A római katolikusoknál november 1-jén tartják a főünnepet. A mindenszentek napján tartott szentmisék állandó könyörgése: „Mindenható örök Isten, ki megadtad nekünk, hogy egy napon ünnepelhessük minden szented dicsőségét, arra kérünk, hogy sokszoros közbenjárásukra bőven áraszd reánk irgalmasságodat.”
Lóczi Tamás katolikus pap, a Fráter Gimnázium oktatója szerint a Mindenszentek ünnepe elsősorban azért fontos, mert az év többi napján konkrét szentekre emlékezünk, ilyenkor viszont minden elhunytra, az üdvözült lelkekre. „Mindenszentek ünnepe Keleten alakult ki, a Római Birodalom keleti részében. Bizánc az, amelyik megfogalmazza azt az igényt, hogy azokról a szentekről, vértanúkról, hitvallókról is megemlékezzenek a templomokban, akikről esetleg maga az egyház sem tud. Névtelenek, vagy éppen nagyon is van nevük, de olyan sokan vannak, hogy az év 365 napja nem elég az ő felemlítésükre. Temetői szertartás, szentmise, holtakért végzett zsolozsma is van ezen a napon, továbbá sírkőmegáldásokat is végzünk. Pozitívum, hogy Mindenszentek napján sok hívő katolikus család a temetői megemlékezés előtt elmegy a templomba is, meghallgatni a szentmisét.” – tette hozzá a Fráter György Katolikus Gimnázium és Kollégium érseki biztosa.
Az angolszász országokban a mindenszentek napját megelőző este a Halloween („minden szent estéje”). A házaknál töklámpások világítanak,a gyerekek lehetőleg horrorisztikus jelmezbe öltözve házról-házra járnak és „trick or treat“, azaz édességet vagy megviccelunk jelszóval gyűjtik a cukorkákat, csokoládékat. Egyes kutatók szerint a Mindenszentek a kelta kultúra őszre eső újév Samhain ünnepéből ered. A néphiedelem úgy tartotta, hogy az elmúlt években meghalt lelkek összezavarhatják az élőket, mivel a lelkek ezen az éjjelen vándorolnak a holtak birodalmába. A kereszténység terjesztésekor a pogány ünnepeket nem eltörölték, hanem hasonlították, ezért ez az ünnep pogány eredetű, de mégis keresztény.
A Herman Ottó Múzeum néprajzkutatója, Bodnár Mónika szerint a Mindenszentek napján szokás a sírok megtisztítása, feldíszítése és gyertyák gyújtása a halottak emlékezetére. Majd hozzátette: „A néphit szerint ilyenkor hazalátogatnak a halottak, ezért sokfelé szokás, hogy számukra is megterítenek, kenyeret, sót, vizet tesznek az asztalra. A bukovinai magyarok sütnek, főznek és kiviszik az ennivalót a temetőbe, osztogatják. Gyertyát gyújtanak otthon, ahány halottja van a családnak, annyit. A szegedi tájon mindönszentök kalácsa, kóduskalács néven üres kalácsot sütöttek, amit a temető kapujában várakozó koldusoknak adtak, hogy ők is megemlékezzenek a család halottairól. Csallóközben is az ezen a napon sütött kalácsot osztották szét a temető kapujában álló és imádkozó koldusok között, nehogy a halottak hazalátogassanak. Mindenszentekhez gazdasági hagyományok is fűződnek. Csépán ilyenkor szorultak be az állatok – a gulya, a csürhe, a ménes és a csorda.”
A néprajzkutató szerint sokan összekeverik a két ünnepet, pedig van különbség közöttük.
„Mindenszentek és Halottak napja közti éjszakán a néphit szerint a templomban a halottak miséznek. Halottak napján megvendégelik a szegényeket és a koldusokat. A Gyimes-völgyben így mondták a régiek: „Halottak napjára főzünk, sütünk cipókat odaadjuk avval, hogy a hóttaké.” Halottak napján a magyarlakta területeken, így Szlavóniában sem végeztek semmilyen földmunkát, mert ’keléses’ lenne, aki ezt megszegi. Csantavéren a halottak napi esőből sok felnőtt halottra jósoltak a következő esztendőben. Mindenszentek és a Halottak napja ma városon és falun egyaránt a halottakra való emlékezés ünnepe: a temetőbe járás, a sírok rendbehozatala, a gyertyával való világítás szinte mindenki számára kötelező. A halottak napjának világítással egybekötött megünneplése néhol csak újabb szokásként, a második világháború után terjedt el, például a kalotaszegi falvakban.”
Búzafalvi T.
Lóczi Tamás katolikus pap, a Fráter Gimnázium oktatója szerint a Mindenszentek ünnepe elsősorban azért fontos, mert az év többi napján konkrét szentekre emlékezünk, ilyenkor viszont minden elhunytra, az üdvözült lelkekre. „Mindenszentek ünnepe Keleten alakult ki, a Római Birodalom keleti részében. Bizánc az, amelyik megfogalmazza azt az igényt, hogy azokról a szentekről, vértanúkról, hitvallókról is megemlékezzenek a templomokban, akikről esetleg maga az egyház sem tud. Névtelenek, vagy éppen nagyon is van nevük, de olyan sokan vannak, hogy az év 365 napja nem elég az ő felemlítésükre. Temetői szertartás, szentmise, holtakért végzett zsolozsma is van ezen a napon, továbbá sírkőmegáldásokat is végzünk. Pozitívum, hogy Mindenszentek napján sok hívő katolikus család a temetői megemlékezés előtt elmegy a templomba is, meghallgatni a szentmisét.” – tette hozzá a Fráter György Katolikus Gimnázium és Kollégium érseki biztosa.
Az angolszász országokban a mindenszentek napját megelőző este a Halloween („minden szent estéje”). A házaknál töklámpások világítanak,a gyerekek lehetőleg horrorisztikus jelmezbe öltözve házról-házra járnak és „trick or treat“, azaz édességet vagy megviccelunk jelszóval gyűjtik a cukorkákat, csokoládékat. Egyes kutatók szerint a Mindenszentek a kelta kultúra őszre eső újév Samhain ünnepéből ered. A néphiedelem úgy tartotta, hogy az elmúlt években meghalt lelkek összezavarhatják az élőket, mivel a lelkek ezen az éjjelen vándorolnak a holtak birodalmába. A kereszténység terjesztésekor a pogány ünnepeket nem eltörölték, hanem hasonlították, ezért ez az ünnep pogány eredetű, de mégis keresztény.
A Herman Ottó Múzeum néprajzkutatója, Bodnár Mónika szerint a Mindenszentek napján szokás a sírok megtisztítása, feldíszítése és gyertyák gyújtása a halottak emlékezetére. Majd hozzátette: „A néphit szerint ilyenkor hazalátogatnak a halottak, ezért sokfelé szokás, hogy számukra is megterítenek, kenyeret, sót, vizet tesznek az asztalra. A bukovinai magyarok sütnek, főznek és kiviszik az ennivalót a temetőbe, osztogatják. Gyertyát gyújtanak otthon, ahány halottja van a családnak, annyit. A szegedi tájon mindönszentök kalácsa, kóduskalács néven üres kalácsot sütöttek, amit a temető kapujában várakozó koldusoknak adtak, hogy ők is megemlékezzenek a család halottairól. Csallóközben is az ezen a napon sütött kalácsot osztották szét a temető kapujában álló és imádkozó koldusok között, nehogy a halottak hazalátogassanak. Mindenszentekhez gazdasági hagyományok is fűződnek. Csépán ilyenkor szorultak be az állatok – a gulya, a csürhe, a ménes és a csorda.”
A néprajzkutató szerint sokan összekeverik a két ünnepet, pedig van különbség közöttük.
„Mindenszentek és Halottak napja közti éjszakán a néphit szerint a templomban a halottak miséznek. Halottak napján megvendégelik a szegényeket és a koldusokat. A Gyimes-völgyben így mondták a régiek: „Halottak napjára főzünk, sütünk cipókat odaadjuk avval, hogy a hóttaké.” Halottak napján a magyarlakta területeken, így Szlavóniában sem végeztek semmilyen földmunkát, mert ’keléses’ lenne, aki ezt megszegi. Csantavéren a halottak napi esőből sok felnőtt halottra jósoltak a következő esztendőben. Mindenszentek és a Halottak napja ma városon és falun egyaránt a halottakra való emlékezés ünnepe: a temetőbe járás, a sírok rendbehozatala, a gyertyával való világítás szinte mindenki számára kötelező. A halottak napjának világítással egybekötött megünneplése néhol csak újabb szokásként, a második világháború után terjedt el, például a kalotaszegi falvakban.”
Búzafalvi T.