- A Csevegés a maga nemében egy egészen különleges műsor, melyben nem csupán az előadás kerül előtérbe, hanem maga a művész is. Mennyire sikerült felszabadulni a műsorban, hogy érezte magát közben?
- Miskolcon számtalanszor jártam már, de a Művészetek Házában még csak most először, és el kell mondanom, hogy gyönyörű a hely, nagyon tetszett az épület, mindig öröm, amikor egy ilyen környezetben léphetek fel. Egy ilyen színházi környezetre mindig alaposan fel kell készülni, hiszen merőben más előadást kell itt nyújtani, mint egy több ezres koncerten. Ez egy intim szféra, amiben az előadó és a nézők kapcsolatáról van szó. Jól éreztem magam az előadás közben, gratulálok Fodor Jánosnak a műsorhoz, nagyon kellemes volt a hangulat. Nekem egy picit kevés is volt, eltöltöttem volna még egy kis időt a színpadon, de ez betudható annak, hogy több más előadót is szerettek volna megszólaltatni.
- Mennyiben más a színházi szereplés, mint egy koncert, és melyik műfaj áll közelebb önhöz?
- Én szeretem ezt is, azt is, de természetesen a kettő között különbséget kell tenni, és máshogy kell rá felkészülni. A színházi fellépés megtelik intimitással, ott nem lehet üvöltözős, kiabálós dalokat énekelni, ilyenkor jobban előtérbe kerülnek a lágyabb, líraibb nóták. Régebben is voltak a Csevegéshez hasonló színházi esték, szeretem az ilyen előadásokat, hiszen a mai rohanó világban lelassítja egy kicsit az időt, és közvetlen kapcsolatot teremt a nézőkkel. Az előadás után beszélgettem több emberrel is, jól esett az érdeklődésük, szeretetük.
- Korábban is járt már Miskolcon, és sok élmény fűzi ide, van olyan, amit szívesen megosztana az olvasókkal?
- Sok élményem van Miskolcról, hiszen 25 éves pályafutásom során számtalanszor jártam már itt. A Z'zi Labor első turnéja is köthető a városhoz, ugyanis egy egyetemi turnéval indultunk el a zenei pályafutásunk elején, és akkor a Miskolci Egyetemen volt az egyik első koncertünk. A legnagyobb élmény számomra, hogy a zenekarom gitárosa is idevalósi: Andrásik Remo, aki sok éve a barátom, de olyan jó emberek, jó zenészek jöttek innen, mint pld. Kázsmér Kálmán és még sorolhatnám.
- Mennyire vevők ma az emberek a Z'zi Labor által képviselt zenei stílusra?
- A Z'zi Labor már csak emlék, amit ma játszunk már nem teljesen ugyanaz, mint amilyen a zenekar annak idején volt. Haladnunk kell a korral, így ma már más műfajjal szórakoztatjuk a nézőket. Bár ma is vicces, interaktív, de természetesen zenés előadással szoktunk fellépni, amiben megtalálhatóak a régi nóták, de sok újat is meghallgathat a közönség.
- A közönség mostanában viszont nem csupán az önök dalait hallgatja, hanem a lányáét: Vecáét is, akiért sokan izgulnak hétvégéről hétvégére az X-Faktorban. Mennyire látja erősnek Veca ottani szereplését?
- Én mindig is azt gondoltam, hogy az tehetsége elviheti a döntőig. Ebben a műsorban viszont be kellett látni: hiába énekverseny, a szavazásnál túlnyomó részt mégiscsak a szimpátia számít, a lányom pedig eléggé zárkózott típus. Nehezen nyílik meg, de talán már elért egy olyan pontot a műsorban, hogy kezdik az emberek megszeretni, és remélem észreveszik, hogy a tehetsége mellett ő egy szeretni való személyiség.
Vajtó László
- Miskolcon számtalanszor jártam már, de a Művészetek Házában még csak most először, és el kell mondanom, hogy gyönyörű a hely, nagyon tetszett az épület, mindig öröm, amikor egy ilyen környezetben léphetek fel. Egy ilyen színházi környezetre mindig alaposan fel kell készülni, hiszen merőben más előadást kell itt nyújtani, mint egy több ezres koncerten. Ez egy intim szféra, amiben az előadó és a nézők kapcsolatáról van szó. Jól éreztem magam az előadás közben, gratulálok Fodor Jánosnak a műsorhoz, nagyon kellemes volt a hangulat. Nekem egy picit kevés is volt, eltöltöttem volna még egy kis időt a színpadon, de ez betudható annak, hogy több más előadót is szerettek volna megszólaltatni.
- Mennyiben más a színházi szereplés, mint egy koncert, és melyik műfaj áll közelebb önhöz?- Én szeretem ezt is, azt is, de természetesen a kettő között különbséget kell tenni, és máshogy kell rá felkészülni. A színházi fellépés megtelik intimitással, ott nem lehet üvöltözős, kiabálós dalokat énekelni, ilyenkor jobban előtérbe kerülnek a lágyabb, líraibb nóták. Régebben is voltak a Csevegéshez hasonló színházi esték, szeretem az ilyen előadásokat, hiszen a mai rohanó világban lelassítja egy kicsit az időt, és közvetlen kapcsolatot teremt a nézőkkel. Az előadás után beszélgettem több emberrel is, jól esett az érdeklődésük, szeretetük.
- Korábban is járt már Miskolcon, és sok élmény fűzi ide, van olyan, amit szívesen megosztana az olvasókkal?
- Sok élményem van Miskolcról, hiszen 25 éves pályafutásom során számtalanszor jártam már itt. A Z'zi Labor első turnéja is köthető a városhoz, ugyanis egy egyetemi turnéval indultunk el a zenei pályafutásunk elején, és akkor a Miskolci Egyetemen volt az egyik első koncertünk. A legnagyobb élmény számomra, hogy a zenekarom gitárosa is idevalósi: Andrásik Remo, aki sok éve a barátom, de olyan jó emberek, jó zenészek jöttek innen, mint pld. Kázsmér Kálmán és még sorolhatnám.
- Mennyire vevők ma az emberek a Z'zi Labor által képviselt zenei stílusra?- A Z'zi Labor már csak emlék, amit ma játszunk már nem teljesen ugyanaz, mint amilyen a zenekar annak idején volt. Haladnunk kell a korral, így ma már más műfajjal szórakoztatjuk a nézőket. Bár ma is vicces, interaktív, de természetesen zenés előadással szoktunk fellépni, amiben megtalálhatóak a régi nóták, de sok újat is meghallgathat a közönség.
- A közönség mostanában viszont nem csupán az önök dalait hallgatja, hanem a lányáét: Vecáét is, akiért sokan izgulnak hétvégéről hétvégére az X-Faktorban. Mennyire látja erősnek Veca ottani szereplését?
- Én mindig is azt gondoltam, hogy az tehetsége elviheti a döntőig. Ebben a műsorban viszont be kellett látni: hiába énekverseny, a szavazásnál túlnyomó részt mégiscsak a szimpátia számít, a lányom pedig eléggé zárkózott típus. Nehezen nyílik meg, de talán már elért egy olyan pontot a műsorban, hogy kezdik az emberek megszeretni, és remélem észreveszik, hogy a tehetsége mellett ő egy szeretni való személyiség.
Vajtó László