A „Puszta Lét” című könyv Gyarmati mester 4. kisregénye, mely egyfajta szubjektív múltidézés, tele van humorral és önéletrajzi elemekkel. A péntek esti beszélgetést és könyvbemutatót Filip Gabriella könyvtáros vezette, a Magyar Írószövetség támogatta. Műfajelméletileg a könyv félúton van a regény és az életrajz között, sok párbeszédes részlettel, egyfajta kettős memoár. 
Gyimesi László esztéta, irodalomtörténész szerint rendkívül kulturáltan és elegáns stílusban számol be Gyarmati a vele megtörtént nehézségekről, olykor drámai emlékekről. Visszafogottság, ugyanakkor részletes helyzetleírás és pontosság jellemzi a művet. Az ’50-es évek kitelepítéséről is ír könyvében a szerző, a szocialista korszak vasutas munkásai mégis, a borzalmak mellett szolidárisak voltak az elhurcoltakkal, sok mindenben segítettek nekik. A hortobágyi kényszermunkatáborokba legalább nyolcezer ember került, de összesen majdnem húszezer férfit és nőt hurcoltak kényszerlakóhelyre 1950-ben és 1951-ben Magyarországon.
Gyarmati Béla újságíró, rendező, színházigazgató, író, magyar–történelem szakon szerzett tanári diplomát. Jóllehet a Békés megyei Csanádapácán született (1935. aug. 26.- án ) kezdetben Nyíregyházán dolgozott újságíróként, majd a ’60-as évek elején Miskolcra költözött és a város kulturális, művészeti és színházi életében hamarosan meghatározó szerepet játszott. Többek között a Déli Hírlap napilap kulturális rovatát vezette főmunkatársként, életében mindig nagy szerepet töltöttek be a könyvek, az újságok és a teátrumok. A szerző 1980 és 1992 között a Miskolci Nemzeti Színház igazgatója volt. A kiváló tollú író, újságíró több kisregényt jelentetett meg, első a Szűz Primadonna volt, ebben egy színésznő életét meséli el a szerző. Megismerhetjük a kislányt, aki reggelente kávéillatra ébred, majd az érett művésznőt, aki végül kórházi ágyon fejezi be életét. Ezt követően jelent meg az ezredforduló után „Pelyvarosta” kötete, majd harmadik regénye „Régi órák” címmel. A Magyar Sajtó Napja alkalmából idén március 12-én Aranytoll-al jutalmazta Gyarmati Bélát szakmai munkásságáért a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MUOSZ).
Búzafalvi Tamás
Gyimesi László esztéta, irodalomtörténész szerint rendkívül kulturáltan és elegáns stílusban számol be Gyarmati a vele megtörtént nehézségekről, olykor drámai emlékekről. Visszafogottság, ugyanakkor részletes helyzetleírás és pontosság jellemzi a művet. Az ’50-es évek kitelepítéséről is ír könyvében a szerző, a szocialista korszak vasutas munkásai mégis, a borzalmak mellett szolidárisak voltak az elhurcoltakkal, sok mindenben segítettek nekik. A hortobágyi kényszermunkatáborokba legalább nyolcezer ember került, de összesen majdnem húszezer férfit és nőt hurcoltak kényszerlakóhelyre 1950-ben és 1951-ben Magyarországon. Gyarmati Béla újságíró, rendező, színházigazgató, író, magyar–történelem szakon szerzett tanári diplomát. Jóllehet a Békés megyei Csanádapácán született (1935. aug. 26.- án ) kezdetben Nyíregyházán dolgozott újságíróként, majd a ’60-as évek elején Miskolcra költözött és a város kulturális, művészeti és színházi életében hamarosan meghatározó szerepet játszott. Többek között a Déli Hírlap napilap kulturális rovatát vezette főmunkatársként, életében mindig nagy szerepet töltöttek be a könyvek, az újságok és a teátrumok. A szerző 1980 és 1992 között a Miskolci Nemzeti Színház igazgatója volt. A kiváló tollú író, újságíró több kisregényt jelentetett meg, első a Szűz Primadonna volt, ebben egy színésznő életét meséli el a szerző. Megismerhetjük a kislányt, aki reggelente kávéillatra ébred, majd az érett művésznőt, aki végül kórházi ágyon fejezi be életét. Ezt követően jelent meg az ezredforduló után „Pelyvarosta” kötete, majd harmadik regénye „Régi órák” címmel. A Magyar Sajtó Napja alkalmából idén március 12-én Aranytoll-al jutalmazta Gyarmati Bélát szakmai munkásságáért a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MUOSZ).
Búzafalvi Tamás