Polyák Imre olimpiai bajnok birkózó életútja az akarat diadalát hirdeti - írta a tragikus hírről beszámoló Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) honlapja. A pehelysúlyúak között szereplő kötöttfogású birkózó 20 évesen indult először olimpián, s 1952-ben Helsinkiben ugyanúgy ezüstérmet akasztottak a nyakába, mint 1956-ban Melbourne-ben, majd 1960-ban Rómában is - ugyanakkor negyedik olimpiáján sikerült felérnie a csúcsra. A közbenső világbajnokságokon szorgalmasan gyűjtögette az érmeket, három arany, két ezüst és tizennégy magyar bajnokság birtokában várta a tokiói játékokat, amelyen teljesült az álma. Három második hely után végre ötkarikás bajnok lett, miután a döntőben a szovjet Rurua ellen a számára az aranyhoz szükséges döntetlent ért el. Polyák 1951 és 1964 között 51 alkalommal volt a válogatott tagja. 1958-ban és 1962-ben Az év sportolója, 1964-ben Az év birkózója lett, 2000-ben Az évszázad birkózójának választották. 2004-ben, a díj alapításakor megkapta a Nemzet Sportolója címet, de halálával megüresedett a helye a magyar sportlegendák 12 fős társaságban. Az 1965-ben történt visszavonulását követően korábbi klubjában, az Újpestnél volt edző, majd szakosztályvezető, valamint szaktanácsadó, és a magyar kötöttfogású válogatottnál is dolgozott. Közben sokáig a Dob utcában üzemeltetett borozót. A hétfőn elhunyt Polyák Imrét a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) és a Magyar Birkózó Szövetség (MBSZ) is a saját halottjának tekinti. Temetéséről később intézkednek.