Ugrás a tartalomra

140 éves a rendőrségi sajtó

Létrehozva
Budapesten, a Rendőrségi Igazgatási Központban tartott ünnepségen emlékeztek meg március 11-én arról, hogy a rendvédelem első orgánuma 1869-ben Közbiztonság néven látott napvilágot. Az első, sikeres próbálkozást továbbiak követték, ezek közül lapelődünk, a Magyar Rendőr volt a leghosszabb életű: 1947-től a Zsaru 1992-es megszületéséig a Belügyminisztérium képes kétheti, később hetilapjaként szolgálta a tájékoztatás speciális vállfaját.
Beszédet mondott dr. Bencze József altábornagy, országos rendőrfőkapitány, majd elismeréseket nyújtott át.
Rendőrségi Aranytollat kapott Trunkó Barnabás, dr. Tuczakov Szilvána őrnagy, a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság sajtószóvivője, valamint Nagy Eszter Dóra, az MTI bűnügyi tudósítója. A Zsaru magazint segítő tevékenységéért az ORFK vezetője dísztőrt adományozott dr. Strasser Tibor ügyvédnek.
A programot Kelemen Éva hadnagy, a Hajdú-Bihar Megyei Rendőr-főkapitányság sajtóreferensének és a Készenléti Rendőrség zenekarának műsora, valamit állófogadás zárta.

rendorauto.jpg
Dr. Bencze József altábornagy: Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Kollégák, Ünneplők! A magyar rendőrségi sajtó születésének 140. évfordulóját ünnepeljük. E jeles napon mindjárt a világhírű Pulitzer József jut eszembe, s az, hogy mit mondott az újságírásról: „Azért kell újságot nyomtatni, mert pénzt nem szabad.” Mint ahogy ide kapcsolódik az is, nemcsak hajózni muszáj, de újságot csinálni is. A magyar állami rendőrség első újságjának, a Közbiztonságnak az 1869-es megjelenése sajtótörténeti dátummá vált, 140 éve van a magyar rendőrségnek írott sajtója. Az első rendőr szakmai lap, a Közbiztonság szerkesztője Forster József volt. A rendőrségi sajtó mindig bizonyos küldetést teljesített, tájékoztatott, és nem volt idegen tőle a kritika sem. Így gondolta ezt Forster József is, de nem az első budapesti rendőrfőkapitány, ezért Forster a váci börtönben kötött ki. Ám végül győzött az igazság és a sajtó, Thaisz Eleket menesztették.
A sajtónak közéleti szerepe van, akkor jó, ha olyan, mint a társadalom őrkutyája, aki éberen vigyázza azt. Érdekes, hogy a hierarchikus világban a rendőrségi sajtó is mindig megtartotta viszonylagos önállóságát, bár az egykori főszerkesztő Marschall József mártírhalála, majd rehabilitálása ordas fejezete volt a történelemnek, de ez a világ is véget ért. A rendszerváltás után újítani kellett, megszületett a Zsaru, amely kiválóan megtalálta a helyét, forrásként említik. Megfelel a tájékoztatás követelményeinek, szakmai hangot üt meg, és a bulvárhírekre éhes nagyközönséget is kiszolgálja. A maga nemében piacvezető, de a szerkesztőség készíti a rendőrség belső, kifejezetten szakmai orgánumát, a Rendőrt is.
Köszönet az egykori és a mai rendőrségi sajtó munkatársainak, elismerés azért, amit a rendőrségi tájékoztatásért tettek. Munkájukhoz kívánok további sikereket és jó egészséget.”

ORFK Szóvivői Iroda