Ugrás a tartalomra

„Kussoltat a sors” — Latinovits Zoltán emlékezetére

Létrehozva
„Pálfy Margit bejátssza majd az egész előadótermet, játszik a hangjával, a karjával, a köpenyével, egész testi valójával. Egymaga lesz Latinovits Zoltán, Huszárik és mind a harminchat művész és tudós, akiket egy listáról felolvas majd, akiket egy rendszer elnyomott, elnémított, őrületbe és/vagy halálba hajszolt.
Egymaga lesz megőrülni készülő zseni, a meghalni készülő művész, ő lesz a „rendszer hangja és alakja”. Õ a féltő társ, ő a temetési menet egyedül s ő a temetésről hazatérő hozzátartozó, a mindenkit megszemélyesítő művész, aki „röpülni akart, s aki röpült” és vele „röpül” majd a közönség is.” (t.r.)

Pálfy Margit előadóművész estjét június 3-án (csütörtök), 17.30 órakor tekinthetik meg az érdeklődők a Mindszenti plébánia, Millenium termében — Miskolc, Mindszent tér 6.

Latinovits Zoltán színész volt:
játszó-ember, hívő-ember,
gyerek-ember.
És összeférhetetlen! Mert amikor kötelező volt beállni a sorba, ő a maga választotta úton járt. Amikor államilag népszerűsített divat lett az Isten tagadása, akkor sem felejtett el imádkozni. Amikor pártkatonák talmi egyenruhába öltöztették az emberek álmait, Latinovits Zoltánnak volt bátorsága a gyermeki lélek tisztaságával álmodni a jövőről: „Szeretnék egy boldog, demokratikus, szabad országban boldog és kiegyensúlyozott embereket látni...”
Játszott - nekünk.
Hitt - helyettünk.
Gyerek maradt - értünk.
Állva halt meg 1976. június 4-én, amikor - mint gyerekkorában - fel akart ugrani a balatonszemesi állomás felé gördülő, már lassító vonat negyedik kocsijának hátsó lépcsőjére.