észak-Magyarország tehetségei céljuknak tartanák, hogy a Diósgyőr felé orientálódjanak, és itt legyenek első osztályú labdarúgók.
– Itt az év vége, mindenki egy kicsit lazít, ön hogyan tölti az ünnepeket?
– Nem volt még igazán időm ezen gondolkodni, hiszen azon törjük közben a fejünket a jövőre nyolcszáz éves Miskolc rendezvényei, hogyan történjenek. Én ma arról álmodom, hogy egy igazán jó töltött káposztát egyek. Nagyon szeretek a családommal együtt lenni, ilyenkor mindenki sokat beszél, nehéz egy mondatot nálunk elmondani, de a családi ünnepnek ez a csodája. Jó az az izgalom, amikor a gyertyák meggyulladnak és az ajándékokat átadjuk. A legfontosabb persze az, hogy az ember egészségesen lássa a szeretteit. Én azt tudom kívánni minden miskolcinak, hogy nagyon jó egészsége legyen. A karácsonyi hangulat pedig abban is segítse őket, hogy hiába ez az általános pesszimista hangulat, higgyenek a családjukban, szeretteikben, városukban, a hazájukban! El fogunk mozdulni erről a nehéz pontról! Ehhez kívánok minden miskolcinak kellemes ünnepet és boldog új esztendőt! Egyben várok mindenkit szeretettel a Városház téren a 2010-es év köszöntésére a szilveszteri utcabálra!