- Mivel nemrégiben választották meg alpolgármesterré, ez az interjú a bemutatkozásról is szól. Mondana néhány szót eddigi életéről? - 1979-ben születtem Miskolcon, kisebb megszakításokkal, azóta is itt élek. A Miskolci Katolikus Gimnáziumban érettségiztem, majd 2004-ben államvizsgáztam a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán. 2002-től foglalkozom politikával, ekkor alakítottuk meg Miskolcon a Fidesz ifjúsági szervezetének, a Fidelitasnak a helyi csoportját, melynek 2005-ben országos alelnöke lettem. 2006-tól vagyok a miskolci közgyűlés tagja, 2009-ben Miskolc 2. számú választókerületének elnökévé, fideszes országgyűlési képviselőjelöltjévé választottak. A 2010-es országgyűlési-, majd később a helyhatósági választásokon is sikerült egyéni képviselő mandátumot nyernem.
- Önt elsősorban kulturális alpolgármesterként emlegetik – felügyelt területei közül ez az, amely az elmúlt években a leghangsúlyosabban szerepelt a helyi közéletben. Valóban „sikerágazat” a kultúra Miskolcon?
- Ezt azért így nem lehet kijelenteni, bár kétségtelenül történtek e téren pozitív elmozdulások az utóbbi években. Vannak nívós rendezvényeink – például az Operafesztivál – amelyek jó hírünket keltik az országban és a világban is. Fontosnak tartom, hogy ha az elmúlt tíz évben sikerült felépíteni egy ilyen jól működő rendezvényt, amelynek a nevét összekapcsolják Miskolccal, akkor azt megfelelő odafigyelésben, támogatásban részesítsük. A Kocsonyafesztiválnak ugyancsak komoly hírértéke van, bár vitás kérdések is adódtak – egyebek mellett a magas helypénzek kapcsán – itt meg kell találni a tárgyalások során azt a középutat, amely mindenki számára megfelelő. Összegezve: a város bevált, ismert kulturális programjait folytatni kell és folytatni is fogjuk, egy részüket azonban új alapokon képzeljük el. Előtérbe kell helyezni az üzleti, gazdaságossági szempontokat, oly módon, hogy a színvonal ne sérüljön. Csak egy példát mondok: nem feltétlenül szükséges messziről, drágán idehozni fellépő művészeket, ha belföldön vagy éppen helyben is vannak, akik méltók erre. Az adventi kirakodóvásár megszervezését idén az Operafesztivál Kft.-re bíztuk, s véleményem szerint beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Élet költözött a főutca felső részére, a Városház tér környékére. Beindult egy olyan „városi nyüzsgés”, amilyen hosszabb távú célkitűzéseink között is szerepel.
- Több intézményi fejlesztés, beruházás is megvalósult a sport és a kultúra területén
- Igen, bár véleményem szerint itt is sok kihagyott, elvesztegetett lehetőségről beszélhetünk. Felépült a Művészetek Háza, de nem miskolci vállalkozók voltak a kivitelezők, csúszással adták át. A hangtechnika talán ma sem megfelelő, a plafon pedig már az átadás után leszakadt. A sportcsarnokra is sikerült egy csomó pénzt elkölteni, érdemi eredmény nélkül, hiszen sem a létesítmény jellege, sem a befogadóképessége nem nagyon változott. Ennyi pénzből – a jégcsarnokot is ideszámítva – létre lehetett volna hozni egy olyan multifunkcionális csarnokot, „arénát”, amire kiváló példák vannak Szombathelyen, Veszprémben és máshol. Én ugyanis nagyon fontosnak tartom, hogy a meglévő létesítményeinkbe olyan rendezvényeket tudjunk szervezni – mind a sport, mind a kultúra területén – amelyek biztosítják méltó kihasználtságukat, egyben pedig a város jó hírnevét is öregbítik. Egy nagy befogadóképességű, korszerű multifunkcionális aréna lehetővé tenné, hogy az eddiginél jóval gyakrabban rendezzenek itt rangos világversenyeket, vagy esetleg világsztárok koncertjeit. Ez megmozdítja az embereket, s elindít egy olyan nagyvárosi pezsgést, ami ismétlem, legfontosabb célkitűzéseink közé tartozik.
- Oktatás, sport, egészségügy… mind olyan területei a városnak, amelyekről órákon át lehetne beszélgetni. Tekintettel a terjedelmi lehetőségekre, hogyan foglalná össze - érintőlegesen - eddigi tapasztalatait, elképzeléseit?
- Folyik a 2010-ből hátra maradt, be nem fejezett feladatok feltárása. Azt lehet látni, hogy maga a rendszer működik, sajnos azonban vannak olyan elemek, részterületek, ahol káosz uralkodik. Elég, ha csak a Zenepalota ügyét említem, de november végén kaptam kézhez egy jelentést arról is, hogy több bölcsődének nem adottak a működési feltételei. Ezekben az intézményekben a törvényi előírások miatt különböző felújításokat kellett volna elvégezni az elmúlt két évben. Határozatok is születtek erről, a munka azonban nem lett elvégezve. November végén tudtuk meg, hogy a felújításokat november 30-ig kellett befejezni. 2-3 nap alatt nyilván nem tudtunk csodát tenni. Annyit tehetünk, hogy megpróbáljuk meggyőzni az érintett szakhatóságokat: elkötelezettek vagyunk az elmúlt évek problémáinak megoldásában, és meg is tudjuk ezeket oldani. Több olyan kötelezettségvállalás is történt a korábbi városvezetés részéről, amelyekre nem volt meg a fedezet, és ezek most súlyos terheket jelentenek.
- A sportfinanszírozás sem egyszerű kérdés…
- De nem ám. A DVTK működése, tulajdonosváltásai körüli anomáliák többé-kevésbé a nyilvánosság előtt zajlottak, ebbe most nem akarok belemenni. Ami viszont tény: az önkormányzatnak több mint százmillióba kerül, ha a focicsapatot működtető klub adóságát legalább nullára ki akarjuk hozni. Nagyon fontosnak tartom, hogy a város csak olyan csapatokat támogasson, amelyek jól sáfárkodnak a pénzükkel, s megfelelő támogatottság van mögöttük. Alig állt fel az új vezetés, máris egyre-másra jelentkeztek be a klubok edzői, vezetői, hogy elfogyott a pénzük, segítsen a város. Ennek végét kell vetni, tiszta, átlátható viszonyokat kell teremteni a klubok gazdálkodásában. Személyes célom egyébként, hogy 3-4 éven belül valamelyik sportágban bajnokesélyes csapatunk legyen. Olyan, amelyik a határon túl is méltón képviseli Miskolcot.
- Nem beszéltünk még az egészségügyről… ha valami, ez tényleg megérne egy külön interjút
- Véleményem szerint a miskolciakat is megilleti a biztonságos, megfelelő színvonalú orvosi ellátás. Ebbe beletartoznak a komfortos rendelők, a megfelelő orvosok, jól felszerelt mentőautók, a korszerű, betegközpontú intézményi ellátások. Folytatni fogjuk azokat a beruházásokat, amelyek ebbe az irányba hatnak, s szó szerint, illetve átvitt értelemben is közelebb viszik a betegekhez az orvosi szolgáltatásokat. Abban, hogy a MISEK Kft. ide jutott, egyaránt felelős a korábbi kormányzatok hibás egészségpolitikája, de az intézmény előző managementje is. Az egészségügyi szaktárca nemrégiben huszonhét és fél milliárd forintot osztott szét az ország kórházai között a helyzet stabilitására. A MISEK 516 millió forintot kapott ebből a plusz-finanszírozásból, amit a kórház a lejárt adósságainak rendezésére fordítanak. Így máris kiszámíthatóbbá válik az intézmény gazdálkodása.
Befejezésül szeretném kihangsúlyozni, hogy azok a témakörök, amelyekről beszélgettünk, valahol egy komplex egészet alkotnak. A kultúra, az egészség, az oktatás és a sport összefüggenek, és meghatározói egy településen a társadalmi közérzetnek. Mi azért fogunk dolgozni, hogy a fiatal családok helyben maradjanak, s merjenek gyermeket vállalni. Egy olyan városban, ahol fontos az egészség, ahol pezsgő kulturális és sportélet zajlik, s ahol a gyerekek megfelelő színvonalú oktatásban részesülnek, hiszen csak ez adhat megfelelő alapot a későbbi életükhöz.