Szabó István, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Sakkszövetség elnöke a közeli napokban Megyei Kiváló Sportvezető díjat vehetett át a Sportági Szakszövetségek Képviseletének ünnepi közgyűlésén.
– Sakkozott Sylvester Stallonéval is?
– Miért kérdezi? Ja, értem, a szobám falán függő kép miatt. Való igaz, egy tízfős társaságot örökített meg a fotós, és a főszereplő Stallone mellett én is látható vagyok rajta. Ennek az a magyarázata, hogy a népszerű akcióhős vagy tíz évvel ezelőtt Magyarországon járt. Forma 1-es futamra érkezett, és a cégem vezérigazgatója fogadást adott a hírességek tiszteletére. Nos, így kerültünk egy társaságba, egyébként kellemes emlék. Válaszolva a kérdésére, nem ültünk sakktábla mellé.
– Ön egyébként gyakran sakkozik?
– Igen, minden nap. Órákat töltök a számítógép mellett, az interneten élő ellenfelekkel szemben játszom. Éjfél előtt ritkán kerülök ágyba, másfél-két órát biztosan sakkozással töltök.
– Úgy tudom, korántsem gyerekkori szerelemről van szó!
– Így igaz. A fiam által szerettem bele a sakkozásba, és ez mára a hobbimmá vált. Kikapcsol a rohanásból, szenvedéllyé vált. A lépéseket természetesen ismertem, hiszen gyermekkorban ezt elsajátítja az ember. Igazából azonban tíz évvel ezelőtt kötöttünk életre szóló barátságot.
– Hogyan lett a szövetség elnöke?
– Ez egy érdekes történet. Elnöke voltam a Miskolc Város Sakkozó Ifjúságáért Alapítványnak. Fáradozásaimat eredmény koronázta, hiszen egyetemi magyar bajnokságot rendezhettünk, beválasztottak az országos szövetség elnökségébe is. Amikor Borsodban megüresedett a poszt, Galkó Tibor főtitkár kért fel, hogy vállaljam a feladatot. Nyolc éve történt mindez, és meglehetősen nehéz örökséget vettem át. Az év vége felé jártunk, és a sportintézet gazdasági osztályán derült ki, hogy a szövetségnek még van egy 15 ezer forintos kiegyenlítetlen számlája. Zsebbe nyúltam, kifizettem. Szerencsére az óta ilyesmi nem fordult elő, feszes gazdálkodást folytatunk.
– Milyen célkitűzéssel látott munkához?
– Szerettem volna munkatársaimmal nagyot alkotni! Így született meg az ötlet, hogy hozzuk Miskolcra Lékó Pétert. Megvalósítottuk, és hat éven keresztül ránk figyelt a világ. A sportág krémje jött hozzánk a rapidsakk fesztiválra, a sportbarátok hírességeket, világbajnokokat láthattak. Amikor az indiai Anand vendégeskedett nálunk, akkor 300 millió emberhez jutott el városunk neve. Meg akartam pezsdíteni a megye több településén a sakkozást, ezt az erőfeszítést is eredmény kísérte. Egyre több versenyt rendeztünk, nagyon sok csapatunk szerepel a különböző osztályú bajnokságokban. Legutóbb például Sajószentpéteren rendeztük meg a megyei gyors bajnokság küzdelmeit, amelyen igen sokan ültek asztalhoz. Sokat tettünk a sportág népszerűsítése érdekében is.
– Hogyan lehet lemérni, mennyire közönségvonzó mostanság a sakkozás?
– Erre azt mondhatom, ki kell menni nyáron a strandokra, vagy szét lehet nézni a parkokban is. Idősek, fiatalabbak, gyerekek tologatják a figurákat. Említhetem a 24 órás Plaza sakkversenyt, amelyen elképesztően nagy számban vesznek részt az érdeklődők.
– Melyek a legfontosabb teendők a sportág vezérkara számára a 2011-es esztendőben?
– Remélem, hogy sikerül megtartani fő támogatóinkat, mert ebben az esetben ismét vállalkozhatunk országos verseny rendezésére. A megtett utat egyébként az a kis apróság is hűen tükrözi, hogy az év végéhez közeledve most nem kell saját zsebbe nyúlni. Kis plusszal zárunk, a szövetség életképes, versenyeink pedig nívósak, és jelentős érdeklődést váltanak ki.
Doros László
– Sakkozott Sylvester Stallonéval is?
– Miért kérdezi? Ja, értem, a szobám falán függő kép miatt. Való igaz, egy tízfős társaságot örökített meg a fotós, és a főszereplő Stallone mellett én is látható vagyok rajta. Ennek az a magyarázata, hogy a népszerű akcióhős vagy tíz évvel ezelőtt Magyarországon járt. Forma 1-es futamra érkezett, és a cégem vezérigazgatója fogadást adott a hírességek tiszteletére. Nos, így kerültünk egy társaságba, egyébként kellemes emlék. Válaszolva a kérdésére, nem ültünk sakktábla mellé.
– Ön egyébként gyakran sakkozik?
– Igen, minden nap. Órákat töltök a számítógép mellett, az interneten élő ellenfelekkel szemben játszom. Éjfél előtt ritkán kerülök ágyba, másfél-két órát biztosan sakkozással töltök.
– Úgy tudom, korántsem gyerekkori szerelemről van szó!
– Így igaz. A fiam által szerettem bele a sakkozásba, és ez mára a hobbimmá vált. Kikapcsol a rohanásból, szenvedéllyé vált. A lépéseket természetesen ismertem, hiszen gyermekkorban ezt elsajátítja az ember. Igazából azonban tíz évvel ezelőtt kötöttünk életre szóló barátságot.
– Hogyan lett a szövetség elnöke?
– Ez egy érdekes történet. Elnöke voltam a Miskolc Város Sakkozó Ifjúságáért Alapítványnak. Fáradozásaimat eredmény koronázta, hiszen egyetemi magyar bajnokságot rendezhettünk, beválasztottak az országos szövetség elnökségébe is. Amikor Borsodban megüresedett a poszt, Galkó Tibor főtitkár kért fel, hogy vállaljam a feladatot. Nyolc éve történt mindez, és meglehetősen nehéz örökséget vettem át. Az év vége felé jártunk, és a sportintézet gazdasági osztályán derült ki, hogy a szövetségnek még van egy 15 ezer forintos kiegyenlítetlen számlája. Zsebbe nyúltam, kifizettem. Szerencsére az óta ilyesmi nem fordult elő, feszes gazdálkodást folytatunk.
– Milyen célkitűzéssel látott munkához?
– Szerettem volna munkatársaimmal nagyot alkotni! Így született meg az ötlet, hogy hozzuk Miskolcra Lékó Pétert. Megvalósítottuk, és hat éven keresztül ránk figyelt a világ. A sportág krémje jött hozzánk a rapidsakk fesztiválra, a sportbarátok hírességeket, világbajnokokat láthattak. Amikor az indiai Anand vendégeskedett nálunk, akkor 300 millió emberhez jutott el városunk neve. Meg akartam pezsdíteni a megye több településén a sakkozást, ezt az erőfeszítést is eredmény kísérte. Egyre több versenyt rendeztünk, nagyon sok csapatunk szerepel a különböző osztályú bajnokságokban. Legutóbb például Sajószentpéteren rendeztük meg a megyei gyors bajnokság küzdelmeit, amelyen igen sokan ültek asztalhoz. Sokat tettünk a sportág népszerűsítése érdekében is.
– Hogyan lehet lemérni, mennyire közönségvonzó mostanság a sakkozás?
– Erre azt mondhatom, ki kell menni nyáron a strandokra, vagy szét lehet nézni a parkokban is. Idősek, fiatalabbak, gyerekek tologatják a figurákat. Említhetem a 24 órás Plaza sakkversenyt, amelyen elképesztően nagy számban vesznek részt az érdeklődők.
– Melyek a legfontosabb teendők a sportág vezérkara számára a 2011-es esztendőben?
– Remélem, hogy sikerül megtartani fő támogatóinkat, mert ebben az esetben ismét vállalkozhatunk országos verseny rendezésére. A megtett utat egyébként az a kis apróság is hűen tükrözi, hogy az év végéhez közeledve most nem kell saját zsebbe nyúlni. Kis plusszal zárunk, a szövetség életképes, versenyeink pedig nívósak, és jelentős érdeklődést váltanak ki.
Doros László