– Évek óta zenéltek már különböző zenekarokban, és vagytok részesei a miskolci éjszakáknak. Most sikerült megtalálni azt a formációt, amiben kiteljesedhettek?
– Cs.J.: A formáció 2010 decemberében alakult meg végleges formájában, és amolyan igazi „farba rúgós” rock zenét képviselünk, amit mindig is akartunk. Szerintem most tényleg magunkat adhatjuk, és ezt a közönségünk is érzi, akik egyre nagyobb számban jelennek meg a koncerteken.
– A banda kreatív hátterét is ti viszitek, hiszen saját magatok írjátok a dalokat, valamint a névválasztás is teljesen egyedire sikeredett…
– D.T.: A zenekar neve egyébként még nyáron megszületett, amikor a barátnőm lábán megláttam egy anyajegyet, és úgy döntöttem kimondom azt angolul. Nevettünk rajta egy nagyot, de amikor elkezdtünk neveket válogatni ez tűnt a ránk legjellemzőbbnek. A dalszövegek megírása már nehezebb feladat, de mindig akad olyan téma, amiből lehet meríteni. Nemrég egy youtube videóban láttam egy hirdetést, amiben kínai lányokkal lehetett randizni, ez megihletett és megszületett a legújabb számunk: A randizz kínai lánnyal.
– Mennyire nehéz a saját stílusotokat eladni?
– Cs.J.: Miskolcon nagyon nehéz az indulás, annak ellenére is, hogy elmegyünk játszani szinte bárhová. Tapasztalataink szerint viszont fizetni sehol nem szeretnek a koncertért. Olyan hely is akadt, ahol még gorombán is beszéltek velünk. De természetesen az ellenpéldát is érdemes elmondani, hiszen fellépéseink során többször is jól fogadtak és szerettek minket. Érdekességnek tartom, hogy a legérdekesebb helyeken lehet a legjobb hangulatú bulikat összehozni, ugyanis játszottunk már egy vasútállomási Resti étteremben is, ahova szívesen menyünk vissza, mert felejthetetlen estét töltöttünk ott.
Vajtó László