Az eredetileg ördögformára hasonlító patás, hosszúnyelvű, szarvakkal ellátott figura eredete osztrák területről származik, ahol az ünnepek közeledtével általa fenyegették a kicsiket, ha nem viselkednek jól. A német Krampus szó a „karom” jelentésű régi német „Krampen” szóból származik eredetileg, a figurát egyes területeken „Krampeln” néven ismerik. A gyermekeket rémisztgető alak legjellemzőbb tulajdonsága, hogy a láncát csörgeti, virgáccsal fenyegeti a kicsiket, a rendetleneket pedig jól megbünteti. A jó megtestesítője mellett, aki a Mikulás, szükség volt a rossz, a büntetést osztó megformálására is. A kereszténység hatására a krampusz az ördöggel azonosult és mára már megszelídült. Az eleinte rendkívül félelmetes figura túlontúl ijesztőnek bizonyult egy gyerekekről szóló ünnephez, bár szinte minden évben találnak az alakjában valamilyen lehetőséget a játékgyártók vagy nevesebb dizájnerek. Sok esetben csinos hölgyek bújnak krampuszjelmezbe az apukák nagy örömére, és segédkeznek egy-egy áruházi Mikulás munkájában.
A hagyomány szerint a rossz gyerekek nem kapnak ajándékot, hanem őket a krampusz látogatja majd meg a Télapó helyett, és csupán virgácsot visz nekik. Ma már eltűnt a félelmetes negatív figura, és a gyerekek sajnos csak az ajándékokat várják, függetlenül attól: jól vagy rosszul viselkedtek az elmúlt esztendőben. Az ünnep és a hagyományok megtartása érdekében fontos a krampusz alakja, hiszen egyensúlyt tart, de amint eltűnt, azonnal beindultak a követelőzések, és a szülők megfelelni vágyása: miszerint egyre drágább ajándékokkal lepik meg jó vagy esetenként rossz magaviseletű csemetéiket. Ausztriában még él a történet, hiszen minden december 5-én krampuszfelvonulást tartanak, amire több ezren kíváncsiak minden mikuláskor.
Vajtó László