- Veres László 1950. november 27-én született Tiszalökön, 1970-ben kezdte meg egyetemi tanulmányaimat a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem történelem-német nyelv szakán. Egy év múlva szakot váltott, s mint okleveles középiskolai történelem szakos tanár és etnográfus kapott diplomát 1975-ben. Ugyanebben az évben egyetemi kisdoktori címet szerzett - mondta el köszöntőjében dr. Viga Gyula, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Múzeumi Igazgatóság megbízott igazgatója.
1974-ben – még mint egyetemi hallgató – vállalt munkát a miskolci Herman Ottó Múzeumban. A diploma megszerzése után segédmuzeológussá nevezték ki, 1979 elején a tudományos titkári teendők ellátásával bízták meg, az év végén pedig a Megyei Múzeumi Szervezet igazgatóhelyettese lett. 1989-ben dr. Szabadfalvi József nyugállományba vonulásakor megbízott igazgatóvá nevezték ki, 1991. április 1-jén pedig öt évre szóló megyei múzeumigazgatói megbízást nyert. Elsődleges feladatának tekintette a múzeumi szervezet egységének megőrzését, az 1980-as években elért eredmények megtartását és a felújított múzeumok (Miskolc, Papszeri épület, szerencsi Zempléni Múzeum, sátoraljaújhelyi Kazinczy Múzeum, Gömöri Múzeum) berendezését, új, állandó kiállításainak elkészítését. Elképzelései jelentős részét sikerült megvalósítani. Megalapozta a Miskolci Egyetem és a Múzeum kapcsolatát, a társadalomtudományi kutatások terén. A magyar honfoglalás központi kiállítását Európa több országában sikerrel mutatták be.
1996-ban újabb ötéves időtartamra nyert megyei múzeumigazgatói kinevezést. Ebben az időszakban nagymértékben sikerült fiatalítani a múzeumi szakembergárdát, jelentős fejlődés következett be a szakmai-tudományos munkában, a finanszírozásban. A múzeum szakmai-tudományos tevékenységének sikerét bizonyítja az 1999. Év Múzeuma kitüntető cím, amellyel a szakma elismerte a kollektíva munkájának eredményeit. 2001. április 30-án újabb öt évre megválasztottak a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Múzeumi Szervezet igazgatójává. Tudományos tevékenységében, az 1970-es évek második felében a diósgyőri koronauradalom XVIII. századi történetének kutatására és az üvegművészet beható tanulmányozására koncentrált. 1989-re megírta kandidátusi disszertációját, amelyet 1990-ben védett meg.
Az 1990-es évek közepétől elsősorban az ipartörténet és a művelődéstörténet kutatásában tevékenykedett. 2002 végéig 15 önálló kötetes, valamint 213 tudományos- és ismeretterjesztő tanulmánya látott napvilágot. Közülük jó néhány központi kiadók gondozásában és külföldi folyóiratokban.
A Miskolci Egyetem rektora 1992-ben kérte fel a bölcsészoktatás megszervezésére, a történelem oktatás tanrendjének kidolgozására. 1992-ben lett docens és másodállásban napjainkig XVIII-XIX. századi ipartörténetet és művelődéstörténetet oktat. Több tudományos szervezet tagja, szakmai és tudományos munkájáért több állami és szakmai kitüntetésben részesült. 1998-ban megkapta a Köztársasági Érdemrend arany fokozatát, 1999-ben Móra Ferenc díjban, 2006-ban pedig Széchényi-díjban részesült. 2001-ben habilitált a Debreceni Egyetemen.
A rendezvényen az ünnepelt kutatási területeihez illeszkedő témákban tartott tudományos előadásokat Gyulai Éva, Pusztai Tamás, Vida Gabriella és Újszászy László.
1974-ben – még mint egyetemi hallgató – vállalt munkát a miskolci Herman Ottó Múzeumban. A diploma megszerzése után segédmuzeológussá nevezték ki, 1979 elején a tudományos titkári teendők ellátásával bízták meg, az év végén pedig a Megyei Múzeumi Szervezet igazgatóhelyettese lett. 1989-ben dr. Szabadfalvi József nyugállományba vonulásakor megbízott igazgatóvá nevezték ki, 1991. április 1-jén pedig öt évre szóló megyei múzeumigazgatói megbízást nyert. Elsődleges feladatának tekintette a múzeumi szervezet egységének megőrzését, az 1980-as években elért eredmények megtartását és a felújított múzeumok (Miskolc, Papszeri épület, szerencsi Zempléni Múzeum, sátoraljaújhelyi Kazinczy Múzeum, Gömöri Múzeum) berendezését, új, állandó kiállításainak elkészítését. Elképzelései jelentős részét sikerült megvalósítani. Megalapozta a Miskolci Egyetem és a Múzeum kapcsolatát, a társadalomtudományi kutatások terén. A magyar honfoglalás központi kiállítását Európa több országában sikerrel mutatták be.1996-ban újabb ötéves időtartamra nyert megyei múzeumigazgatói kinevezést. Ebben az időszakban nagymértékben sikerült fiatalítani a múzeumi szakembergárdát, jelentős fejlődés következett be a szakmai-tudományos munkában, a finanszírozásban. A múzeum szakmai-tudományos tevékenységének sikerét bizonyítja az 1999. Év Múzeuma kitüntető cím, amellyel a szakma elismerte a kollektíva munkájának eredményeit. 2001. április 30-án újabb öt évre megválasztottak a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Múzeumi Szervezet igazgatójává. Tudományos tevékenységében, az 1970-es évek második felében a diósgyőri koronauradalom XVIII. századi történetének kutatására és az üvegművészet beható tanulmányozására koncentrált. 1989-re megírta kandidátusi disszertációját, amelyet 1990-ben védett meg.
Az 1990-es évek közepétől elsősorban az ipartörténet és a művelődéstörténet kutatásában tevékenykedett. 2002 végéig 15 önálló kötetes, valamint 213 tudományos- és ismeretterjesztő tanulmánya látott napvilágot. Közülük jó néhány központi kiadók gondozásában és külföldi folyóiratokban.
A Miskolci Egyetem rektora 1992-ben kérte fel a bölcsészoktatás megszervezésére, a történelem oktatás tanrendjének kidolgozására. 1992-ben lett docens és másodállásban napjainkig XVIII-XIX. századi ipartörténetet és művelődéstörténetet oktat. Több tudományos szervezet tagja, szakmai és tudományos munkájáért több állami és szakmai kitüntetésben részesült. 1998-ban megkapta a Köztársasági Érdemrend arany fokozatát, 1999-ben Móra Ferenc díjban, 2006-ban pedig Széchényi-díjban részesült. 2001-ben habilitált a Debreceni Egyetemen.
A rendezvényen az ünnepelt kutatási területeihez illeszkedő témákban tartott tudományos előadásokat Gyulai Éva, Pusztai Tamás, Vida Gabriella és Újszászy László.