Vízkereszt a karácsonyi ünnepkör zárása, és a farsangi időszak kezdete. Számos népszokás kötődik ehhez a naphoz. A liturgikus vízszentelést vízkereszt vigiliáján (január 5.) végezték korábban a folyók, patakok partján, majd az ötvenes évektől, mivel az akkori hatalom nem engedte, kizárólag a templomokban folytatták. Éppen idén térnek vissza egyébként az eredeti népszokáshoz, ennek részeként szentelték meg január 5-én a Szinva patakot is, melyről a minap.hu is beszámolt.
Mindez a pogány görög kultuszokban az istenség, megjelenését, és annak évenkénti megünneplését jelentette. Az őskeresztény egyház szinkretista hajlandóságából arra következtethetünk, hogy időpontja a pogány korban is az év elejére esett, a visszatérő napfényt köszöntő téli ünnepkör része volt. Vagyis a tavaszváráshoz kapcsolódik a vízkereszt hagyománya, amely William Shakespeare-t is megihlette, és megírta egyik híres vígjátékát Vízkereszt, vagy amit akartok címmel.
Viszóczky Ilona, a Herman Ottó Múzeum néprajzkutatója szerint az egyik legrégibb egyházi ünnepről van szó. A negyedik századig Jézus születésnapját is ezen a napon ünnepelték, később ez decemberre helyeződött át. Római és görög katolikus eredetű a vízkereszt, a keresztény egyház ezen a napon emlékezik meg a napkeleti bölcsekről, Gáspárról, Menyhértről és Boldizsárról. E naptól kezdve szenteli a vizet a keleti egyház, a középkortól pedig a nyugati egyház is. Az ünnephez számtalan népszokás kapcsolódik, hivatalosan ilyenkor kell kivinni a lakásból a karácsonyi fenyőfát.
A 21. században egyre kevésbé ünneplik meg a vízkeresztet, ez annak is betudható, hogy a közösségi felfogás helyett túlzottan az egyénre helyeződött a hangsúly, az egyházi hagyományokra kevés időt fordítanak az emberek, sajnos ez a városiasodás egyik következménye – részletezte a néprajzkutató. A II. világháború előtti, falusias közösségekben komoly szerepe volt az egyes vallási hagyományoknak. Különféle etnikai és vallási csoportok lelhetők fel régiónkban, ahogy egész Magyarországon is: római és görög katolikusok, reformátusok, evangélikusok, zsidók, ruszinok, székelyek, svábok, tótok, kárpátaljai magyarok közösen alkotják a nemzetet. Az idősebb katolikus vallású generáció mai napig tartja például a vízkeresztet és a többi egyházi szokást is – tette hozzá a néprajzkutató.
Vízkereszthez kapcsolódik a következő időjóslás: ha Vízkeresztkor megcsillan a víz a kerékvágásban, nem lesz hosszú a tél. Már a XV. században jellegzetes magyar szokás volt a papság vízkereszt napi alamizsnagyűjtése – mondta el a Viszóczky Ilona. Ezen a napon volt a házszentelés, és ilyenkor írták fel a három napkeleti király nevének kezdőbetűjét (G + M + B) és az esedékes évszámot az ajtóra. A XVI. század óta dokumentált szokás a csillagozás és a csillagének éneklése. Egyes vidékeken a mai napig is járnak gyermekek csillaggal háromkirályoknak öltözve köszönteni. A szentelt víznek a görög katolikusoknál egyébként is fontos szerepe van. A folyó megszentelését követően gyakran haza is hordták a szentelt vizet, meghinteni vele a házat, a gonosz szellemek ellen áldásként. Ezen kívül hittek gyógyító hatásában, mely mindenféle betegségre jó volt, de használták a mezőgazdaság és állattartás területein is. A görög katolikus esküvőkön az is gyakori szokás, hogy az ifjú párt szentelt vízzel megáldják – emelte ki Viszóczky Ilona.
Póczos N.– Búzafalvi T.
Mindez a pogány görög kultuszokban az istenség, megjelenését, és annak évenkénti megünneplését jelentette. Az őskeresztény egyház szinkretista hajlandóságából arra következtethetünk, hogy időpontja a pogány korban is az év elejére esett, a visszatérő napfényt köszöntő téli ünnepkör része volt. Vagyis a tavaszváráshoz kapcsolódik a vízkereszt hagyománya, amely William Shakespeare-t is megihlette, és megírta egyik híres vígjátékát Vízkereszt, vagy amit akartok címmel.
Viszóczky Ilona, a Herman Ottó Múzeum néprajzkutatója szerint az egyik legrégibb egyházi ünnepről van szó. A negyedik századig Jézus születésnapját is ezen a napon ünnepelték, később ez decemberre helyeződött át. Római és görög katolikus eredetű a vízkereszt, a keresztény egyház ezen a napon emlékezik meg a napkeleti bölcsekről, Gáspárról, Menyhértről és Boldizsárról. E naptól kezdve szenteli a vizet a keleti egyház, a középkortól pedig a nyugati egyház is. Az ünnephez számtalan népszokás kapcsolódik, hivatalosan ilyenkor kell kivinni a lakásból a karácsonyi fenyőfát.
A 21. században egyre kevésbé ünneplik meg a vízkeresztet, ez annak is betudható, hogy a közösségi felfogás helyett túlzottan az egyénre helyeződött a hangsúly, az egyházi hagyományokra kevés időt fordítanak az emberek, sajnos ez a városiasodás egyik következménye – részletezte a néprajzkutató. A II. világháború előtti, falusias közösségekben komoly szerepe volt az egyes vallási hagyományoknak. Különféle etnikai és vallási csoportok lelhetők fel régiónkban, ahogy egész Magyarországon is: római és görög katolikusok, reformátusok, evangélikusok, zsidók, ruszinok, székelyek, svábok, tótok, kárpátaljai magyarok közösen alkotják a nemzetet. Az idősebb katolikus vallású generáció mai napig tartja például a vízkeresztet és a többi egyházi szokást is – tette hozzá a néprajzkutató.
Vízkereszthez kapcsolódik a következő időjóslás: ha Vízkeresztkor megcsillan a víz a kerékvágásban, nem lesz hosszú a tél. Már a XV. században jellegzetes magyar szokás volt a papság vízkereszt napi alamizsnagyűjtése – mondta el a Viszóczky Ilona. Ezen a napon volt a házszentelés, és ilyenkor írták fel a három napkeleti király nevének kezdőbetűjét (G + M + B) és az esedékes évszámot az ajtóra. A XVI. század óta dokumentált szokás a csillagozás és a csillagének éneklése. Egyes vidékeken a mai napig is járnak gyermekek csillaggal háromkirályoknak öltözve köszönteni. A szentelt víznek a görög katolikusoknál egyébként is fontos szerepe van. A folyó megszentelését követően gyakran haza is hordták a szentelt vizet, meghinteni vele a házat, a gonosz szellemek ellen áldásként. Ezen kívül hittek gyógyító hatásában, mely mindenféle betegségre jó volt, de használták a mezőgazdaság és állattartás területein is. A görög katolikus esküvőkön az is gyakori szokás, hogy az ifjú párt szentelt vízzel megáldják – emelte ki Viszóczky Ilona. Póczos N.– Búzafalvi T.