Tavaly nyáron az árvíz okozott jóvátehetetlen károkat a Bőcs KSC sportpályáján, ennek következtében az együttes hazai mérkőzéseit az őszi idényben, Tiszaújvárosban rendezte. Közben pedig már hallani lehetett olyan hangokat, hogy a későbbiekben még jelentősebb megpróbáltatások várnak az NB II-es klubra.
Jött is a baj csőstől! „Természetesen” anyagi jellegű gondok jelentkeztek, s a helyzet annyira közelített a reménytelenhez, hogy a nagyközség focirajongói már temetni kezdték az együttest. Kiderült ugyanis, hogy a helyi önkormányzat 2011-es költségvetésében nem szán ugyanolyan nagyságú összeget a futballcsapatnak, mint tette azt korábban. A teljes bőcsi sportélet finanszírozására 10 millió jut a büdzséből, ez az összeg nem is olyan régen még 80 milliót tett ki (ebből a futballistáknak ötven millió forint jutott).
Érthető, hogy megkezdődött a nagy rohangálás. Tóth László szakmai igazgató lázas keresgélésbe kezdett, mert azt semmiképpen sem szerette volna, hogy egyik napról a másikra megszűnjön a futball Bőcsön. Közben a játékosok is megérezték, hogy a helyzet súlyos. Csaknem egy keretre való labdarúgó (Essama Etogo, Hamar Zsolt, Hajdú Zsolt, Jeremiás Gergő, Katona Attila, Krajncz Balázs, Kramcsák Dávid, Lázár Norbert, Müller Zsolt, Orosz Tamás, Rubint Richárd, Szabó Ádám, Varga Zoltán) távozott a Hernád parti nagyközség csapatától. A tizenhárom játékos pótlására nyolcan érkeztek, érdekes, hogy akad köztük elefántcsontparti, brazil, francia és kameruni futballista is.
Nos, a hét elején végre felszállt a fehér füst, és eldőlt, hogy új időszámítás kezdődik a bőcsi labdarúgásban! A nagyközségi önkormányzat immáron nem tulajdonosa a gazdasági társaságnak, új a gazda! S. Nagy László polgármester, illetve a Sportgéniusz Kft. képviseletében Szilágyi Róbert, illetve Kiss Vilmos kézjegyükkel látták el az adásvételi szerződést. A gazdasági társaságban fele részben a Pacziga Fuvarozási, Szállítmányozó, Kereskedelmi és Szolgáltató kft., a másik ötven százalékban pedig három magánszemély a tulajdonos. Hozzájuk került tehát a Bőcs KSC működtetésének minden gondja és baja.
– Nem tagadom, igen nagy kő esett le a szívemről – idézte fel az utóbbi hónapok történéseit Tóth László, a bőcsiek szakmai igazgatója. – Nem mondok azzal újat, hogy a bőcsi labdarúgásra, mint saját gyermekemre tekintek. Voltunk már korábban is nehéz helyzetben, de nem tagadom, most előfordult olyan szituáció, hogy minden kilátástalannak tűnt. Korábban is szükség volt az áldozatos munkára, a fáradtságot és időt nem kímélő tevékenységre. Ezúttal azonban minden képzeletet felülmúló akadályokkal találtuk szembe magunkat. Nehézségeinket az idézte elő, hogy a helyi önkormányzat minimálisra csökkentette az egyesület támogatását. A hetven millió forintos elvonás csaknem a padlóra küldött bennünket és a női kézilabdázókat is. Szaladgáltam, kerestem a megoldást, azt ugyanis semmiképpen sem szerettem volna, hogy a verejtékes munkával felépített építmény egyik napról a másikra összeroskadjon. Most már elmondhatom, hogy az önzetlen ismerősök, barátok segítsége nélkül alighanem bezárhattuk volna a boltot. Elsősorban Tállai András nevét kell megemlíteni, aki a Mezőkövesd társadalmi elnöke. Elgondolkodtató, hogy sokkal jobban ráérzett arra, mekkora veszteséget jelentene, ha a Bőcs eltűnne a magyar futball térképéről!
A jelek szerint véget ért a bőcsiek hányattatása, az ugyanis biztosra vehető, hogy befejezik a tavaszi idényt. Igaz, most sem lesznek otthon, hiszen hazai mérkőzéseiket Mezőkövesden rendezik meg. Mivel korábbi nevüket nem használhatják, a bajnokságot a Bőcs Sport Kft. néven folytatják. A nyitányra pénteken délután fél háromtól, a mezőkövesdi műfüves pályán kerül sor a Cegléd ellen – ha a szövetség illetékes bizottsága rábólint a klubok közötti megállapodásra.
Doros L.