Való igaz, az elnök fején találta a szöget. Az Albrecht-Miskolci VSC-MISI gárdája hosszú éveket töltött a sportág első vonalának számító Extraliga mezőnyében, de az idén kiesett. A romokon történő újjáépítés sehol nem tartozik a könnyedén kivitelezhető feladatok közé. Így voltak ezzel a vasutasok is, akik azonban sikerrel oldották meg a feladványt.
Azért annyit jegyezzünk meg, hogy Toma Sándor edző csapata az alapszakaszt az első helyen zárta, és mindössze kétszer hagyta el vesztesen a pályát! A játszmaarány is (40-17) önmagáért beszél.
Ennek következtében az a helyzet állt elő, hogy a társaság remek pozícióból vághat neki a januári folytatásnak! Az eddig megtett útról kérdeztük Albrecht Józsefet, aki névadó főszponzora a csapatnak.
- Most bizonyára elégedett, hiszen az élet igazolta a korábbi döntésüket!
- Természetesen elégedetten nyugtáztam az ősszel történteket – válaszolta érdeklődésünkre Albrecht József. – Három évvel ezelőtt szakítottunk a korábbi gyakorlattal. Addig az volt a szokás, hogy kiöregedett, leszálló ágban lévő játékosokat igazoltak a szakosztályhoz. Ez a módszer két ok miatt sem bizonyulhatott életképesnek. Az idegen játékosok soha nem érezték saját klubjuknak az MVSC-t, ráadásul túlságosan sok pénzbe kerültek, döntő részét felemésztették a költségvetésnek. Ezért határoztunk úgy, hogy megkíséreljük a saját nevelésű, miskolci kötődésű, tehetséges játékosok fejlődésének a gyorsítását.
- Ez így szépen hangzik, de hiába az ötlet, sok kockázat is rejtőzött benne!
- Pontosan így van. Számoltunk azzal, hogy buktatókkal is találkozunk. Azt is felmértük, hogy a hatalmas vérátömlesztés esetleg még kieséssel is járhat. Nos, nem tévedtünk, hiszen meglehetősen keserves bajnokság után májusban valóban elbúcsúztunk a legjobbaktól. Mégis hasznos volt a tavalyi idény! A sok vereség után a játékosoknak fel kellett emelniük a fejüket, és az NB I-ben újra meg kellett tanulniuk nyerni! A korábbi, sorozatos vereségek szerencsére nem törték meg a lányokat. A pszichés felkészítésben Toma Sándor edző nagyon sokat tett, és munkája gyümölcsözött. Összeállt a csapat, és elérkeztünk egy olyan ponthoz, amikor már a sikereket, a győzelmeket kellett megfelelően kezelni. Szerencsére senki nem „szállt el” a remek őszi sorozattól, hiszen valamennyien tudjuk, még csak egy nagy lépést tettünk a visszajutás felé. A további izmosodás szolgálja, hogy január 8-án rendezünk Miskolcon egy tornát, amelyre többek között meghívtuk a Nyíregyháza és az Újpest csapatát is. Hadd kóstoljanak bele a lányok egy keményebb falatba is!
- Január 14-től ismét ketyeg az óra! Következik a középszakasz, hat mérkőzés vár a csapatra. Milyen előjelekkel tekint ezek elé?
- Igazság szerint két vereség is belefér, az sem veszélyeztetné az első helyünket. De mi nem ebből indulunk ki! Nálunk az a szempont, hogy a csapat játsszon úgy, ahogyan tud! Ebből eddig rendre sikeres fellépés született, nem került béklyó a kezekre, tiszták maradtak a fejek. Az elmúlt hetekben sokat beszélgettem a játékosokkal. Láttam, tapasztaltam, hogy most már megvan bennük a kellő önbizalom, és rutint is szereztek. Ennek elegendőnek kell lennie, és ha minden terveink szerint alakul, akkor február 6-án már tét nélkül léphetünk pályára Szolnokon.
A nagy menetelés egyébként január 14-én, pénteken, hazai környezetben kezdődik. A zöld-fehérek a Szolnokot látják vendégül, és amennyiben nyernek, hatalmas lépést tesznek a jelenlegi pozíció, az első hely megőrzése felé. Ha itt tudnak maradni, akkor teljesül a szezon elején még csak nagy álomnak tartott cél, a feljutás az Extraligába!
Azt mindenesetre megnyugtató leírni, hogy a vasutasok 11 pontot visznek magukkal a rájátszásba, míg a Kaposvár és az Újbuda egyaránt kilencet.
Doros László
Azért annyit jegyezzünk meg, hogy Toma Sándor edző csapata az alapszakaszt az első helyen zárta, és mindössze kétszer hagyta el vesztesen a pályát! A játszmaarány is (40-17) önmagáért beszél.
Ennek következtében az a helyzet állt elő, hogy a társaság remek pozícióból vághat neki a januári folytatásnak! Az eddig megtett útról kérdeztük Albrecht Józsefet, aki névadó főszponzora a csapatnak.
- Most bizonyára elégedett, hiszen az élet igazolta a korábbi döntésüket!
- Természetesen elégedetten nyugtáztam az ősszel történteket – válaszolta érdeklődésünkre Albrecht József. – Három évvel ezelőtt szakítottunk a korábbi gyakorlattal. Addig az volt a szokás, hogy kiöregedett, leszálló ágban lévő játékosokat igazoltak a szakosztályhoz. Ez a módszer két ok miatt sem bizonyulhatott életképesnek. Az idegen játékosok soha nem érezték saját klubjuknak az MVSC-t, ráadásul túlságosan sok pénzbe kerültek, döntő részét felemésztették a költségvetésnek. Ezért határoztunk úgy, hogy megkíséreljük a saját nevelésű, miskolci kötődésű, tehetséges játékosok fejlődésének a gyorsítását.
- Ez így szépen hangzik, de hiába az ötlet, sok kockázat is rejtőzött benne!
- Pontosan így van. Számoltunk azzal, hogy buktatókkal is találkozunk. Azt is felmértük, hogy a hatalmas vérátömlesztés esetleg még kieséssel is járhat. Nos, nem tévedtünk, hiszen meglehetősen keserves bajnokság után májusban valóban elbúcsúztunk a legjobbaktól. Mégis hasznos volt a tavalyi idény! A sok vereség után a játékosoknak fel kellett emelniük a fejüket, és az NB I-ben újra meg kellett tanulniuk nyerni! A korábbi, sorozatos vereségek szerencsére nem törték meg a lányokat. A pszichés felkészítésben Toma Sándor edző nagyon sokat tett, és munkája gyümölcsözött. Összeállt a csapat, és elérkeztünk egy olyan ponthoz, amikor már a sikereket, a győzelmeket kellett megfelelően kezelni. Szerencsére senki nem „szállt el” a remek őszi sorozattól, hiszen valamennyien tudjuk, még csak egy nagy lépést tettünk a visszajutás felé. A további izmosodás szolgálja, hogy január 8-án rendezünk Miskolcon egy tornát, amelyre többek között meghívtuk a Nyíregyháza és az Újpest csapatát is. Hadd kóstoljanak bele a lányok egy keményebb falatba is!
- Január 14-től ismét ketyeg az óra! Következik a középszakasz, hat mérkőzés vár a csapatra. Milyen előjelekkel tekint ezek elé?
- Igazság szerint két vereség is belefér, az sem veszélyeztetné az első helyünket. De mi nem ebből indulunk ki! Nálunk az a szempont, hogy a csapat játsszon úgy, ahogyan tud! Ebből eddig rendre sikeres fellépés született, nem került béklyó a kezekre, tiszták maradtak a fejek. Az elmúlt hetekben sokat beszélgettem a játékosokkal. Láttam, tapasztaltam, hogy most már megvan bennük a kellő önbizalom, és rutint is szereztek. Ennek elegendőnek kell lennie, és ha minden terveink szerint alakul, akkor február 6-án már tét nélkül léphetünk pályára Szolnokon.
A nagy menetelés egyébként január 14-én, pénteken, hazai környezetben kezdődik. A zöld-fehérek a Szolnokot látják vendégül, és amennyiben nyernek, hatalmas lépést tesznek a jelenlegi pozíció, az első hely megőrzése felé. Ha itt tudnak maradni, akkor teljesül a szezon elején még csak nagy álomnak tartott cél, a feljutás az Extraligába!
Azt mindenesetre megnyugtató leírni, hogy a vasutasok 11 pontot visznek magukkal a rájátszásba, míg a Kaposvár és az Újbuda egyaránt kilencet.
Doros László