Képzeljünk magunk elé egy vidám, rózsás arcú öregembert dús fehér szakállal, bő, piros köpönyegén fehér szőrmeszegéllyel, derekán széles fekete bőr övvel – és megjelenik előttünk a Mikulás. Ez az a kép, amelyet az emberek többsége az egész világon ismer és szeret. A történetet viszont kétfelé kell választanunk, hiszen az eredeti ajándékokat hozó télapó eredetét homály fedi, számos feltételezés látott már napvilágot körülötte. Az 1930-as években viszont az egyik üdítőket gyártó cég rajzolta meg először a mai ideális Mikulás képet, aki a jellegzetes ruhában ősz hajjal pirospozsgásan surran be a kéményen keresztül és hoz ajándékot a gyerekeknek.
Pontosan 1931-ben történt, hogy Haddon Sundblom amerikai művész megalkotta az ismerős Mikulás-figurát az üdítőitalos cég számára, amikor az valami átütő sikerű reklámtervet várt tőle. A művész egy barátjáról mintázta meg a Télapó képét, amely olyan jól sikerült, hogy ma már igazi kultuszt alkotott. A reklám Mikulás a Saturday Evening Post hirdetésében jelent meg első alkalommal 1931-ben. A művész az utána következő harminchárom esztendőben különböző élethelyzetekben ábrázolta a mesebeli öregurat. Sokak számára ismerősek lehetnek azok a fémből készült domború reklámtáblák, amik a büfék, boltok falait díszítik karácsonykor, ma már kicsit retró hangulatban. Ezekből az élethelyzetekből kiragadt pillanatokból Sundblom több mint 40 féle festményt készített el. Sundblom egy barátjáról, Lou Prentice nyugállományú kereskedőről mintázta a Mikulás figuráját. A művész elmondása szerint Prentice-ben a Mikulás egész szelleme és minden tulajdonsága megtestesült. Arca tökéletesen megfelelt a szerepnek: szelíd, nagyatyai vonásai éppúgy, mint nevetéskor előbukkanó pajkos ráncai.
Amikor Lou Prentice meghalt, és Sundblomnak új modellt kellett keresnie, egyik barátja azt javasolta: nézzen bele a tükörbe. Sundblom megfogadta a tanácsot, és örömmel fedezte fel a hasonlóságot saját maga és Lou Prentice között. Ettől kezdve önmagáról mintázta a Mikulást. Utolsó portréját 1964-ben festette meg, 33 évvel az első kép születése után. Sundblom 1976-ban meghalt, de az ünnepi Mikulás, amelyet alkotott, még ma is tovább él. A cég azóta is erre a reklám a stratégiára épít, ugyanis amikor eljön a tél és odakint havazik, jól esik leülni egy bögre meleg tea kíséretében a televízió elé, amiben minden éven ilyenkor megtalálhatjuk az új szívmelengető, szeretetről szóló Mikulásos kólareklámot. A kultusz azóta, az egyesült államokban tovább nőtt, és ma már Európára is kihatott, hiszen a Télapót már egyre kevesebb helyen képzelik el egyházi ruhában, hiszen szinte mindenki Sundblom figurájára asszociál. Számos filmben is ezt a féle csodálatos figurát ábrázolják, amiből a leghíresebbre sikeredett az 1934-ben kiadott Télapu első része, ami elmaradhatatlan eleme a Mikulás ünnepnek.
Vajtó László