A legenda szerint Galliában, Ambianum (ma: Amiens) város kapujánál télen egy didergő koldusnak adta köpenye felét. 18 éves korában keresztelkedett meg, 20 évesen megvált a hadseregtől. A Genovai öbölben, Gallinaria szigetén remete életet élt. Később Poitiers-ben 360-ban megalapította a Ligugé kolostort, az első szerzetesi közösséget Galliában. 371-ben vagy 372-ben a nép és a papság Tours püspökévé választotta. Püspökként is szigorú szerzetesi életet élt. Minden évben sorra látogatta a vidék egyházközösségeit, gyalog, szamárháton vagy dereglyén. Egyik vidéki egyházkerületében, Candes-ben megbetegedett és 397.11.08.-án meghalt. Tours-ban található sírja zarándokhely lett.
Márton napi hagyományok:
A gazdasági év zárása volt ekkor, a munkaszerződések lejártának napja. A mesterek vacsorát adtak legényeiknek, a gazdák a pásztoroknak.
Az advent előtti utolsó ünnepi étkezés a Márton-napi lúd evése volt. A szárnyas mellcsontjából a tél időjárását jósolták meg. Megkóstolták az új bort is, mert ennek Márton a "bírája". Ezen a napon készítik a "marcipánt". Aki Magyarországon Márton éjszakáján álmodik, boldog lesz.
Időjóslás is fűződik a naphoz: „Márton olykor fehér lovon jár” - tehát felkészülhetünk a havazásra; „ha Márton lúdja jégen áll, karácsonykor sárban botorkál”, vagy „ha jókedvű Márton, kemény lesz a tél”.
Márton napi hagyományok:
A gazdasági év zárása volt ekkor, a munkaszerződések lejártának napja. A mesterek vacsorát adtak legényeiknek, a gazdák a pásztoroknak.
Az advent előtti utolsó ünnepi étkezés a Márton-napi lúd evése volt. A szárnyas mellcsontjából a tél időjárását jósolták meg. Megkóstolták az új bort is, mert ennek Márton a "bírája". Ezen a napon készítik a "marcipánt". Aki Magyarországon Márton éjszakáján álmodik, boldog lesz.
Időjóslás is fűződik a naphoz: „Márton olykor fehér lovon jár” - tehát felkészülhetünk a havazásra; „ha Márton lúdja jégen áll, karácsonykor sárban botorkál”, vagy „ha jókedvű Márton, kemény lesz a tél”.