Sziky Gyula, a Nyíregyháza tulajdonosa szinte a kiesés utáni pillanatokban kijelentette: mindent elkövet annak érdekében, hogy búcsúzó csapatát „visszacsempéssze” a legjobbak közé. Nos, amennyiben valóra válnak az elképzelései, akkor nem kell ilyen tevékenységre vállalkoznia, elegendő, ha ölbe tett kezekkel ül, és nyugodtan kivárja a fejleményeket. Sziky nincs egyedül, rendkívül könnyen (érthető) sikerült maga mellé állítania a DVTK irányítóit, illetve Miskolc vezetőit.
Fontos dátum lehet június 2-a, ugyanis ekkor tart ülést az NB I-es Profi Bizottság. Lapunk birtokába került egy dokumentum, amelyet értesüléseink szerint Tarsoly Csaba elnök terjeszt szerdán a testület elé. Az anyag készítői hangsúlyozzák: rövid időn belül pozitív változásokon megy majd keresztül honi labdarúgásunk. Véget érhet az ínség időszaka, szakmailag, de anyagilag is megerősödhetnek az élvonalbeli együttesek. Éppen ezért javasolják, hogy a 2010-11-es bajnoki évtől emeljék fel 18 csapatra az NB I-ben szereplők számát! Az ötlet nem újkeletű, voltak már korábban is ilyen jellegű elképzelések.
Amennyiben a profik áldásukat adják az elképzelés megvalósításához, még a szövetség rövidesen megválasztásra kerülő elnökségének is rá kell bólintania. Túl a saját csapat megmentésén, kíváncsiak voltunk, mi indokolja a szokatlan előterjesztést? A kérdéssel először Sziky Gyulát kerestük meg, aki a következőket mondta: „Kiesett két kelet-magyarországi csapat. A Nyíregyháza és a DVTK helyére várhatóan két olyan gárda kerül (Kelet: Szolnok, tudomásom szerint mérkőzéseit Kecskeméten rendezné), Nyugat: Siófok vagy Gyirmót (mérkőzéseit az ETO Parkban rendezné), amelyek jóval kevesebb nézővel rendelkeznek. A keletiek „eltűnése” a futball térképéről semmiképpen sem szerencsés, hiszen ebben az esetben érvényesülhet a többi sportág elszívó hatása. Esetünkben a kiesés 2x4 utánpótlás csapat 200 sportolóját és 2x3 gyermekcsapat 150 sportolóját veszélyeztetheti (az NB I-ben 8+6, a második vonalban 4+3 csapat indítása kötelező). A „fölöslegessé” váló játékosokat végérvényesen elveszítheti a sportág! Marketing szempontból sem jó, ha nincs országos lefedettsége a labdarúgásnak, mert a televíziós közvetítések is csak ott érdekesek, ahol van helyi csapat. Félő, hogy a kelet-magyarországi nézők száma csökkenhet, ez pedig kihatással lehet a televíziós jogdíjra is. Az országos átlagot jóval meghaladó nézőszámmal rendelkező együtteseket menthetnénk meg, ráadásul érdekessé válna az NB I-es, illetve az NB II-es bajnokság is. Az élvonalból a 17., és a 18. helyezett kiesne, a 16. pedig osztályozót játszhatna. Több lehetőséghez juthatnának a saját nevelésű fiatalok is” – adott rövid összegzést Sziky Gyula.
Miskolcon azonnal az ötlet mellé álltak! Vállalkozók, üzletemberek, a borsodi megyeszékhely vezetői ezekben a napokban egyaránt azért kardoskodnak, hogy az álomból valóság legyen. Káli Sándor polgármester például éppen az Észak-Magyarország című megyei lap hétfői számában szögezte le: nagy szükség van a diósgyőri labdarúgásra! A város első embere azt is elmondta, jelenleg tárgyalásokat folytatnak egy befektetőjelölttel, aki többségi tulajdonrészt szeretne vásárolni a DVTK-t működtető cégben. Pillanatnyilag a DFC Kft. teljes pénzügyi átvilágítása zajlik, összesítő listát készítenek. Június első felében eldől, lesz-e üzlet ezzel a komoly érdeklődővel. Különösen sokat sejtető Káli Sándor nyilatkozatának alábbi része: „Új helyzet teremtődne azzal, ha a Magyar Labdarúgó Szövetség illetékesei átalakítanák a jövő évi NB I-es bajnokság rendszerét. De ha bent maradtunk adminisztratív úton, ha nem, a klub szervezetét akkor is át kell alakítani. Ebben a felépítményben fontos szerep jut a Diósgyőri Labdarúgó Akadémiának, amelyhez kapcsolódik az önkormányzati képviselő-testület legutóbbi, csütörtöki ülésén elfogadott, létrehozott alapítvány”.
Miskolc város sportjáért Orosz Lajos alpolgármester felel. A politikus készségesen összegezte álláspontját a tervezett változtatással kapcsolatban:„Az előterjesztés minden sorával, indokával azonosulok és egyetértek! A magyar labdarúgás fellendüléséhez nem csak sok pénzre, hanem olyan közegre is nagy szükség van, mint amilyen a Nyírségben és Miskolcon egyaránt megtalálható. Mindkét városban nagy hagyományai vannak a labdarúgásnak, az emberek élnek-halnak a sportágért. Köztudott, hogy a keleti régió az ország többi részéhez képest hátrányos helyzetben van, ezt a térséget fokozottan érintette a gazdasági válság. Ez vissza is tükröződött a két együttes szereplésén. A DVTK-nál sajnos még a tulajdonosi szerkezet sem alakult ki megnyugtató módon, az önkormányzat tavaly nyáron kényszerhelyzetben vállalkozott a többségi tulajdonos szerepére” – mondta Orosz Lajos.
Hozzátette: az önkormányzat soha nem hagyta magára a csapatot, szinte csak a szurkolókkal maradtak az együttes mögött. Továbbra is azért dolgoznak, hogy megteremtsék a zavartalan működés feltételeit. Elmondta, nem szerencsés az élsportban az önkormányzat ilyen mértékű jelenléte. Addig maradnak, amíg meg nem teremtődik az a vállalkozói réteg, amely képes a versenysportot fenntartani. Elsősorban az utánpótlás nevelésében, illetve az infrastruktúra javításában adódnak komoly feladatok a számukra. „A labdarúgás meghatározó eleme Miskolc életének. Azt semmiképpen sem tehetjük meg, hogy hátat fordítunk a sportágnak, de nincs is ilyen szándékunk. Engem a tavasz rettenetesen megviselt! Pontosabban, az a negatív hozzáállás, amit egyes játékosok tanúsítottak. Nem sikerült átadnunk nekik a centenáriummal kapcsolatos érzelmi töltést, és ez meghatározta a teljesítményüket. Azt gondoltam, hogy minden találkozó után oxigénmaszkban jönnek le a pályáról, de ennek nyoma sem volt” – folytatta Orosz Lajos. A kezdeményezés kétségkívül gondolkodásra sarkall. Értesüléseink szerint az NB I-es csapatok döntő része kedvezően fogadta az ötletet. Most már „csak” az a kérdés, milyen döntés születik azon a bizonyos szerdai megbeszélésen?
Doros László
Fontos dátum lehet június 2-a, ugyanis ekkor tart ülést az NB I-es Profi Bizottság. Lapunk birtokába került egy dokumentum, amelyet értesüléseink szerint Tarsoly Csaba elnök terjeszt szerdán a testület elé. Az anyag készítői hangsúlyozzák: rövid időn belül pozitív változásokon megy majd keresztül honi labdarúgásunk. Véget érhet az ínség időszaka, szakmailag, de anyagilag is megerősödhetnek az élvonalbeli együttesek. Éppen ezért javasolják, hogy a 2010-11-es bajnoki évtől emeljék fel 18 csapatra az NB I-ben szereplők számát! Az ötlet nem újkeletű, voltak már korábban is ilyen jellegű elképzelések.
Amennyiben a profik áldásukat adják az elképzelés megvalósításához, még a szövetség rövidesen megválasztásra kerülő elnökségének is rá kell bólintania. Túl a saját csapat megmentésén, kíváncsiak voltunk, mi indokolja a szokatlan előterjesztést? A kérdéssel először Sziky Gyulát kerestük meg, aki a következőket mondta: „Kiesett két kelet-magyarországi csapat. A Nyíregyháza és a DVTK helyére várhatóan két olyan gárda kerül (Kelet: Szolnok, tudomásom szerint mérkőzéseit Kecskeméten rendezné), Nyugat: Siófok vagy Gyirmót (mérkőzéseit az ETO Parkban rendezné), amelyek jóval kevesebb nézővel rendelkeznek. A keletiek „eltűnése” a futball térképéről semmiképpen sem szerencsés, hiszen ebben az esetben érvényesülhet a többi sportág elszívó hatása. Esetünkben a kiesés 2x4 utánpótlás csapat 200 sportolóját és 2x3 gyermekcsapat 150 sportolóját veszélyeztetheti (az NB I-ben 8+6, a második vonalban 4+3 csapat indítása kötelező). A „fölöslegessé” váló játékosokat végérvényesen elveszítheti a sportág! Marketing szempontból sem jó, ha nincs országos lefedettsége a labdarúgásnak, mert a televíziós közvetítések is csak ott érdekesek, ahol van helyi csapat. Félő, hogy a kelet-magyarországi nézők száma csökkenhet, ez pedig kihatással lehet a televíziós jogdíjra is. Az országos átlagot jóval meghaladó nézőszámmal rendelkező együtteseket menthetnénk meg, ráadásul érdekessé válna az NB I-es, illetve az NB II-es bajnokság is. Az élvonalból a 17., és a 18. helyezett kiesne, a 16. pedig osztályozót játszhatna. Több lehetőséghez juthatnának a saját nevelésű fiatalok is” – adott rövid összegzést Sziky Gyula.
Miskolcon azonnal az ötlet mellé álltak! Vállalkozók, üzletemberek, a borsodi megyeszékhely vezetői ezekben a napokban egyaránt azért kardoskodnak, hogy az álomból valóság legyen. Káli Sándor polgármester például éppen az Észak-Magyarország című megyei lap hétfői számában szögezte le: nagy szükség van a diósgyőri labdarúgásra! A város első embere azt is elmondta, jelenleg tárgyalásokat folytatnak egy befektetőjelölttel, aki többségi tulajdonrészt szeretne vásárolni a DVTK-t működtető cégben. Pillanatnyilag a DFC Kft. teljes pénzügyi átvilágítása zajlik, összesítő listát készítenek. Június első felében eldől, lesz-e üzlet ezzel a komoly érdeklődővel. Különösen sokat sejtető Káli Sándor nyilatkozatának alábbi része: „Új helyzet teremtődne azzal, ha a Magyar Labdarúgó Szövetség illetékesei átalakítanák a jövő évi NB I-es bajnokság rendszerét. De ha bent maradtunk adminisztratív úton, ha nem, a klub szervezetét akkor is át kell alakítani. Ebben a felépítményben fontos szerep jut a Diósgyőri Labdarúgó Akadémiának, amelyhez kapcsolódik az önkormányzati képviselő-testület legutóbbi, csütörtöki ülésén elfogadott, létrehozott alapítvány”.
Miskolc város sportjáért Orosz Lajos alpolgármester felel. A politikus készségesen összegezte álláspontját a tervezett változtatással kapcsolatban:„Az előterjesztés minden sorával, indokával azonosulok és egyetértek! A magyar labdarúgás fellendüléséhez nem csak sok pénzre, hanem olyan közegre is nagy szükség van, mint amilyen a Nyírségben és Miskolcon egyaránt megtalálható. Mindkét városban nagy hagyományai vannak a labdarúgásnak, az emberek élnek-halnak a sportágért. Köztudott, hogy a keleti régió az ország többi részéhez képest hátrányos helyzetben van, ezt a térséget fokozottan érintette a gazdasági válság. Ez vissza is tükröződött a két együttes szereplésén. A DVTK-nál sajnos még a tulajdonosi szerkezet sem alakult ki megnyugtató módon, az önkormányzat tavaly nyáron kényszerhelyzetben vállalkozott a többségi tulajdonos szerepére” – mondta Orosz Lajos.
Hozzátette: az önkormányzat soha nem hagyta magára a csapatot, szinte csak a szurkolókkal maradtak az együttes mögött. Továbbra is azért dolgoznak, hogy megteremtsék a zavartalan működés feltételeit. Elmondta, nem szerencsés az élsportban az önkormányzat ilyen mértékű jelenléte. Addig maradnak, amíg meg nem teremtődik az a vállalkozói réteg, amely képes a versenysportot fenntartani. Elsősorban az utánpótlás nevelésében, illetve az infrastruktúra javításában adódnak komoly feladatok a számukra. „A labdarúgás meghatározó eleme Miskolc életének. Azt semmiképpen sem tehetjük meg, hogy hátat fordítunk a sportágnak, de nincs is ilyen szándékunk. Engem a tavasz rettenetesen megviselt! Pontosabban, az a negatív hozzáállás, amit egyes játékosok tanúsítottak. Nem sikerült átadnunk nekik a centenáriummal kapcsolatos érzelmi töltést, és ez meghatározta a teljesítményüket. Azt gondoltam, hogy minden találkozó után oxigénmaszkban jönnek le a pályáról, de ennek nyoma sem volt” – folytatta Orosz Lajos. A kezdeményezés kétségkívül gondolkodásra sarkall. Értesüléseink szerint az NB I-es csapatok döntő része kedvezően fogadta az ötletet. Most már „csak” az a kérdés, milyen döntés születik azon a bizonyos szerdai megbeszélésen?
Doros László