A modellként és énekesként is híressé vált Dukai Regina ma már sokak kedvence, hiszen alakjával a férfiakat, hangjával pedig a nőket kápráztatja el napról napra. Sokan viszont nem tudják róla, hogy a fellépések és bulizások mellett csendes, gondolkodós egyéniség, és a „mindennapok zaja” elől most is szívesen menekül néha egy kis magányba.
- A rajongók téged leginkább a populáris számokkal szoktak meg, újdonságnak számít, hogy diszkókban is fellépsz. Várható tőled valamilyen dj-produkció?
- Nem fogok átalakulni lemezlovassá, akik ismernek, viszont nem csalódnak, hiszen azokat a számokat éneklem a diszkókban, amiket a rendezvényeken is, annyi változással, hogy a Hamvai P.G.-vel közösen elkészített dalunkat is el szoktam énekelni. Én a diszkók pörgését nem tudom folytatni, te is hallottad már sokszor, hogy a Whitney Houston-számokat kedvelem, vagy esetleg az I Will surviver típusú dalokat. A zenei klubokban is ezt hallhatja tőlem a közönség, de szinte mindenhol jól fogadták eddig.
- Ha már buliknál, diszkóknál és éjszakai életnél járunk, te hova jársz el magánemberként szórakozni?
- Én bevallom őszintén, nem vagyok az a bulizós típus, de ha már szórakozni van kedvem, akkor valamilyen élő koncertre látogatok ki. Hatalmas élmény volt az is, amikor Pesten játszott a Greenday: elképesztő hangulatot teremtettek. Stílusban még az RnB áll közel hozzám, azokat a koncerteket nagyon kedvelem
- Említetted, hogy nem vagy bulizós típus, sőt én tudom rólad, hogy kedveled a csendet és a magányt. Hogyan tudod ezt összeegyeztetni a mindennapi pörgéssel?
- Néha meg kell állni egy kicsit, és olyankor egyedül szeretek lenni, csöndben, nyugalomban otthon. Egész nap mosolyognom kell és mindenkivel „jópofizni”, még akkor is, ha rosszul érzem magam, vagy esetleg fáradt vagyok. A legtöbb esetben úgy tudok feltöltődni, ha elvonulok a világ elől az otthonomba, és még tv sem kell ahhoz, hogy jól érezzem magam. Szeretem a magányt és a nyugalmat. Legfőképpen a fellépés előtt kell csendben lenni, olyankor fel tudok készülni rendesen a dalokra, így százszázalékosat adhatok azoknak, akik kíváncsiak rám.
Vajtó László