Lipták Attilát augusztusban nevezte ki dr. Bakondi György országos katasztrófavédelmi főigazgató az igazgatóság élére. Az országos parancsnokságon dolgozó, eredetileg katonatiszt végzettségű szakembernek azonban nem ismeretlen terep a megye, ugyanis edelényi születésű. Ahogy mondja, kedvenc hobbiját kihasználva, motorral járta be, hogy megnézze mi változott, amíg a fővárosban dolgozott. Az alezredes két gyermek édesapja, és határozott elképzelésekkel fogott a munkába a megyei igazgatóságon.
- Nem furcsa helyzet ez egy katasztrófavédelmi szakembernek? Hiszen az idei katasztrófahelyzetek sok embernek okoztak fájdalmat, kellemetlenséget, de önöknek ilyenkor van munkája, és tehetik a dolgukat.- Ez kétségtelenül így van. A mi munkánknak két fő területe van. Ebből az egyik a civilizációs problémák, a veszélyes üzemek, létesítmények veszélyes anyagok, itt a szabályozás megvan, és azt kell mondanom a probléma általában emberi hibára, mulasztásra vezethető vissza. A másik, amivel idén jobbára meg kellett birkóznunk, az az időjárás okozta katasztrófahelyzetek. Itt is van egy érdekes kettősség, hiszen a vizeknek köszönhetően nem volt a nyáron nagy kiterjedésű tűzesetünk, viszont mindent vitt a víz.
- Mennyire számított ez komoly katasztrófahelyzetnek?
- Jól jellemzi az a szám, hogy a megye 358 településéből 256-ot érintett. Volt olyan település, ahol korábban sosem védekeztek még árvíz ellen, olyan patakok öntöttek ki, amelyek korában teljesen ki voltak száradva. Jellemző volt egyébként az árvízre, hogy nem a nagy folyók jelentették a komolyabb gondot, hanem a kisebb vízfolyások. Az is jelzi, mennyire volt komoly a helyzet, hogy többször hirdették ki a veszélyhelyzetet.
- Az Önök munkája azonban nem csak addig tart, amíg az árvíz.
- Ha levonul az ár, jön a takarítás és a fertőtlenítés. A kár sosem látott mértéket öltött idén, több, mint háromezer ingatlan károsodott. Ezeket a kormány karitatív szervezetek segítségével tudta helyreállítani. De az ingatlanokkal azonos súlyban kell kezelni az árvízi védművek, tározók, gátak, gátrendszerek kijavítását, megépítését, ez persze nagyban anyagi függő is. Jó példa a Kis-Sajó híd kiemelése, ami azonnal harminc centis apadást jelentett.
- Mit tehet az egyszerű ember, hogy megelőzze a bajt?
- Fontos megtanulniuk az állampolgároknak a veszélytudatos magatartást, életmódot, fel kell ismerni, hogy az önvédelmi képesség fontos és meghatározó. Tegyenek meg mindent a saját biztonságuk érdekében, mert, ha felkészültek, akkor kisebb lehet a baj. Sok helyen például nem tisztítják az átereszeket, árkokat, a víz, pedig már csak olyan, hogy ha nem tud a saját útján elfolyni, hát keres magának másikat.
- Sokan mondták, hogy ekkora árvizet még nem láttak. Valóban kiemelkedő volt, vagy az emberek emlékezete rövid ilyen helyzetben?
- Ahogy mondtam, voltak olyan terültek, ahol korábban még valóban nem volt dolguk árvízzel, ehhez persze kellett egy ilyen extrém időjárási körülmény is, hiszen egy év csapadéka esett le egy hónap alatt. Persze a megtapasztalás az emberek emlékezetéből gyorsan kikopik, ahogy látom egy katasztrófahelyzet után maximum két évig lehet motiválni az embereket azzal, hogy „emlékszik mi történt legutóbb”, aztán egyre kevésbé lehet rábírni őket az együttműködésre. Fontos lenne, hogy települések kiemelt figyelmet fordítsanak a védekezésre, és ne a gátakat emeljék az égig. Fontos a mederkotrás is, aminél a kikerülő homok, kő felhasználható gáthoz, depóniához, vagy akár építkezésekhez is, tehát dupla eredményt lehet elérni.
- Sokat lehetett hallani arról, hogy a termelés alá bevontak korábbi árterülteket, rossz helyre építkeztek, és ez is hozzájárult a nagy kárhoz. Ezt hogyan látja?
- Ez inkább építésügyi kérdés, de kétségtelen tény, hogy találkozunk ártérre építkezésekkel. Pedig sok helyen tudják, hogy árterületről van szó, az is igaz, hogy vannak települések, amelyek eleve „vizes területen” vannak Sokan megdöbbentek attól is, amikor meglátták a vízügyi térképeket, mert nem gondolták volna, hogy a gátaktól akkora távolságokra is ártérnek számítanak egyes területek. Az is ténykérdés, hogy sok helyen nincsenek rendben az árkok, vagy meg sincsenek, egyszerűen beszántották. Ez felveti annak a szükségességét is, hogy erősíteni kell a hatósági ellenőrzési jogköröket.
- Mi volt a legemlékezetesebb pillanat, vagy helyzet, amelyet átélt az év folyamán?
- Egyet kiragadni nagyon nehéz, talán azt említhetném, hogy jó érzést volt, amikor végigmentünk a településeken és mindenhol gőzerővel zajlott a helyreállítás. Jó volt látni azt az összefogást, ami az ország elismerését is kiváltotta. Rengeteg munka van mögötte, és itt ragadnám meg az alkalmat, hogy megköszönjem mindenkinek, aki közreműködött benne. Nyilván sok olyan pillanat van, amire nem szívesen emlékszik aztán vissza az ember, de szakmailag tanulni lehet belőle. Át kell tekinteni a feladatokat, fejlődni kell, de így is sok esetben védtelenek vagyunk, kiszolgáltatva a természetnek. De ugyanakkor látszik, hogy jogszabályi változásra van szükség, az idei év tapasztalata, hogy az önkormányzatok sokszor elszigetelve, sejtszerűen védekeztek, olykor helytelenül és kárt okozva. Ez nagy tanulság volt, erős központi irányításra van szükség, amit be is tartanak. Területi szinten erősíteni kell a megye védekező képességét.
- Mit lehet tenni ennek érdekében?
- Én minden önkormányzattal felvettem a kapcsolatot, és a tavaszi áradás előtt átbeszéljük, mik a legfontosabb tennivalók. Ugyanakkor tervezem egy különleges csapat összeállítását, amelyben helyet kapnak minden területről, speciális mentők, búváros, alpinisták, vízi beavatkozó csoportok, terepjárók, akik a megye bármely részén be tudnak avatkozni, segíteni, ahol szükség van rájuk. Ezt egy alapítvány támogatná, a tagszervezetek megtartanák az önállóságukat, de elfogadnák az igazgatóság irányítását. Mi pedig megfizetnénk a munkájukat és segítenénk a működésüket. Ezt a tavaszi áradás előtt szintén szeretném összehozni.
- Nem furcsa helyzet ez egy katasztrófavédelmi szakembernek? Hiszen az idei katasztrófahelyzetek sok embernek okoztak fájdalmat, kellemetlenséget, de önöknek ilyenkor van munkája, és tehetik a dolgukat.- Ez kétségtelenül így van. A mi munkánknak két fő területe van. Ebből az egyik a civilizációs problémák, a veszélyes üzemek, létesítmények veszélyes anyagok, itt a szabályozás megvan, és azt kell mondanom a probléma általában emberi hibára, mulasztásra vezethető vissza. A másik, amivel idén jobbára meg kellett birkóznunk, az az időjárás okozta katasztrófahelyzetek. Itt is van egy érdekes kettősség, hiszen a vizeknek köszönhetően nem volt a nyáron nagy kiterjedésű tűzesetünk, viszont mindent vitt a víz.
- Mennyire számított ez komoly katasztrófahelyzetnek?
- Jól jellemzi az a szám, hogy a megye 358 településéből 256-ot érintett. Volt olyan település, ahol korábban sosem védekeztek még árvíz ellen, olyan patakok öntöttek ki, amelyek korában teljesen ki voltak száradva. Jellemző volt egyébként az árvízre, hogy nem a nagy folyók jelentették a komolyabb gondot, hanem a kisebb vízfolyások. Az is jelzi, mennyire volt komoly a helyzet, hogy többször hirdették ki a veszélyhelyzetet.
- Az Önök munkája azonban nem csak addig tart, amíg az árvíz.
- Ha levonul az ár, jön a takarítás és a fertőtlenítés. A kár sosem látott mértéket öltött idén, több, mint háromezer ingatlan károsodott. Ezeket a kormány karitatív szervezetek segítségével tudta helyreállítani. De az ingatlanokkal azonos súlyban kell kezelni az árvízi védművek, tározók, gátak, gátrendszerek kijavítását, megépítését, ez persze nagyban anyagi függő is. Jó példa a Kis-Sajó híd kiemelése, ami azonnal harminc centis apadást jelentett.
- Mit tehet az egyszerű ember, hogy megelőzze a bajt?
- Fontos megtanulniuk az állampolgároknak a veszélytudatos magatartást, életmódot, fel kell ismerni, hogy az önvédelmi képesség fontos és meghatározó. Tegyenek meg mindent a saját biztonságuk érdekében, mert, ha felkészültek, akkor kisebb lehet a baj. Sok helyen például nem tisztítják az átereszeket, árkokat, a víz, pedig már csak olyan, hogy ha nem tud a saját útján elfolyni, hát keres magának másikat.
- Sokan mondták, hogy ekkora árvizet még nem láttak. Valóban kiemelkedő volt, vagy az emberek emlékezete rövid ilyen helyzetben?
- Ahogy mondtam, voltak olyan terültek, ahol korábban még valóban nem volt dolguk árvízzel, ehhez persze kellett egy ilyen extrém időjárási körülmény is, hiszen egy év csapadéka esett le egy hónap alatt. Persze a megtapasztalás az emberek emlékezetéből gyorsan kikopik, ahogy látom egy katasztrófahelyzet után maximum két évig lehet motiválni az embereket azzal, hogy „emlékszik mi történt legutóbb”, aztán egyre kevésbé lehet rábírni őket az együttműködésre. Fontos lenne, hogy települések kiemelt figyelmet fordítsanak a védekezésre, és ne a gátakat emeljék az égig. Fontos a mederkotrás is, aminél a kikerülő homok, kő felhasználható gáthoz, depóniához, vagy akár építkezésekhez is, tehát dupla eredményt lehet elérni.
- Sokat lehetett hallani arról, hogy a termelés alá bevontak korábbi árterülteket, rossz helyre építkeztek, és ez is hozzájárult a nagy kárhoz. Ezt hogyan látja?
- Ez inkább építésügyi kérdés, de kétségtelen tény, hogy találkozunk ártérre építkezésekkel. Pedig sok helyen tudják, hogy árterületről van szó, az is igaz, hogy vannak települések, amelyek eleve „vizes területen” vannak Sokan megdöbbentek attól is, amikor meglátták a vízügyi térképeket, mert nem gondolták volna, hogy a gátaktól akkora távolságokra is ártérnek számítanak egyes területek. Az is ténykérdés, hogy sok helyen nincsenek rendben az árkok, vagy meg sincsenek, egyszerűen beszántották. Ez felveti annak a szükségességét is, hogy erősíteni kell a hatósági ellenőrzési jogköröket.
- Mi volt a legemlékezetesebb pillanat, vagy helyzet, amelyet átélt az év folyamán?
- Egyet kiragadni nagyon nehéz, talán azt említhetném, hogy jó érzést volt, amikor végigmentünk a településeken és mindenhol gőzerővel zajlott a helyreállítás. Jó volt látni azt az összefogást, ami az ország elismerését is kiváltotta. Rengeteg munka van mögötte, és itt ragadnám meg az alkalmat, hogy megköszönjem mindenkinek, aki közreműködött benne. Nyilván sok olyan pillanat van, amire nem szívesen emlékszik aztán vissza az ember, de szakmailag tanulni lehet belőle. Át kell tekinteni a feladatokat, fejlődni kell, de így is sok esetben védtelenek vagyunk, kiszolgáltatva a természetnek. De ugyanakkor látszik, hogy jogszabályi változásra van szükség, az idei év tapasztalata, hogy az önkormányzatok sokszor elszigetelve, sejtszerűen védekeztek, olykor helytelenül és kárt okozva. Ez nagy tanulság volt, erős központi irányításra van szükség, amit be is tartanak. Területi szinten erősíteni kell a megye védekező képességét.
- Mit lehet tenni ennek érdekében?
- Én minden önkormányzattal felvettem a kapcsolatot, és a tavaszi áradás előtt átbeszéljük, mik a legfontosabb tennivalók. Ugyanakkor tervezem egy különleges csapat összeállítását, amelyben helyet kapnak minden területről, speciális mentők, búváros, alpinisták, vízi beavatkozó csoportok, terepjárók, akik a megye bármely részén be tudnak avatkozni, segíteni, ahol szükség van rájuk. Ezt egy alapítvány támogatná, a tagszervezetek megtartanák az önállóságukat, de elfogadnák az igazgatóság irányítását. Mi pedig megfizetnénk a munkájukat és segítenénk a működésüket. Ezt a tavaszi áradás előtt szintén szeretném összehozni.