A rehabilitáció specialistája a Jáccó becenéven ismert, 22 éve a szakmában dolgozó gyógy- és sportmasszőr. Ergó, a diósgyőri labdarúgók minden remény szerint kevesebb sérülést szenvednek el a jövőben, illetve sérüléseikből könnyebben, gyorsabban épülhetnek fel a szakszerű kezelés eredményeképpen.
- Magam is futballoztam, vagy mondom inkább úgy, szerettem a sportot, ami egy súlyos sérülés miatt korán abba kellett hagynom. Ám egyszersmind elköteleztem magam e terület mellett, úgy döntöttem, maradok a sportban - idézte fel a kezdeteket kérdésünkre a mátészalkai születésű, 41 éves terapeuta. - Szülővárosomban kezdtem a szakmát, az ottani klubnál voltam tíz évet, majd dolgoztam birkózókkal, röplabdásokkal, utóbbi sportág Extraligájából érkeztem most ismét a labdarúgásba; de hat évet töltöttem például a nyíregyházi futballban is.
Nagyon szereti, amit csinál - szögezi le a masszőr, aki a manuálterápia és rehabilitáció szakembereként mutatja be magát. Mint mondja, lényegében a Szentes Lázárral való kapcsolat hozta ide, azaz a nemrégiben Diósgyőrben szakmai igazgatóvá lett korábbi edző hívására mondott igent.
- Diósgyőrben hosszabb távon gondolkodnak, NB I-es csapatot szeretnének, ez számomra is vonzó perspektívát kínált. Remélem, tudok segíteni a célok elérésben, főleg a rehabilitáció terén. Ha kevesebb a sérülés, a focisták hamarabb, rövidebb rehabilitációs idő után visszatérhetnek a játékba, az anyagi megtakarítást is jelent a klubnak! - figyelmeztet a fontos összefüggésre. Hozzáteszi, Magyari Viktorral, a nyáron itt maradt gyúró kollégával bizonyára jól fognak tudni együtt dolgozni, fiatal munkatársát tanítani, képezni is szeretné.- Hadd mondjam még el, borzasztóan nagy megtiszteltetés, hogy a DVTK-hoz kerülhettem. Élő legendák között dolgozhatok - mutat az tréninghelyszínen épp a közelünkben álló Veréb György kapusedzőre. - Ez számomra külön kihívás.
dvtk.eu
- Magam is futballoztam, vagy mondom inkább úgy, szerettem a sportot, ami egy súlyos sérülés miatt korán abba kellett hagynom. Ám egyszersmind elköteleztem magam e terület mellett, úgy döntöttem, maradok a sportban - idézte fel a kezdeteket kérdésünkre a mátészalkai születésű, 41 éves terapeuta. - Szülővárosomban kezdtem a szakmát, az ottani klubnál voltam tíz évet, majd dolgoztam birkózókkal, röplabdásokkal, utóbbi sportág Extraligájából érkeztem most ismét a labdarúgásba; de hat évet töltöttem például a nyíregyházi futballban is.
Nagyon szereti, amit csinál - szögezi le a masszőr, aki a manuálterápia és rehabilitáció szakembereként mutatja be magát. Mint mondja, lényegében a Szentes Lázárral való kapcsolat hozta ide, azaz a nemrégiben Diósgyőrben szakmai igazgatóvá lett korábbi edző hívására mondott igent.
- Diósgyőrben hosszabb távon gondolkodnak, NB I-es csapatot szeretnének, ez számomra is vonzó perspektívát kínált. Remélem, tudok segíteni a célok elérésben, főleg a rehabilitáció terén. Ha kevesebb a sérülés, a focisták hamarabb, rövidebb rehabilitációs idő után visszatérhetnek a játékba, az anyagi megtakarítást is jelent a klubnak! - figyelmeztet a fontos összefüggésre. Hozzáteszi, Magyari Viktorral, a nyáron itt maradt gyúró kollégával bizonyára jól fognak tudni együtt dolgozni, fiatal munkatársát tanítani, képezni is szeretné.- Hadd mondjam még el, borzasztóan nagy megtiszteltetés, hogy a DVTK-hoz kerülhettem. Élő legendák között dolgozhatok - mutat az tréninghelyszínen épp a közelünkben álló Veréb György kapusedzőre. - Ez számomra külön kihívás.
dvtk.eu