A karikatúra túlzást jelent. Célja, hogy az élet bonyodalmait, rejtett összefüggéseit, gondolatait szavak nélkül, vonalakkal fejezze ki, s ehhez járuljon hozzá a humor. Ez Kaján Tibor karikaturista- grafikusművész ars poeticája.
A Miskolcon született, ám hamar Budapestre költözött karikaturista a mai napig második otthonaként szereti városunkat. Gyermekkorának tetemes részét töltötte itt. Különlegesen nagy tehetségét is a borsodi városban fedezte fel tanára.
– Ha Miskolcról beszélek, mindig elérzékenyülök – mondja egy 2010-es Miskolci Televízióbeli nyilatkozatában a művész. – Első karikatúráim – diák lévén – a tanáraimról készültek. Egyik alkalommal egy tanár meglátta a róla készült rajzomat a táblán, nem volt humorérzéke, sértésnek vette. Elzavart az igazgatóiba és azt kiabálta utánam: Ilyen kaján emberekre itt nincs szükség. Ekkor illettek először ezzel a jelzővel. Mikor elkezdtem a pályát, felvettem ezt a nevet, mint rajzolói aláírást.
A Munkácsy-díjas művész szerint a karikaturistában egy Don Quiote és egy Savonarola szelleme keveredik egy barlangrajzoló tehetségével. Kaján jóval magasabb művészi szinten készíti rajzait, mint az ősemberek, ám a letisztultság, a tömör kompozíciók, a rajzok filozofikus üzenete hasonlatossá teszi az ősművészet remekeihez. Nem használ színeket, mert véleménye szerint a színeknek nincs humorérzékük.
Pályája kezdetén amatőrnek tartotta magát, aki szeret firkálni és komolyan is veszi a dolgát, de szerette volna megtanulni a szeretett szakmát. A Képzőművészeti Főiskolán szerzett rajztanári diplomát, ám sosem használta azt. Sokat tanult azonban ebben az időszakban. Megtanulta az emberi test arányait, hiszen túlozni csak valamit lehet. Modelljeiről gyakorta készített karikatúrát, így a főiskolán eltöltött időt titokban a karikatúra szolgálatába állította.
A Rákosi, majd a Kádár rendszerben sem volt könnyű egy karikaturista – általában véve a humorista – munkája, de a háború után elindult a Ludas Matyi nevű rajzos lap, ahova Kaján elküldte rajzait, így elindult munkássága. Az idők során itt tanult meg nyomdakészen rajzolni.
A karikatúra morális és kritikai műfaj, vonalakkal kifejezett, rajzba álmodott publicisztika. Ebben a mostohán kezelt művészeti ágban talált igazán magára Kaján. Fontosnak tartja a világról a megfelelő humorral való gondolkodást.
Kiss J.
Fotó: Juhász Á.
A Miskolcon született, ám hamar Budapestre költözött karikaturista a mai napig második otthonaként szereti városunkat. Gyermekkorának tetemes részét töltötte itt. Különlegesen nagy tehetségét is a borsodi városban fedezte fel tanára.
– Ha Miskolcról beszélek, mindig elérzékenyülök – mondja egy 2010-es Miskolci Televízióbeli nyilatkozatában a művész. – Első karikatúráim – diák lévén – a tanáraimról készültek. Egyik alkalommal egy tanár meglátta a róla készült rajzomat a táblán, nem volt humorérzéke, sértésnek vette. Elzavart az igazgatóiba és azt kiabálta utánam: Ilyen kaján emberekre itt nincs szükség. Ekkor illettek először ezzel a jelzővel. Mikor elkezdtem a pályát, felvettem ezt a nevet, mint rajzolói aláírást.
A Munkácsy-díjas művész szerint a karikaturistában egy Don Quiote és egy Savonarola szelleme keveredik egy barlangrajzoló tehetségével. Kaján jóval magasabb művészi szinten készíti rajzait, mint az ősemberek, ám a letisztultság, a tömör kompozíciók, a rajzok filozofikus üzenete hasonlatossá teszi az ősművészet remekeihez. Nem használ színeket, mert véleménye szerint a színeknek nincs humorérzékük.
Pályája kezdetén amatőrnek tartotta magát, aki szeret firkálni és komolyan is veszi a dolgát, de szerette volna megtanulni a szeretett szakmát. A Képzőművészeti Főiskolán szerzett rajztanári diplomát, ám sosem használta azt. Sokat tanult azonban ebben az időszakban. Megtanulta az emberi test arányait, hiszen túlozni csak valamit lehet. Modelljeiről gyakorta készített karikatúrát, így a főiskolán eltöltött időt titokban a karikatúra szolgálatába állította.
A Rákosi, majd a Kádár rendszerben sem volt könnyű egy karikaturista – általában véve a humorista – munkája, de a háború után elindult a Ludas Matyi nevű rajzos lap, ahova Kaján elküldte rajzait, így elindult munkássága. Az idők során itt tanult meg nyomdakészen rajzolni.
A karikatúra morális és kritikai műfaj, vonalakkal kifejezett, rajzba álmodott publicisztika. Ebben a mostohán kezelt művészeti ágban talált igazán magára Kaján. Fontosnak tartja a világról a megfelelő humorral való gondolkodást.
Kiss J.
Fotó: Juhász Á.