„Évezredek óta van kegyeleti szerepe a gyertyának, hangulatot teremt, vallástól függetlenül” – mondja Várhegyiné Mária (képünkön), aki öt éve foglalkozik gyertyakészítéssel, azonban a „titok” több mint két évtizede a birtokában van.
- „Kézimunkával is készíthetünk gyertyát, azonban a technológiának és az igényeknek köszönhetően a legtöbben gépekkel végzik a sorozatgyártást. Egy speciális alapanyagból – gyártótól függően – kellő hőkezelés után formába öntjük, majd kanócozzuk. Néhány óra utána fűrészelő folyamaton esik át, és csak ezután nyeri el végleges formáját a gyertya. Ezt követően díszítjük, majd jön egy újabb mártófolyamat, s ismét díszítés, végül a csomagolás” – meséli Mária.
A két centistől a két méteresig széles a paletta. Egy tíz centiméteres adventi gyertya elkészítése legalább másfél óra, kézimunkával pedig több órás folyamat. A legkeresettebb termékek Mindenszentek idején ezek a típusok, de a szakember szerint sokan viszik a szentképes, keresztes, aranyosozott darabokat is.
A gyertya története
A gyertya, általában paraffin vagy viasz alapanyagból készült, az emberiség által az ókor óta használt világító eszköz. Az emberiség már több mint két ezer éve használja a gyertyákat, évszázadokon át elengedhetetlen háztartási kelléknek számított. Már az ókorban felismerték a faggyú és a zsír kiváló égési tulajdonságait, s azokat több helyen is hasznosították. Az első ismert viasz a méhviasz volt, mely akkoriban még igen ritka és értékes anyagnak számított. Krisztus születése után jelennek meg a faggyúgyertyák, mivel a viaszgyertya mindennapos használata túl költséges volt.
A 17. században már arzént adtak a faggyúhoz, ez esztétikailag javított a végterméken, azonban az arzén – mérgező mivolta miatt – sok kellemetlenséget okozott a mindennapi használat során. A 19. század elején felfedezték a sztearint, a növényi és állati zsiradékban is fellelhető gliceridet, mely a gyertya szilárdságáért felelős. Ekkoriban kezdték használni az összefont kanócot és a paraffint, így az eddigiekhez képest jó minőségű és olcsó gyertyát tudtak előállítani. Manapság a gyertyagyártó cégek jó részt paraffinból és csak kis mértékben sztearinból készítik termékeit. A kanócok is megváltoztak, mára leginkább szalmiák-sóval, bórsavval és paraffinnal kezelt pamut anyagú fonott kanócot használnak, mely a gyertya égésének egyenletes és szinte korommentes égését biztosítja.
A gyertya jelentése a keresztény szimbolikában
A Biblia szerint a Logosznak, a Világ Fényének szimbóluma, a keresztény szimbolikában Krisztus jelképe. A gyertya is megsemmisül, miközben fényt ad, miként az Üdvözítőnek is meg kellett halnia, hogy az embereket megváltsa. A gyertya a szentháromságot testesíti meg a láng, a kanóc és a viasz egysége folytán. A magyar néphit úgy mondja, hogy a mennyországban mindenkinek van egy égő gyertyája, ameddig az lángol, addig él az ember. A gyertya végigkíséri az embert az életen, a keresztelő alkalmával éppoly jelentős, szimbolikus szerepet játszik, akárcsak a születésnapi tortán, a haldokló mellett, vagy a ravatalnál.
S.P.
- „Kézimunkával is készíthetünk gyertyát, azonban a technológiának és az igényeknek köszönhetően a legtöbben gépekkel végzik a sorozatgyártást. Egy speciális alapanyagból – gyártótól függően – kellő hőkezelés után formába öntjük, majd kanócozzuk. Néhány óra utána fűrészelő folyamaton esik át, és csak ezután nyeri el végleges formáját a gyertya. Ezt követően díszítjük, majd jön egy újabb mártófolyamat, s ismét díszítés, végül a csomagolás” – meséli Mária.
A két centistől a két méteresig széles a paletta. Egy tíz centiméteres adventi gyertya elkészítése legalább másfél óra, kézimunkával pedig több órás folyamat. A legkeresettebb termékek Mindenszentek idején ezek a típusok, de a szakember szerint sokan viszik a szentképes, keresztes, aranyosozott darabokat is.
A gyertya története
A gyertya, általában paraffin vagy viasz alapanyagból készült, az emberiség által az ókor óta használt világító eszköz. Az emberiség már több mint két ezer éve használja a gyertyákat, évszázadokon át elengedhetetlen háztartási kelléknek számított. Már az ókorban felismerték a faggyú és a zsír kiváló égési tulajdonságait, s azokat több helyen is hasznosították. Az első ismert viasz a méhviasz volt, mely akkoriban még igen ritka és értékes anyagnak számított. Krisztus születése után jelennek meg a faggyúgyertyák, mivel a viaszgyertya mindennapos használata túl költséges volt.
A 17. században már arzént adtak a faggyúhoz, ez esztétikailag javított a végterméken, azonban az arzén – mérgező mivolta miatt – sok kellemetlenséget okozott a mindennapi használat során. A 19. század elején felfedezték a sztearint, a növényi és állati zsiradékban is fellelhető gliceridet, mely a gyertya szilárdságáért felelős. Ekkoriban kezdték használni az összefont kanócot és a paraffint, így az eddigiekhez képest jó minőségű és olcsó gyertyát tudtak előállítani. Manapság a gyertyagyártó cégek jó részt paraffinból és csak kis mértékben sztearinból készítik termékeit. A kanócok is megváltoztak, mára leginkább szalmiák-sóval, bórsavval és paraffinnal kezelt pamut anyagú fonott kanócot használnak, mely a gyertya égésének egyenletes és szinte korommentes égését biztosítja.
A gyertya jelentése a keresztény szimbolikában
A Biblia szerint a Logosznak, a Világ Fényének szimbóluma, a keresztény szimbolikában Krisztus jelképe. A gyertya is megsemmisül, miközben fényt ad, miként az Üdvözítőnek is meg kellett halnia, hogy az embereket megváltsa. A gyertya a szentháromságot testesíti meg a láng, a kanóc és a viasz egysége folytán. A magyar néphit úgy mondja, hogy a mennyországban mindenkinek van egy égő gyertyája, ameddig az lángol, addig él az ember. A gyertya végigkíséri az embert az életen, a keresztelő alkalmával éppoly jelentős, szimbolikus szerepet játszik, akárcsak a születésnapi tortán, a haldokló mellett, vagy a ravatalnál.
S.P.