A Lévay József Református Gimnázium és Diákotthon nagytermében ünnepi műsor előzte meg a Lévay-szoba avatást. Szécsi Viktória diák Lévay József egyik versét énekelte el zongorakíséret mellett, ezt követően került sor az ünnepélyes beszédekre. Az emlékszoba átadása illeszkedik az iskola teljes éven át tartó Lévay József-emlékév programsorozatába. A különlegesnek számító tanév minden hónapjában rendeznek a diákokkal közösen valamilyen emlékprogramot, nemrég került sor az ’Oskola’ elnevezésű iskolatörténeti kiállításra, melyet a Herman Ottó Múzeummal közösen rendezett az intézmény.
„Három funkciót is ellát az emlékszoba: egyrészt multikulturális tér, ahol a diákok, érdeklődők megismerhetik Lévay József költő, műfordító életét, munkásságát, valamint a Sárospataki Nagykönyvtár 450 könyvét, melyek között sok a 17. századból származó különleges, reformációhoz kötődő kötet. Harmadik funkció pedig, hogy a korabeli szecessziós stílusban kialakított szobában 16 fős tanácskozó is kialakításra került. Nagy öröm ez iskolánk életében, hiszen egy szép szobával gazdagodtunk, amely esztétikai értékén túl méltóképp ápolja Lévay József emlékét” – mondta el Ábrám Tibor, a gimnázium igazgatója megnyitóbeszédében.
A Herman Ottó Múzeum Irodalomtörténeti Gyűjteményének felelős vezetője, Békési Gábor az ünnepi megnyitó műsoron hangsúlyozta: „Azért is különleges a most átadásra kerülő szoba, mert korabeli szecessziós stílusban készült el az egész szoba, így Lévay szekrényei és ónémet íróasztala is hű mása lett az eredeti bútoroknak. Három vitrinben tekinthetők meg a költőre jellemző tárgyak, így a magánéleti emlékek, sőt halotti maszkja is, illetve közéleti tárgyai – például díszpolgári oklevele. A most levetítésre kerülő Lévayról szóló film DVD-formátumban az emlékszobában ott lesz és természetesen megtekinthető lesz az érdeklődők részére.”
Dr. Porkoláb Tibor egyetemi docens beszédében elmondta: „Fontos, hogy az utókor őrizze a Lévay emlékét, s a diákok is gondozzák a református hagyományokat. A Sajószentpéteren született költő 1852-ben került Miskolcra és 1860-ig a református gimnázium magyar–latin szakos tanára volt. Majd Borsod vármegye alispánja lett, de a tanítással csak 1865-ben hagyott fel teljesen, amikor a főispán főjegyzővé nevezte ki. 1895-ben Borsod vármegye alispánja lett, de 1896 elején nyugdíjba vonult. 1918-ban halt meg; végakaratának megfelelően a sajószentpéteri református temetőben, szülei mellett helyezték örök nyugalomra. Bár korának népszerű és elismert művésze volt, mára elfeledte az utókor. Költészetére a keresetlen egyszerűség jellemző, a kordivatot sosem követte; a magyaros, pergő ritmusú versformát használta. Műfordítóként Robert Burns verseit, Seneca műveit, két Molière-darabot, Shakespeare-t is fordított. Igen szép kort élt meg, hiszen 92 évesen halt meg, mondhatni, a kor mohikánja volt, hiszen még kezet foghatott Petőfivel, de írt Ady Endréről is.”
Dr. Szatmáry Sándo, teológus professzor - aki a „Nagykönyvtár-töredék” katalogizálásban résztvett – kiemelte: „Az iskola eddigi 25 000 kötetes könyvtára igen értékes, 17. századi kötetekkel egészült ki most, hiszen a görög-latin nyelvű könyvek történeti szempontból is unikumnak számítanak. A szobába belépve pár pillanatig a múltban érezhetjük magunkat, de érdemes több időt eltölteni, megszemlélni a könyveket, berendezési tárgyakat.”
Búzafalvi T.
„Három funkciót is ellát az emlékszoba: egyrészt multikulturális tér, ahol a diákok, érdeklődők megismerhetik Lévay József költő, műfordító életét, munkásságát, valamint a Sárospataki Nagykönyvtár 450 könyvét, melyek között sok a 17. századból származó különleges, reformációhoz kötődő kötet. Harmadik funkció pedig, hogy a korabeli szecessziós stílusban kialakított szobában 16 fős tanácskozó is kialakításra került. Nagy öröm ez iskolánk életében, hiszen egy szép szobával gazdagodtunk, amely esztétikai értékén túl méltóképp ápolja Lévay József emlékét” – mondta el Ábrám Tibor, a gimnázium igazgatója megnyitóbeszédében. A Herman Ottó Múzeum Irodalomtörténeti Gyűjteményének felelős vezetője, Békési Gábor az ünnepi megnyitó műsoron hangsúlyozta: „Azért is különleges a most átadásra kerülő szoba, mert korabeli szecessziós stílusban készült el az egész szoba, így Lévay szekrényei és ónémet íróasztala is hű mása lett az eredeti bútoroknak. Három vitrinben tekinthetők meg a költőre jellemző tárgyak, így a magánéleti emlékek, sőt halotti maszkja is, illetve közéleti tárgyai – például díszpolgári oklevele. A most levetítésre kerülő Lévayról szóló film DVD-formátumban az emlékszobában ott lesz és természetesen megtekinthető lesz az érdeklődők részére.”
Dr. Porkoláb Tibor egyetemi docens beszédében elmondta: „Fontos, hogy az utókor őrizze a Lévay emlékét, s a diákok is gondozzák a református hagyományokat. A Sajószentpéteren született költő 1852-ben került Miskolcra és 1860-ig a református gimnázium magyar–latin szakos tanára volt. Majd Borsod vármegye alispánja lett, de a tanítással csak 1865-ben hagyott fel teljesen, amikor a főispán főjegyzővé nevezte ki. 1895-ben Borsod vármegye alispánja lett, de 1896 elején nyugdíjba vonult. 1918-ban halt meg; végakaratának megfelelően a sajószentpéteri református temetőben, szülei mellett helyezték örök nyugalomra. Bár korának népszerű és elismert művésze volt, mára elfeledte az utókor. Költészetére a keresetlen egyszerűség jellemző, a kordivatot sosem követte; a magyaros, pergő ritmusú versformát használta. Műfordítóként Robert Burns verseit, Seneca műveit, két Molière-darabot, Shakespeare-t is fordított. Igen szép kort élt meg, hiszen 92 évesen halt meg, mondhatni, a kor mohikánja volt, hiszen még kezet foghatott Petőfivel, de írt Ady Endréről is.”
Dr. Szatmáry Sándo, teológus professzor - aki a „Nagykönyvtár-töredék” katalogizálásban résztvett – kiemelte: „Az iskola eddigi 25 000 kötetes könyvtára igen értékes, 17. századi kötetekkel egészült ki most, hiszen a görög-latin nyelvű könyvek történeti szempontból is unikumnak számítanak. A szobába belépve pár pillanatig a múltban érezhetjük magunkat, de érdemes több időt eltölteni, megszemlélni a könyveket, berendezési tárgyakat.”
Búzafalvi T.