Ugrás a tartalomra

A vitakultúráról a Feledy-házban

Létrehozva
Az ART-Tér sorozat részeként szerdán a viták szerkezetéről, a viták típusairól tartottak a Feledy-házban beszélgetős estet. Szó volt arról is, hogy nemcsak egymással, hanem saját magunkkal is vannak sokszor vitáink.
vitakultura_1488.jpg

A kéthetente megrendezett estek házihazdája Czikora Ágnes, a Miskolc TV kulturális műsorainak vezetője. Viták nemcsak a rokonok, barátok és munkatársak között folynak, gondoljunk csak a filozófiai vitákra, Szókratész perére, de az irodalomban is számtalan „vita” folyt már, például József Attila élesen kritizálta a költőfejedelem Babits Mihályt. A kritika lényegesen kevesebb, mint a vita. Az a jó vitatkozó fél, aki hajlamos a kompromisszumra, aki meggyőzhető. Egy vita alternatívákat is felvet, és akkor optimális, ha nem egymás legyőzése, hanem meggyőzése a cél. Sok esetben tudja az egyik fél, hogy a másik nem fogja elfogadni az ő álláspontját, ekkor általában nyugodt mederben folyik a diskurzus, nem alakul ki konfliktus.
vitakultura_1489.jpgAz egyik résztvevő fiatal véleménye szerint a mai vitákba sokszor belekerült a racionális és emocionális elemen kívül a szakrális, hit-központú elem is. Nemcsak a vallási hitre kell ilyenkor gondolni, sokszor a párthovatartozás, vagy a világkép számít „hitnek” ami miatt meggyőzhetetlenné válik a vitázó fél. A hit egyrészről kialakít egy erős erkölcsiséget és ezáltal szilárd értékrendet, másrészt pedig a túlbuzgó vallásos embert „bezárja” őt saját világába, és voltaképpen így „szemellenzősen” fogja látni a világot. A beszélgetőesten elhangzott az is, hogyha saját érveinket cáfolják meg, hajlandóak vagyunk azt személyes támadásnak venni, holott el kéne gondolkozni a másik fél érveinek valóságtartalmán, lehet, hogy az ő álláspontja sem teljesen hibás. Problémát jelent napjaink feszült politikai „kultúrájában”, hogy a politikai pártok kommunikációja eldurvult, befészkelte magát a bizalmatlanság légköre, szinte kizárólag csak egymást gyalázva tudnak vitatkozni az emberek, ritkán születik kompromisszum.

Búzafalvi Tamás