– Te játékosként, edzőként nagyon régóta szereplője vagy a miskolci jégkorongsportnak. Szerinted mi a jelentősége ennek a mostani sikernek?
– A ’90-es évektől várják a miskolci jégkorongért szurkolók, hogy a csapat az aktuális bajnokság meghatározó szereplője legyen. Még a nyitott pályás időkben volt egy időszak, amikor jó eredményeket ért el az együttes, ám az akkori körülmények nem tették lehetővé, hogy igazán nagy sikereket gyűjthessen be. Most viszont eljött ez a pillanat. Ráadásul a hoki az elmúlt 10-15 évben hatalmas fejlődésen ment át Magyarországon: sorra nyíltak a fedett pályák, az Alba Volán stabil tagja lett a magasan jegyzett osztrák ligában, a válogatott feljutott és egy évig játszhatott az A-csoportos világbajnokságon. Tehát a magyar hoki egy sokkal magasabb színvonalat képvisel most, mint korábban, és mi ezt a jelenlegi sikert már ezen körülmények között értük el. Ez, úgy gondolom, emeli az eredményeink értékét. És hogy mit jelenthet ez a miskolci jégkorong számára? Mindent és semmit. Ha jól sáfárkodunk a Jegesmedvék körül most kialakult kedvező hangulattal – gondolok itt támogatók megnyerésére, az utánpótlás fejlesztésére – akkor ez egy nagyívű fejlődés első lépése lehet. Ha nem, akkor nem értünk el semmit. De szerintem az eddigi alulról építkezés nem szakad meg, és évről évre feljebb léphetünk.
– A Brassó elleni párharcot hogyan láttad?
– Pokoli nehéz volt. Az első hazai mérkőzést magabiztosan nyertük, a többi három pedig nagyon szoros volt. A fiúknak a kinti két mérkőzésen minden tapasztalatukra, fortélyukra és nem utolsósorban a szívükre is szükségük volt, hogy két győzelemmel bebiztosítsák az elődöntőbe jutást. Különösen a második mérkőzésen volt erre szükség, mert ott gyengébben ment a játék, a Brassó az életéért játszott, és bizony csak a harmadik harmadban sikerült a magunk javára fordítani a meccset. Ehhez kellett egy remek kapusteljesítmény, néhány rafinált megoldás, de azt kell mondanom, hogy mindenki hozzátette a magáét.
– Mit tanulhatott a csapat a Brassó elleni párharcból?
– Egyértelművé vált, hogy a kiélezett helyzetekben csak az egyszerű, de hatékony megoldások vezetnek sikerre. Megtanulhatták a fiúk, hogy itt már csak a győzelem számít, nem a játék szépsége, bár a kettő nem mindig zárja ki egymást. Az biztos, hogy sokat kell még fejlődnünk, de ne felejtsük el, hogy nekünk ez volt az első rájátszásos mérkőzés-sorozatunk.
– Hétfőn a csapat megkezdi a küzdelmet a döntőbe jutásért a Dunaújvárossal. Mi kell ahhoz, hogy a Dab-ot ki lehessen verni?
– Ahogy az előbb is mondtam, az egyszerű, gyors játék fekszik nekünk a legjobban. Úgy gondolom, hogy a Dunaújváros nagyon jó csapat, de nem lesz félnivalónk. Mi a saját célkitűzésünket már teljesítettük, ám a fiúknak még maradt motivációja. A Dab-nak van több veszítenivalója. Ezt a magunkra javára is fordíthatjuk, és megmondom őszintén, erre is készülünk.
H. Sz.