Az atomerőművek, olajfinomítók, üzemek felügyeletét, vezérlését, az ehhez kapcsolódó adatgyűjtést ellátó programokban éppúgy lehetnek – esetenként akár súlyos – javítatlan hi-bák, mint az irodai alkalmazásokban vagy a hétköznapi operációs rendszerekben. Ha egy számítógépes bűnözőnek sikerül kiaknáznia egy ilyen sérülékeny pontot, akkor saját paran-csait hajtathatja végre a megcélzott gépen, s ezzel rendkívül súlyos károkat okozhat.
Szaklapok a napokban arról számoltak be, hogy egy moszkvai cég ilyen programrésekből akar pénzt csinálni. A Gleg nevű orosz vállalkozás ipari folyamatirányító szoftverek sérülékenysé-geiből, illetve az ellenük bevethető kódból gyúrt össze támadókészletet, majd website-ján árul-ni kezdte a csomagot. Az Agora SCADA+ Pack 23 modulból áll, s állítólag a vevő a célba vehe-tő szoftverek gyenge pontjairól szóló magyarázatot is talál az összeállításban.
Tavaly világszerte nagy visszhangot keltett az első olyan számítógépes kártevő felfedezése, amelyet kimondottan ipari folyamatirányító rendszerek elleni támadásra terveztek. A Stuxnetnek keresztelt féreg – melyet szakértők szerint az iráni atomprogram tönkretétele vagy legalábbis hátráltatása céljával fejlesztettek ki – új fejezetet nyitott a számítógépes bűn-cselekmények (és hadviselés) történetében. Vajon a Gleg támadó csomagja ilyen jellegű akci-ókat szabadíthat ránk? – tettük fel a kérdést Szappanos Gábornak, az informatikai biztonsági megoldásokat fejlesztő VirusBuster víruslaboratórium-vezetőjének.
„Szerencsére egy ipari folyamatirányító géphez nem olyan könnyű hozzáférni. Meg aztán, bár az orosz szett összeállítói ügyesen igyekeznek meglovagolni a Stuxnet keltette érdeklődést, nem hiszem, hogy csomagjuk kasszasikert arat. Aki egy folyamatirányító rendszert akar meg-támadni, az bizonyára óvatosabb annál, semhogy fegyverét az interneten vásárolja meg. Az sem valószínű, hogy egy hacker többféle rendszert venne célba, vagyis a potenciális vásárlók-nak legfeljebb a csomag egy kis részére lenne szükségük – magyarázza a szakember. – Min-denesetre az orosz cég lépése újra ráirányítja a figyelmet arra, amivel eddig nem sokat foglal-koztunk: a kritikus infrastruktúra felügyeletét ellátó számítógépes rendszerek sem sebezhetet-lenek. Ugyanúgy hardver- és szoftver¬komponensekből állnak, mint irodai társaik, vagyis óhatatlanul tartalmaznak kisebb-nagyobb sérülékenységeket. Mivel pedig ezek a rendszerek a kritikus infrastruktúra részei, kiemelt célpontnak számíthatnak, s ezért kiemelt figyelmet érdemelnek.”
Szaklapok a napokban arról számoltak be, hogy egy moszkvai cég ilyen programrésekből akar pénzt csinálni. A Gleg nevű orosz vállalkozás ipari folyamatirányító szoftverek sérülékenysé-geiből, illetve az ellenük bevethető kódból gyúrt össze támadókészletet, majd website-ján árul-ni kezdte a csomagot. Az Agora SCADA+ Pack 23 modulból áll, s állítólag a vevő a célba vehe-tő szoftverek gyenge pontjairól szóló magyarázatot is talál az összeállításban.
Tavaly világszerte nagy visszhangot keltett az első olyan számítógépes kártevő felfedezése, amelyet kimondottan ipari folyamatirányító rendszerek elleni támadásra terveztek. A Stuxnetnek keresztelt féreg – melyet szakértők szerint az iráni atomprogram tönkretétele vagy legalábbis hátráltatása céljával fejlesztettek ki – új fejezetet nyitott a számítógépes bűn-cselekmények (és hadviselés) történetében. Vajon a Gleg támadó csomagja ilyen jellegű akci-ókat szabadíthat ránk? – tettük fel a kérdést Szappanos Gábornak, az informatikai biztonsági megoldásokat fejlesztő VirusBuster víruslaboratórium-vezetőjének.
„Szerencsére egy ipari folyamatirányító géphez nem olyan könnyű hozzáférni. Meg aztán, bár az orosz szett összeállítói ügyesen igyekeznek meglovagolni a Stuxnet keltette érdeklődést, nem hiszem, hogy csomagjuk kasszasikert arat. Aki egy folyamatirányító rendszert akar meg-támadni, az bizonyára óvatosabb annál, semhogy fegyverét az interneten vásárolja meg. Az sem valószínű, hogy egy hacker többféle rendszert venne célba, vagyis a potenciális vásárlók-nak legfeljebb a csomag egy kis részére lenne szükségük – magyarázza a szakember. – Min-denesetre az orosz cég lépése újra ráirányítja a figyelmet arra, amivel eddig nem sokat foglal-koztunk: a kritikus infrastruktúra felügyeletét ellátó számítógépes rendszerek sem sebezhetet-lenek. Ugyanúgy hardver- és szoftver¬komponensekből állnak, mint irodai társaik, vagyis óhatatlanul tartalmaznak kisebb-nagyobb sérülékenységeket. Mivel pedig ezek a rendszerek a kritikus infrastruktúra részei, kiemelt célpontnak számíthatnak, s ezért kiemelt figyelmet érdemelnek.”