– Voltam egy Ausztria – NSZK – Svájc körtúrán 1982 augusztusában – idézi fel kérésünkre Gyurkó Péter hobbijának kezdeteit. – Egy svájci kirakatban láttam egy magyar vonatkozású képeslapot, ami feltűnően drágának tűnt. Akkor ébredtem rá, hogy ez értéket képvisel. Vettem több mint harminc darab lapot, így kezdődött. – Annyi minden van a világon, miért éppen a képeslapok mellett döntött?
– A képeslap élményt nyújt. Azért gyűjtök mindenfélét, mert rendkívül széles körű válogatási lehetőséget ad. A kedvenc témám a magyar történelem 1100 éve. E köré a várakat, híres történelmi személyiségeket, épületeket ábrázoló, vagy éppen magyar városok, az Osztrák–Magyar Monarchia arculatát megmutató lapok is csoportosíthatók.
– Hogyan jut hozzá a lapokhoz?
– A gyűjtemény nagy részét ajándékba kaptam. A sógornőm férje, Hanzi adta a legtöbb képeslapot, körülbelül 15 000 darabot. Volt köztük amerikai, japán, dél-ázsiai, dominikai lap, de érkezett a Seychelles-szigetekről is, ám nagyrészt német és osztrák üdvözlők voltak. Vásároltam is a gyűjteményembe, de régebben sem volt, manapság sincs erre pénzem.
– A több mint 170 000 képeslap szinte az egész világot átfogja. Melyik a legfurcsább helyről érkező darab a gyűjteményében?
– A legérdekesebb hely, ahonnan két képeslapom van, talán a Spitzbergák, ami Norvégia legészakibb területe, egy, a Jeges-tengeren található szigetcsoport.
– Van más ritkaság, vagy olyan darab, ami különösen fontos szerepet tölt be a gyűjteményben?
– Különleges egy 1910–20-as évekből származó térhatású lap. Mást ábrázol normális és mást erős fénynél. Vannak olyan üdvözlőlapok, amelyek mintha olajfestékkel készültek volna. Nagyon közel állnak a szívemhez az édesanyám és nagymamám leánykori képeslapjai, melyek egész az 1899-es évig nyúlnak vissza. Ezeknél csak a millenniumi lap régebbi 1896-ból. Nagyon kötődöm egy 1942-ből származó laphoz is, amit édesapám küldött Észak-Erdélyből, egy éves koromban.
– Gyermekkorától kezdve Miskolc az otthona, bizonyára nagyon fontos szerepet töltenek be a miskolci lapok is a gyűjteményben.
– Fontos számomra Miskolc, 1947 óta élek itt. Így fontos a miskolci lapok gyűjtése, ám mivel nincs pénzem tudatos vásárlásokra, bizonyosan nem én rendelkezem a legteljesebb miskolci gyűjteménnyel. Ezerötszáz-kétezer miskolci témájú lapom van. Ezeket viszont már számos kiállításon sikerült bemutatni. Nagy munka egy kiállítás megszervezése, de az élmény, amit adnak a lapok, felbecsülhetetlen. Emellett praktikusan, építészeti célokra is „használták” már a lapjaimat.
– Két könyve, egészen pontosan verseskötete is megjelent, egészen más témakörben: barlangász élményeit írta meg.
– 1963-ban csatlakoztam a barlangkutatókhoz, miután agrármérnökként végeztem. Egészen 2007-ig jártam barlangi túrákra. Ezt a hosszú időt tekinti át a Barátok Bükk Barlangok és a Tábortüzek mellett, a karbid lámpa fényénél című verseskötet. Ma már nem tartom magam barlangkutatónak, mégis szerettem volna megörökíteni azt a világot, eltávozott barátaim emlékét.
– Várható esetleg újabb könyv?
– Nem törekszem irodalmi babérokra, de van még mit megírni. Majdnem nyomdakész állapotban van egy harmadik kötet, amiben a Szeremley Szabolcs által feltárt Szamentu-barlang története is olvasható lesz az én írásaim mellett. A tervezett címe „Létrás-tető felett mindig kék az ég”. Hogy mikor jelenik meg, az kérdéses, kétszázezer forintra lenne hozzá szükség.
Kiss J.