– Mielőtt leültünk volna beszélgetni, utánanéztem: valóban nem akármilyen családfával büszkélkedhet!– Igen, annak idején az ükapám vándorolt be Magyarországra Ausztriából, s egyéb tevékenységei mellett ő alapította például a helyi ipartestületet. Nagyapám volt az az orvos, aki az első világháború éveiben elvállalta Miskolcon a kolerakórház létrehozásának feladatát, vezetését, apám pedig kiváló diagnosztaként és törvényszéki orvosként vált ismertté. A közért végzett munkásságuk valóban okot ad a büszkeségre, egyben azonban komoly kötelezettséget is jelent számomra.
– Hogyan összegezné eddigi pályafutását?
– Eddigi szakmai tevékenységemnek két meghatározó vonulata volt: a nemzetközi kapcsolatok, valamint a városfejlesztés. A Földes Ferenc Gimnáziumban érettségiztem, amit azért emelek ki, mert úgy érzem, egész további életemhez megfelelő alapokat biztosított. Budapesten végeztem el a külkereskedelmi főiskolát, nyelveket tanultam, majd sok éven át foglalkoztam külkereskedelemmel, jártam a világot. A 90’-es évek közepétől a nemzetközi kapcsolatok referenseként dolgoztam a miskolci városházán, 2002-től pedig egy termelő miskolci cég regionális igazgatójaként, később az Észak-Magyarországi Regionális Fejlesztési Ügynökség munkatársaként tevékenykedtem, egészen 2010 októberéig.
– Sikerült már nagyjából áttekintenie, milyen „örökséget” vett át?
– Ez nagyon nehéz kérdés, sok olyan probléma van, ami menet közben merül fel. A fejlesztési projektek, egyes szerződések további vizsgálatokat igényelnek. Elsősorban a városüzemeltetést illetően érzem úgy, egy kis odafigyeléssel, a rendszer egyszerűsítésével sok gondot, lakossági panaszt meg lehet előzni, illetve orvosolni. Nagyon bízom például abban, hogy a városházi, hivatali struktúra egyszerűsítésére, átláthatóbbá tételére irányuló törekvéseinket siker fogja koronázni.
– Az eddigi információk alapján van olyan beruházás, amit nem szeretnének folytatni?
– Egyik projektet sem kívánjuk leállítani – bizonyos tekintetben kényszerpályán is vagyunk –, hiszen zömmel uniós pályázati támogatással megvalósuló beruházásokról van szó. Itt pedig kötött szabályok érvényesülnek, nincs lehetőség menet közben a projektek gyökeres megváltoztatására – nem is állítom, hogy erre minden esetben szükség lenne. Egyes projektelemeket érintő módosításokat, felülvizsgálatokat viszont – amelyeket a város érdekében szükségesnek tartunk, s amelyekre a pályázati pénzek megtartása mellett lehetőség van – szeretnénk megvalósítani.
– Jelenleg a Zöld Nyíl villamosprojekt a legnagyobb folyamatban lévő beruházás Miskolcon. Itt is terveznek változtatásokat?
– Ezzel kapcsolatban azt látom a legnagyobb problémának, hogy a kivitelezés munkálatai során károk keletkeztek más belvárosi fejlesztésekben, helyszínekben. Mi fontosnak tartjuk, hogy a korábbi beruházások elemei ne menjenek tönkre az egyéb fejlesztések kapcsán, hanem megmaradjanak, s tovább szépüljenek. Ez egy akut probléma, melynek megoldása további egyeztetéseket igényel. Türelmet kérve és remélve a lakosságtól, hiszen az a célunk, hogy az igényeiket leginkább kielégítő fejlesztések valósuljanak meg.
– Milyen fontosabb beruházásokat vizsgálnak még?
– Jelenleg főként a belváros fejlesztése, illetve a Diósgyőr–Lillafüred turisztikai projekt áttekintése van napirenden. Hangsúlyozom: igyekszünk a lakosság véleményét is figyelembe venni az esetleges változtatásoknál. Én mindig azt az elvet vallottam, hogy ezeket a kérdéseket lakóbarát, polgárbarát módon kell kezelni s lehetőség szerint megoldani, hiszen végső soron értük vannak.
– A belvárosi fejlesztéseknél milyen tárgyban kapták a legtöbb lakossági észrevételt?
– Sok a közlekedéssel, a közlekedés rendjével kapcsolatos probléma. A belvárosi rehabilitáció egyik legneuralgikusabb pontja, a Dayka-híd–Petőfi–Malomszög–Meggyesalja utcákat érintő fejlesztés, átalakítás. Folyamatban van az áttervezés annak érdekében, hogy a forgalmi változások a lehető legkisebb mértékben terheljék a környezetet, s ne veszélyeztessék az ott élők nyugalmát, biztonságát. Ugyancsak nagy horderejű a Búza téri piac problémája is – mindent megteszünk annak érdekében, hogy megmentsük a miskolciak számára ezt a tradicionális, hasznos értéket.
– A korábbi városvezetés jelmondata az volt: „A kultúra várost épít!” Önök mire helyezik a fő hangsúlyt?
– Mi elsősorban a gazdaságfejlesztést szeretnénk kiemelni. Ezen belül is a munkahelyteremtést, hiszen az a legjobb városmarketing, ha egy városban elégedett emberek élnek. Lehetőséget szeretnénk biztosítani arra, hogy akik tudnak és akarnak is dolgozni, azok megtalálják a számításukat. Emellett természetesen a kultúra sem lesz „elhanyagolt kérdés” Miskolcon.
– Vannak már esetleg megállapodásaik is, új beruházásokra, munkahelyteremtésre?
– Több nagybefektetővel is konkrét tárgyalásokat folytatunk, elsősorban az ipari területeinkre próbáljuk orientálni őket. Természetesen a már itt lévő cégek is éppen olyan fontosak számunkra, mint az újonnan érkezők: ezek között is vannak olyanok, amelyek jelentős fejlesztéseket terveznek.
– Van rá esély, hogy esetleg konkrétumokat is megtudjunk ezzel kapcsolatban?
– A befektetők többsége nagyon szigorú titoktartási nyilatkozatot írat alá velünk, nyilván a saját érdekében. Két-három olyan beruházó van, amelyek már 2011. első hónapjaiban döntést hozhatnak majd, s ha itt telepednek le, jelentős számú munkahelyet teremtenek városunkban.
– Ha jól tudom, Ön elejétől tagja volt a városi tárgyalódelegációnak, amikor a Bosch ideérkezett. Véleménye szerint milyen szempontokat mérlegelnek a befektetők, amikor helyszínt választanak?
- Ez nagyon összetett folyamat – nyilván felmérik, milyen munkaerő, milyen képzési-oktatási infrastruktúra áll rendelkezésre az adott településen. Mennyire élhető, mennyire biztonságos az adott település, milyen a megközelíthetősége, melyek az elnyerhető támogatások. Miskolcnak nagy előnye a jelentős munkaerő-tartalék, az egyablakos ügyintézési rendszer, s nem utolsósorban az egyetem közelsége.
– A felsorolt tényezők közül sok az elmúlt években is rendelkezésre állt – az egyetem sem most költözött ide – Ön szerint mi lehet az oka, hogy mégsem nagyon jöttek a befektetők?
– Ezt nagyon nehéz megmondani, nyilván az előző városvezetés is örült volna az idetelepülő cégeknek. Úgy gondolom, nem tudták kellően összehangolni ennek érdekében a város, a megye, a régió és a központi kormányzat együttműködését. Most viszont jó esély van erre, s mindent el is követünk ennek érdekében.
– Mi várható jövőre az Ön ellenőrzése alatt álló területeken?
– 2011 sajnos nem a kiemelkedő fejlesztések éve lesz Miskolcon. Nagy a hiány a város büdzséjében, kevesebb pénz jut erre a területre. A meglévő forrásokat elsősorban olyan fejlesztésekre szeretnénk felhasználni, amelyek megvédik a lakosságot, a város értékeit a természeti katasztrófák következményeitől, amelyeket az idén jócskán megtapasztalhattunk. Természetesen továbbra is minden lehetséges fórumon pályázunk további, kiegészítő támogatásokra.