– Miskolc közlekedési koncepciójának átgondolatlan megoldásairól több fórumon kifejtette véleményét. Miben látja a problémák gyökerét?
– Nem tartom helyesnek azt a gyakorlatot, hogy csupán közlekedési koncepciók mentén
változtassák meg Miskolc rendezési tervét. Ha a városban építünk valamit, mindig a teljes településben kell gondolkodnunk. A városban, amely életünk kerete. Egyetlen szempontot, vagy szempontcsokrot kiemelni az egészből, tévedésekhez vezet. Ilyennek tartom a déli tehermentesítő út nyomvonalának kijelölését és az út folytatásának megépítését is, ami vélhetően közlekedési problémák kialakulásához vezet majd. A város új vezetésére maradt a feladat, hogy előre gondolkodva megpróbálja enyhíteni a megjósolható helyzetet.
– Ami most Miskolcon épül, az többnyire elnyert pályázat révén valósul meg. A déli tehermentesítő út pályázatában nyilván közlekedésfejlesztésre adtak pénzt…
– Csakhogy ezek a tervezett utak, hidak és műtárgyak a városban vannak, a megbízó pedig a város volt! Hogyan fordulhat elő az, hogy ennek a munkának nincs építésze, településtervezője, kertésze, társművésze? Nem engedhető meg, hogy a város fejlesztése nélkülözze a városban meglévő szellemi erőket, és forgalomtechnikai kérdéssé minősítse vissza a településfejlesztést! Ma nem érződik Miskolcon, hogy létezne belső közlekedési „iránytűje”, amely szerint el tudna igazodni. Sokkal inkább úgy tűnik, mintha csak a szirén-hangokra figyelne. Példa erre a Zöld Nyíl, ahol nem a közlekedési hálózat fejlesztése, hanem a pénz megszerzése okozott szellemi izgalmat.
–Lát még lehetőséget a tehermentesítő útszakasz kialakításának megváltoztatására?
– Nem vagyok településtervező, mégis – ahogyan sok-sok miskolci – józan paraszti ésszel azt gondolom: a tehermentesítő utak feladata a település belsejének forgalmi tehermentesítése. A Szinva és a dús növényzetű Szinva parti sétány feladata a völgyfekvésű város levegőtisztaságának biztosítása, egyben ez a városlakók kikapcsolódásának színhelye. Itt van, s hosszútávon újra itt kell lennie a városi kerékpárút-hálózat tengelyének, amihez kapcsolódva feladatunk lesz a Szinvához kapcsolódó terek építészeti megfogalmazása is.
– Ön szerint milyen elvek mentén kellene a városi fejlesztéseket megfogalmazni?
– A város településfejlesztési terveit a jövőben minden szakágra kiterjedően el kell készíteni, függetlenül a pályázati kiírás tartalmától, a kivitelezés pénzügyi hátterétől. Számomra a tervezéshez szorosan hozzátartozik a téralakítás, a térképzés, a kertészet, sőt az utcabútorok megtervezése is. A város közlekedési koncepciójának és a rendezési tervnek más szemléletű felülvizsgálata szükséges. E szemlélet a település és lakóinak tiszteletén kell, hogy alapuljon.
– Nem tartom helyesnek azt a gyakorlatot, hogy csupán közlekedési koncepciók mentén
változtassák meg Miskolc rendezési tervét. Ha a városban építünk valamit, mindig a teljes településben kell gondolkodnunk. A városban, amely életünk kerete. Egyetlen szempontot, vagy szempontcsokrot kiemelni az egészből, tévedésekhez vezet. Ilyennek tartom a déli tehermentesítő út nyomvonalának kijelölését és az út folytatásának megépítését is, ami vélhetően közlekedési problémák kialakulásához vezet majd. A város új vezetésére maradt a feladat, hogy előre gondolkodva megpróbálja enyhíteni a megjósolható helyzetet.– Ami most Miskolcon épül, az többnyire elnyert pályázat révén valósul meg. A déli tehermentesítő út pályázatában nyilván közlekedésfejlesztésre adtak pénzt…
– Csakhogy ezek a tervezett utak, hidak és műtárgyak a városban vannak, a megbízó pedig a város volt! Hogyan fordulhat elő az, hogy ennek a munkának nincs építésze, településtervezője, kertésze, társművésze? Nem engedhető meg, hogy a város fejlesztése nélkülözze a városban meglévő szellemi erőket, és forgalomtechnikai kérdéssé minősítse vissza a településfejlesztést! Ma nem érződik Miskolcon, hogy létezne belső közlekedési „iránytűje”, amely szerint el tudna igazodni. Sokkal inkább úgy tűnik, mintha csak a szirén-hangokra figyelne. Példa erre a Zöld Nyíl, ahol nem a közlekedési hálózat fejlesztése, hanem a pénz megszerzése okozott szellemi izgalmat.
–Lát még lehetőséget a tehermentesítő útszakasz kialakításának megváltoztatására?
– Nem vagyok településtervező, mégis – ahogyan sok-sok miskolci – józan paraszti ésszel azt gondolom: a tehermentesítő utak feladata a település belsejének forgalmi tehermentesítése. A Szinva és a dús növényzetű Szinva parti sétány feladata a völgyfekvésű város levegőtisztaságának biztosítása, egyben ez a városlakók kikapcsolódásának színhelye. Itt van, s hosszútávon újra itt kell lennie a városi kerékpárút-hálózat tengelyének, amihez kapcsolódva feladatunk lesz a Szinvához kapcsolódó terek építészeti megfogalmazása is.
– Ön szerint milyen elvek mentén kellene a városi fejlesztéseket megfogalmazni?
– A város településfejlesztési terveit a jövőben minden szakágra kiterjedően el kell készíteni, függetlenül a pályázati kiírás tartalmától, a kivitelezés pénzügyi hátterétől. Számomra a tervezéshez szorosan hozzátartozik a téralakítás, a térképzés, a kertészet, sőt az utcabútorok megtervezése is. A város közlekedési koncepciójának és a rendezési tervnek más szemléletű felülvizsgálata szükséges. E szemlélet a település és lakóinak tiszteletén kell, hogy alapuljon.