Az Anima Vonósnégyes jubileumi hangversenye nemcsak egy koncert volt a sok közül, hiszen az V. Miskolci Egyetemi Tavaszi Fesztivál egyik kiemelt programjaként valósult meg, hanem ünnepe egy hosszú, következetes és értékteremtő művészi pályának, amely során az együttes Miskolc kulturális életének meghatározó szereplőjévé vált.
Egyik alapító tagjuk, Soós Gábor felidézte a kezdeteket is. – Nagyon sok minden történt ebben az időszakban, hiszen minden kezdő kvartett úgy indul, hogy rengeteg próbával várja a fellépési lehetőséget. Nekünk ez nagyon gyorsan megjött, gyakorlatilag egy hónappal az alakulás után már tudtunk játszani. Onnantól kezdve Miskolcon, mondhatni, állandóan a színen voltunk. Itt lehet olyan fellépési lehetőségekre gondolni, mint a Borsodi Zenei Fesztivál, ami annak idején futott, vagy a miskolci Operafesztivál, a Bartók Plusz, ahol gyakorlatilag kilenc vagy tíz alkalommal játszottunk sorozatban. Szerintem valószínűleg egyedülálló módon az Operafesztivál történetében, hogy mindegyikre meghívtak minket, és ott elég komoly sikereink voltak – mondta.
Nem ördögtől való
Az Operafesztivál kapcsolódva jött a Magyar Rádió élő fellépése a Márványteremből, aztán lemezfelvétel, DVD-felvétel, külföldi turnék Európa számos országában és azon kívül is. – Voltunk Mauritius szigetén, tehát Afrikában, oda kétszer is meghívtak minket játszani. Ezen kívül, ahogy ez a biográfiánkban is szerepel, és amire talán a legbüszkébbek vagyunk, hogy mindig igyekeztünk a legfiatalabbakhoz is szólni. Nem voltunk restek elmenni óvodákba vagy általános iskolákba játszani olyan célzott programokkal, amelyek akár moderátorral kiegészülve, akár úgy, hogy én magam tartottam ismeretterjesztő előadást a dallamok között. Egy kicsit meg akartuk szólítani a fiatalokat, és megmutatni nekik, hogy a klasszikus zene nem ördögtől való. Ezt a programot Borsodban a legszegényebb régiókba is elvittük, olyan hátrányos helyzetű településekre, olyan iskolákba, ahol egyébként klasszikus zene nem nagyon szólalhat meg. Tehát igazából ebben a 25 évben minden megadatott, amire egy olyan vonósnégyes vágyik, amelyiknek nem ez a főfoglalkozása – mondta, utalva ezzel arra, hogy az együttes mellett játszottak a Miskolci Szimfonikus Zenekarban, hiszen tagjaiból alakult a vonósnégyes, valamint oktattak is. Soós Gábor jelenleg a Miskolci Egyetemen tanít.
Egyedülálló kezdeményezés
Több mint ötszáz koncert van a hátuk mögött. – Bármelyiket fel tudom idézni, mert szerencsére minden egyes alkalmat feljegyeztem, és gyakorlatilag nem volt olyan koncert, amelyik valami miatt ne lett volna más és izgalmasabb, mint a többi. Szerintem ez a legjobb érzés. Hiába megéltünk már mindent, látszólag, mégsem tudok beszélni az együttes „életközépi válságáról”, ami az embereknél jelenik meg a negyvenes éveikben, mert mindig igyekeztünk megújulni. Az előadásainkon például bevetettünk multimédiás elemeket is, például háttérvideó-vetítést – sorolta, majd beszélt arról, hogy tíz évvel ezelőtt megalakították az Anima Group nevű formációt is, ami annyiban különbözik a vonósnégyestől, hogy bevettek egy ütőst. – Itt kibővítettük az addigi klasszikus repertoárt, és elmentünk a filmzene, a jazz és a populárisabb dalok irányába. Ez a dobbal együtt nagyon jól működött, és ezt sem hagytuk abba. Most például egy beavató próbát csináltunk a jubileumi koncert előtt. Bárkivel beszéltem azóta, mindenki azt mondta, hogy ilyet még senki nem csinált ebben a műfajban. Nyilván a színházban vannak beavató próbák, de az, hogy valaki beül egy vonósnégyes koncert előkészületeibe, ilyen tényleg nem volt még – nyilatkozta Soós Gábor, aki láthatóan állandóan töri a fejét újításokon, hogy folyamatos pezsgésben maradjon az együttes.
Komfortzónán kívül is van élet
Az Anima Vonósnégyest Soós Gábor, Bekes Anna, Krajnik Ágoston és Lipták Zsuzsanna alapította 2000 legvégén. – A vonósnégyesnél mindig a tagcserék a legkellemetlenebb dolgok. Pont azért, mert nagyon kevesen vagyunk. Ezt a formációt úgy szokták jellemezni, hogy olyan, mint a házasság, annak minden jó oldala nélkül. Egy vonósnégyesben, ha valaki eltávozik, az olyan, mintha egy rokont vagy nagyon jó barátot veszítene el az ember. Sajnos ilyen nálunk is volt, de az elveszítést természetesen csak szakmai értelemben mondom. Nem összeveszés vagy nézetkülönbségek miatt történt, hanem inkább túlterheltség érzése miatt – mondta, hozzátéve, hogy a II. hegedűs fél éve még Vitányi Csaba volt, most már azonban Albert S. Szilárd, brácsán Krajnik Ágoston játszik, csellón pedig tíz éve már a legifjabb tagjuk, Blaskovics Bence.
– A mai világban szerintem az egyik legfontosabb, hogy az emberek figyelmét úgy lehet felkelteni, ha megmutatjuk, hogy a komfortzónán kívül is van élet. Ez ugyanígy működik egy klasszikus zenei formáció esetében is – összegzett az I. hegedűs alapító tag.
