Példájukon most közelről is megismerhetjük a Jókai regényekben idézett, régi katonamondás igazságát, mely szerint "...Első a világon az Atya Úristen, azután a Fia, aztán mindjárt a magyar huszár következik. Azután jön a huszár lova, azután a huszár lovának a patkója: azután jön a semmi. Csak ezután következik a többi földi halandó."
- Egyesületünk 1997-ben a 3. Estei Ferdinánd Huszárezred mintájára alakult, amely az 1948-49-es szabadságharc idején Észak-Magyarországon állomásozott - mondta el lapunknak Billik Miklós titkár. - Az ezred huszárjait a felvidékről toborozták, innen vezényelték őket a szabadságharc színtereire. A borsodi huszárok viselete, fegyverzete - még a lószerszám is - teljesen korhű, sok esetben eredeti, a csákók zsinórjától a lovak patkójáig. Mindezeket persze nem egyszerű beszerezni, lemásoltatni. Komoly levéltári, múzeumi kutatómunkát igényel, régiség-kereskedésekben, zsibvásárokon kell "búvárkodni."
Billik Miklós tájékoztatása szerint nem csupán felszerelésük darabjai, de fellépéseik koreográfiái is teljesen hitelesek: a díszelgéstől kezdve, az újrajátszott csatajeleneteken át egészen a verbunkos táncmozdulatokig. Mindez persze nem olcsó mulatság: a felszerelés költségei személyenként elérhetik a félmillió forintot, s a huszárjelölteknek lovakról is saját magunknak kell gondoskodniuk.
Az egyesületnek harsányi, kisgyőri, emődi, miskolci, bükkaranyosi tagjai vannak - jelenleg szám szerint tizenhatan. Foglalkozásukra nézve különbözőek, ami közös bennük: mindannyian fontosnak érzik a magyar huszárság tradícióinak, szabályainak, erkölcsi értékeinek ápolását, életben tartását. - A magyar huszár katonai hagyományaink talán legkiválóbb, leghíresebb képviselője, mesék, mondák, legendák hősévé vált. Emléke, szelleme ma is példaként szolgál - hangsúlyozta Billik Miklós.
Az egyesület tagjai rendszeresen tartanak gyakorlatokat állandó "táborhelyükön", Bükkaranyoson. Ott vannak a lovas ügyességi versenyeken, huszártornákon, katonai hagyományőrző rendezvényeken, szüreti mulatságokon, koszorúzásokon. Hosszú évek óta ők teremtenek történelmi hangulatot Miskolcon is, a március 15-i megemlékezések színhelyein. Résztvevői a Magyar Hagyományőr Világszövetség tavaszi emlékhadjáratainak, melyeken más hagyományőrző csapatokkal együtt híres 1848-49-es csataterek küzdelmeit elevenítik fel: Szolnokon, Tápióbicskén, Isaszegen, Vácott és máshol.
Billik Miklós szólt az 1949. július 23-i, bükkaranyosi ütközetről is, amikor Pöltenberg Ernő lovassági tábornok huszárjai (a "Sándor-huszárok") Cseodajev orosz tábornok kozákjaival csaptak össze. Az egyesület az elesett huszárok, és parancsnokuk tiszteletére emlékművet állíttatott a csata egykori színhelyén, melyet 2000. július 23-án avattak fel. Abban az évben, október 6-án reggel 6 órakor történt meg először, hogy Bükkaranyos templomainak harangjai 13 percen át siratták az aradi tábornokokat. Ezt a hagyományt azóta több környékbeli község is átvette. Azóta, október 6-án reggel, évente értük, a kivégzett tábornokokért szól a harang.
Szepesi Sándor
- Egyesületünk 1997-ben a 3. Estei Ferdinánd Huszárezred mintájára alakult, amely az 1948-49-es szabadságharc idején Észak-Magyarországon állomásozott - mondta el lapunknak Billik Miklós titkár. - Az ezred huszárjait a felvidékről toborozták, innen vezényelték őket a szabadságharc színtereire. A borsodi huszárok viselete, fegyverzete - még a lószerszám is - teljesen korhű, sok esetben eredeti, a csákók zsinórjától a lovak patkójáig. Mindezeket persze nem egyszerű beszerezni, lemásoltatni. Komoly levéltári, múzeumi kutatómunkát igényel, régiség-kereskedésekben, zsibvásárokon kell "búvárkodni."
Billik Miklós tájékoztatása szerint nem csupán felszerelésük darabjai, de fellépéseik koreográfiái is teljesen hitelesek: a díszelgéstől kezdve, az újrajátszott csatajeleneteken át egészen a verbunkos táncmozdulatokig. Mindez persze nem olcsó mulatság: a felszerelés költségei személyenként elérhetik a félmillió forintot, s a huszárjelölteknek lovakról is saját magunknak kell gondoskodniuk.
Az egyesületnek harsányi, kisgyőri, emődi, miskolci, bükkaranyosi tagjai vannak - jelenleg szám szerint tizenhatan. Foglalkozásukra nézve különbözőek, ami közös bennük: mindannyian fontosnak érzik a magyar huszárság tradícióinak, szabályainak, erkölcsi értékeinek ápolását, életben tartását. - A magyar huszár katonai hagyományaink talán legkiválóbb, leghíresebb képviselője, mesék, mondák, legendák hősévé vált. Emléke, szelleme ma is példaként szolgál - hangsúlyozta Billik Miklós.
Az egyesület tagjai rendszeresen tartanak gyakorlatokat állandó "táborhelyükön", Bükkaranyoson. Ott vannak a lovas ügyességi versenyeken, huszártornákon, katonai hagyományőrző rendezvényeken, szüreti mulatságokon, koszorúzásokon. Hosszú évek óta ők teremtenek történelmi hangulatot Miskolcon is, a március 15-i megemlékezések színhelyein. Résztvevői a Magyar Hagyományőr Világszövetség tavaszi emlékhadjáratainak, melyeken más hagyományőrző csapatokkal együtt híres 1848-49-es csataterek küzdelmeit elevenítik fel: Szolnokon, Tápióbicskén, Isaszegen, Vácott és máshol.
Billik Miklós szólt az 1949. július 23-i, bükkaranyosi ütközetről is, amikor Pöltenberg Ernő lovassági tábornok huszárjai (a "Sándor-huszárok") Cseodajev orosz tábornok kozákjaival csaptak össze. Az egyesület az elesett huszárok, és parancsnokuk tiszteletére emlékművet állíttatott a csata egykori színhelyén, melyet 2000. július 23-án avattak fel. Abban az évben, október 6-án reggel 6 órakor történt meg először, hogy Bükkaranyos templomainak harangjai 13 percen át siratták az aradi tábornokokat. Ezt a hagyományt azóta több környékbeli község is átvette. Azóta, október 6-án reggel, évente értük, a kivégzett tábornokokért szól a harang.
Szepesi Sándor