A gyerek, vagy gyerekekkel kolduló szülők problémájára irányította a figyelmet pár héttel ezelőtt egy fővárosi eset, amikor beteg, lázas gyermekével kéregetett egy nő. Szabó Máté ombudsman, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa szerint be kellene emelni a jogszabályokba a bérkoldultatás, illetve koldulásra kényszerítés tényállását, pontosabban kellene meghatározni a zaklatás fogalmát, és zöld telefonszámot kellene bevezetni, amelyen mindenki bejelentheti a koldulással kapcsolatos észrevételeit, kifogásait.
Miskolcon 2008-ban volt egy nagy hulláma a gyerekekkel koldulásnak – ezt már Bana Enikőtől és Berencsi Norberttől, a Miskolci Családsegítő Központ Gyermekjóléti Központ utcai szociális munkásaitól tudjuk meg. A kéregetők nagyobb része akkor nem, – és azóta sem – miskolci, 2008-ban főként taktaharkányi családok jelentek meg. 2007-ben indult el az utcai szociális munka Miskolcon, így a jelenség erősödésére azonnal reagáltak, és elkezdték feltérképezni milyen családokról van szó, beazonosítani a gyerekeket, megvizsgálni milyen a hátterük, miért koldulnak. Ahogy Berencsi Norbert mondja, ez nem könnyű feladat, a családok és a gyerekek ugyanis cseppet sem segítőkészek, sőt mindent megtesznek azért, hogy ne tudják beazonosítani őket. Éppen ezért az esetek nagy részében kénytelenek a rendőrség segítségét kérni.
A 2008-as hullámnál nem segített sem a folyamatos esetkezelés, melynek során tanácsokkal, állásajánlatokkal látták el a szülőket, sem a figyelmeztetés és a felszólítás, így a szakemberek végül kénytelenek voltak a végső lehetőséghez nyúlni, és három családból is kiemeltek gyerekeket. Taktaharkányban ugyanis akkor két utcából rendszeresen jártak be koldulni, híre ment, hogy ez milyen jó bevételi forrás, és napi rutinná vált a beutazás és a koldulás. A gyerekek kiemelése a családokból azonban segített, és a jelenség gyorsan megszűnt. Mint Berencsi Norbert hozzáteszi, a gyerekek azóta visszakerültek a családokba. Tavaly újra ismerős arcok jelentek meg, és kéregettek, de a lakóhelyükön tett családlátogatás elvette a kedvet. Emellett persze a jelenség teljesen nem szűnt meg, kéregető gyerekek mindig előfordulnak, főként a nagyáruházak parkolóiban és a Búza tér környékén, illetve a belvárosban jellemző a koldulás. A gyerekeknek könnyebben adnak ugyanis az emberek, így elég egy felnőtt, aki összeszed néhány gyereket, kedvezményesen beutaznak Miskolcra és „máris mehet az üzlet”.
A gyerekek koldulásának több veszélye is van a szakemberek szerint. Az alaphelyzet, hogy egy kéregető gyerek nem az életkori sajátosságainak megfelelő helyzetben van. Emellett azonban erkölcsi, érzelmi, de akár testi, vagy értelmi fejlődésében is veszélyeztetheti. Amellett, hogy rossz példát lát a gyerek, nem jár iskolába, beteg lehet, bűncselekmény áldozatává válhat. Előfordul ugyanis az, hogy kitartók, uzsorások „kezébe” kerülnek, kirabolják őket. Ugyanakkor a lányoknál a koldulás a prostitúció előszobája, hiszen bármikor előfordulhat, hogy valaki úgy ad pénzt, hogy kér érte valamit cserébe, innen pedig nincs megállás. A fiúknál a visszautasítás, főleg, ha durván küldik el őket frusztrációt okoz, ami agressziót szül. A szociális munkások szerint csak idő kérdése, mikor találkozik egy nála gyengébbel, és vesz majd el, ahelyett, hogy kérne – tehát innen már csak egy lépés a rablás, vagy egyéb erőszakos bűncselekmény.
Amíg azonban egyéb bűncselekmény nem merül fel, addig sincs egyszerű dolga a szakembereknek. A gyerekkel koldulás szabálysértésnek minősül, ebben az esetben indulhat eljárás, ha azonban a gyerek egyedül kéreget, és nem merül fel a testi veszélyeztetés – nem beteg, rendesen van felöltözve, nem éhezik, stb. – akkor bizony marad első körben a szép szó. Beazonosítják a gyereket, értesítik a gyermekjóléti szolgálatot, figyelmeztetik a szülőt, lelkére beszélnek a gyereknek. Ha mégis tovább kell lépni, akkor jön az ideiglenes elhelyezés, ami rendőrségtől, illetve a jegyzőtől kérhető. Ennek két oka lehet, az egyik, ha fennáll a súlyos veszélyeztetés, a másik pedig, ha pedagógiai eszközként vetik be, mert másképp nem tudnak hatni a családra. Az ideiglenes elhelyezés harminc nap lehet, a Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat Károly utcai központjában, ahol alaposan kivizsgálják a család szociális hátterét, illetve a gyereket is megvizsgálja orvos, pszichiáter, gyógypedagógus. Családgondozó véleményét kérik, és az elhelyezés végén a városi gyámhivatal hoz döntést arról, hogy visszakerülhet-e a gyerek a családba.
A kérdésre, hogy mi lehet a megoldás a kéregetés visszaszorítására, vagy megszűntetésére, Bana Enikő, és Berencsi Norbert azt a választ adta: véglegesen megszűntetni a jelenséget nem biztos, hogy lehet. De a legjobb az lenne, ha senki nem adna pénzt a koldulóknak. Az állampolgárnak ugyanis nem kötelessége, hogy gondoskodjon róluk, és ezzel nem segít, csak konzerválja a gyermek helyzetét. A jogszabályi keretek adottak szerintük, az viszont más kérdés, hogy ezeket mennyire használják ki, alkalmazzák, és, hogy mennyire megy gördülékenyen az ügyek kezelése. Berencsi Norbert szerint szemléletváltásra is szükség lenne: mindenki kellő súllyal tekintsen erre a problémára. Az ideiglenes elhelyezésnél azonban van például technikai nehézség, hivatali időn túl a jogalkotó által megnevezett beutaló szervek közül a szociális munkások csak a rendőrségen keresztül kérhetik az intézkedést.
A gyerek végleges kiemelése a családból ugyanakkor nem feltétlenül jelent megoldást a probléma kezelésére. Ezzel ugyanis a szakemberek szerint gyakorlatilag nem marad eszközük, nem tudják motiválni a gyereket. Probléma az is, hogy az intézetből nagyon gyakran és nagy számban szöknek a gyerekek. Előfordul, hogy intézetből szökött gyerek kéreget, és ilyenkor nem nagyon marad eszköztár arra, hogy rábírják az életmódváltásra. Ugyanakkor a gyereket hiába emelik ki a veszélyeztetett közegből, ha a védett közegben is ugyanaz a probléma marad. Vagyis, ha egy gyerek intézetbe kerül, mert lógott az iskolából, és kéregetett, akkor ennek nem sok haszna van, ha intézeti lakóként is kolduláson kapják iskolaidőben. Bana Enikő szerint a gyermeknek a legjobb helye a családban van, éppen ezért kiemelten fontos a családgondozás az ilyen helyzetek kezelésére.
Kolduló gyermekek ügyében jelezni lehet a Miskolci Családsegítő Központ, a Polgármesteri Hivatal Gyámügyi Osztálya, vagy a rendőrség felé.
Horváth Imre
(Fotónkon Berencsi Norbert és Bana Enikő az ifjúságvédelmi őrjáraton csellengő gyerekeket ellenőriz. Fotó: Mocsári László)
Miskolcon 2008-ban volt egy nagy hulláma a gyerekekkel koldulásnak – ezt már Bana Enikőtől és Berencsi Norberttől, a Miskolci Családsegítő Központ Gyermekjóléti Központ utcai szociális munkásaitól tudjuk meg. A kéregetők nagyobb része akkor nem, – és azóta sem – miskolci, 2008-ban főként taktaharkányi családok jelentek meg. 2007-ben indult el az utcai szociális munka Miskolcon, így a jelenség erősödésére azonnal reagáltak, és elkezdték feltérképezni milyen családokról van szó, beazonosítani a gyerekeket, megvizsgálni milyen a hátterük, miért koldulnak. Ahogy Berencsi Norbert mondja, ez nem könnyű feladat, a családok és a gyerekek ugyanis cseppet sem segítőkészek, sőt mindent megtesznek azért, hogy ne tudják beazonosítani őket. Éppen ezért az esetek nagy részében kénytelenek a rendőrség segítségét kérni.
A 2008-as hullámnál nem segített sem a folyamatos esetkezelés, melynek során tanácsokkal, állásajánlatokkal látták el a szülőket, sem a figyelmeztetés és a felszólítás, így a szakemberek végül kénytelenek voltak a végső lehetőséghez nyúlni, és három családból is kiemeltek gyerekeket. Taktaharkányban ugyanis akkor két utcából rendszeresen jártak be koldulni, híre ment, hogy ez milyen jó bevételi forrás, és napi rutinná vált a beutazás és a koldulás. A gyerekek kiemelése a családokból azonban segített, és a jelenség gyorsan megszűnt. Mint Berencsi Norbert hozzáteszi, a gyerekek azóta visszakerültek a családokba. Tavaly újra ismerős arcok jelentek meg, és kéregettek, de a lakóhelyükön tett családlátogatás elvette a kedvet. Emellett persze a jelenség teljesen nem szűnt meg, kéregető gyerekek mindig előfordulnak, főként a nagyáruházak parkolóiban és a Búza tér környékén, illetve a belvárosban jellemző a koldulás. A gyerekeknek könnyebben adnak ugyanis az emberek, így elég egy felnőtt, aki összeszed néhány gyereket, kedvezményesen beutaznak Miskolcra és „máris mehet az üzlet”.
A gyerekek koldulásának több veszélye is van a szakemberek szerint. Az alaphelyzet, hogy egy kéregető gyerek nem az életkori sajátosságainak megfelelő helyzetben van. Emellett azonban erkölcsi, érzelmi, de akár testi, vagy értelmi fejlődésében is veszélyeztetheti. Amellett, hogy rossz példát lát a gyerek, nem jár iskolába, beteg lehet, bűncselekmény áldozatává válhat. Előfordul ugyanis az, hogy kitartók, uzsorások „kezébe” kerülnek, kirabolják őket. Ugyanakkor a lányoknál a koldulás a prostitúció előszobája, hiszen bármikor előfordulhat, hogy valaki úgy ad pénzt, hogy kér érte valamit cserébe, innen pedig nincs megállás. A fiúknál a visszautasítás, főleg, ha durván küldik el őket frusztrációt okoz, ami agressziót szül. A szociális munkások szerint csak idő kérdése, mikor találkozik egy nála gyengébbel, és vesz majd el, ahelyett, hogy kérne – tehát innen már csak egy lépés a rablás, vagy egyéb erőszakos bűncselekmény.
Amíg azonban egyéb bűncselekmény nem merül fel, addig sincs egyszerű dolga a szakembereknek. A gyerekkel koldulás szabálysértésnek minősül, ebben az esetben indulhat eljárás, ha azonban a gyerek egyedül kéreget, és nem merül fel a testi veszélyeztetés – nem beteg, rendesen van felöltözve, nem éhezik, stb. – akkor bizony marad első körben a szép szó. Beazonosítják a gyereket, értesítik a gyermekjóléti szolgálatot, figyelmeztetik a szülőt, lelkére beszélnek a gyereknek. Ha mégis tovább kell lépni, akkor jön az ideiglenes elhelyezés, ami rendőrségtől, illetve a jegyzőtől kérhető. Ennek két oka lehet, az egyik, ha fennáll a súlyos veszélyeztetés, a másik pedig, ha pedagógiai eszközként vetik be, mert másképp nem tudnak hatni a családra. Az ideiglenes elhelyezés harminc nap lehet, a Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat Károly utcai központjában, ahol alaposan kivizsgálják a család szociális hátterét, illetve a gyereket is megvizsgálja orvos, pszichiáter, gyógypedagógus. Családgondozó véleményét kérik, és az elhelyezés végén a városi gyámhivatal hoz döntést arról, hogy visszakerülhet-e a gyerek a családba.
A kérdésre, hogy mi lehet a megoldás a kéregetés visszaszorítására, vagy megszűntetésére, Bana Enikő, és Berencsi Norbert azt a választ adta: véglegesen megszűntetni a jelenséget nem biztos, hogy lehet. De a legjobb az lenne, ha senki nem adna pénzt a koldulóknak. Az állampolgárnak ugyanis nem kötelessége, hogy gondoskodjon róluk, és ezzel nem segít, csak konzerválja a gyermek helyzetét. A jogszabályi keretek adottak szerintük, az viszont más kérdés, hogy ezeket mennyire használják ki, alkalmazzák, és, hogy mennyire megy gördülékenyen az ügyek kezelése. Berencsi Norbert szerint szemléletváltásra is szükség lenne: mindenki kellő súllyal tekintsen erre a problémára. Az ideiglenes elhelyezésnél azonban van például technikai nehézség, hivatali időn túl a jogalkotó által megnevezett beutaló szervek közül a szociális munkások csak a rendőrségen keresztül kérhetik az intézkedést.
A gyerek végleges kiemelése a családból ugyanakkor nem feltétlenül jelent megoldást a probléma kezelésére. Ezzel ugyanis a szakemberek szerint gyakorlatilag nem marad eszközük, nem tudják motiválni a gyereket. Probléma az is, hogy az intézetből nagyon gyakran és nagy számban szöknek a gyerekek. Előfordul, hogy intézetből szökött gyerek kéreget, és ilyenkor nem nagyon marad eszköztár arra, hogy rábírják az életmódváltásra. Ugyanakkor a gyereket hiába emelik ki a veszélyeztetett közegből, ha a védett közegben is ugyanaz a probléma marad. Vagyis, ha egy gyerek intézetbe kerül, mert lógott az iskolából, és kéregetett, akkor ennek nem sok haszna van, ha intézeti lakóként is kolduláson kapják iskolaidőben. Bana Enikő szerint a gyermeknek a legjobb helye a családban van, éppen ezért kiemelten fontos a családgondozás az ilyen helyzetek kezelésére.
Kolduló gyermekek ügyében jelezni lehet a Miskolci Családsegítő Központ, a Polgármesteri Hivatal Gyámügyi Osztálya, vagy a rendőrség felé.
Horváth Imre
(Fotónkon Berencsi Norbert és Bana Enikő az ifjúságvédelmi őrjáraton csellengő gyerekeket ellenőriz. Fotó: Mocsári László)