A Mária Terézia által alapított, majd a Fazolák nevével fémjelzett kohászat 1870-ben települt Újmassáról Diósgyőrbe. A II. világháborút követően, amikor elkezdték nehézipari központtá fejleszteni Miskolcot, Lenin Kohászati Művek (LKM) névre keresztelt kombinát a megye legnagyobb munkaadójává vált. 1969-ban 19 400-an dolgoztak a kohászatban, s a családtagokat, beszállítókat is számítva, elmondható, hogy a gyár több mint százezer embernek biztosított megélhetést. 1975-ben az LKM nyeresége meghaladta az egymilliárd forintot, 1977-ben egymillió tonna acélt termelt az üzem, s ezt még kilencszer meg tudta ismételni. 1975-ben nemesacél-hengermű épült, 1982-ben folyamatos acélöntő berendezés, 1985-ben pedig 
tekercshúzó és foszfátozó üzem létesült.1989-től Diósgyőri Metallurgiai és Alakítástechnológiai Gyárak Részvénytársasága (DIMAG Rt.) néven működött tovább a kohászat. Később a gyár egyes részlegei leányvállalatokká, majd önálló gazdasági társaságokká alakultak. A DIMAG Rt-t 1991. december 29-én privatizálták, majd kezdetét vette a diósgyőri kohászat vesszőfutása: 1996-tól technológiai és tulajdonosváltásokkal, 2000-től felszámolásokkal és újabb eladásokkal, a gyár fokozatos leépülésével. A kohászat egykori területén ma 78 vállalkozás működik, melyek közül csak néhány végez a korábbihoz hasonló tevékenységet.
Preview Image
Kriza Ákos polgármester tájékoztatása szerint, a hétfői tárgyalások során teljes egyetértés volt abban, hogy rendezni kell a gyártelep helyzetét, amely egykor Diósgyőr és Miskolc „szíve, lelke, motorja” volt, tízezreknek biztosított megélhetést. Első és legfontosabb feladat a tulajdonviszonyok rendezése, jelenleg ugyanis osztatlan közös tulajdonban, egy helyrajzi számon szerepel az egész gyárterület. Ez pedig komoly gátja a tereprendezésnek, illetve a fejlesztési pályázatok benyújtásának is. Ugyanezt erősítette meg Brindza Ottó, a HÁMOR Rt. vezérigazgatója is, aki a helyi vállalkozások nevében nyilatkozott. Mint mondta, az egykori kohászat területén most is életképes, nemzetközileg jegyzett cégek működnek, további fejlődésüknek azonban komoly feltétele a terület revitalizációja, megfelelő felosztása, hogy biztosítani tudják a működésükhöz szükséges infrastruktúrát. Rostás László főépítész úgy nyilatkozott, a terület láthatóan nagyon leromlott állapotban van. Teljes feltárása, a veszélyes hulladékok felderítése, a rekonstrukció előreláthatóan mind hosszas, és nagyon költséges feladatok lesznek majd, ezek ütemezése és megosztása további egyeztetéseket igényelnek.
Mindeközben pedig arra is figyelemmel kell lenni, hogy megőrizzék az utókor számára azokra az egyedülálló, technikai és ipartörténeti műemlékeket, amelyek megmentésére még látnak lehetőséget. Pintér Zoltán, a polgármesteri hivatal kabinetvezetője kiegészítésként elmondta: mindennek a költségeit nyilván közösen kell majd viselniük az érintetteknek, a tárgyalások során erre egyértelmű fogadókészséget tapasztaltak. Kriza Ákos polgármester újságírói kérdésekre leszögezte: jelenleg nem a DAM helyzetéről, esetleges újraindítását érintő intézkedésekről van szó. Az egy „másik történet”, ebben az ügyben is történtek lépések, melyekről hamarosan tájékoztatást adnak.
Szepesi S.
