Ez azonban nem minden adósra vonatkozik: azokat, akik nem fizetik lakáshiteleik törlesztőrészleteit, és emellett az egyéb tartozásuk – például a ki nem egyenlített közös költség, vagy más rezsiszámla – tőkerésze meghaladja a 150 ezer forintot, április 15-e után kilakoltathatják. Ez pedig nagyon fontos részlete a szabályozási háttérnek – hívta fel rá a figyelmet Stoff László, a Banki Hitelkárosultak Egyesületének megyei képviseleti vezetője.
A kilakoltatási moratóriumnak ugyanis volt egy olyan oldala is, hogy a hitelüket fizetni nem tudó emberek sokszor a rezsiszámláikat sem tudták befizetni – olyan is akadt, aki nem akarta, tudván, hogy a lakáshitelét úgyis felmondják. Ezzel azonban adósságcsapdába kerültek, hiszen, míg az állami segítségnyújtás mellett arra van esélyük, hogy a lakáshitel-problémájuk rendeződhessen, addig a szolgáltatóknál felhalmozott tartozásokat egy idő után mindenképpen ki kell fizetniük. Emellett a szolgáltatók – panelházaknál a társasházak – kintlévősége is egyre nő. Ahogy azt a közelmúltban is megírtuk, az ÉMÁSZ és a TIGÁZ is arról számolt be, ugrásszerűen növekedett a nem fizetők száma, a kintlévőségük gyorsan emelkedett tízmilliárdos nagyságrendre.
Ahol nem segít a moratórium
Ahol pedig lehetőség volt rá, a cégek már régen kikapcsolták a szolgáltatást a tartozás miatt. A Miskolci Naplónak nevüket nem vállaló hitelkárosultak elmondták, hiába volt a kilakoltatási moratórium, lakásukban ugyanis még ősszel kikapcsolták a gázt a tartozás miatt, így – mivel fűteni nem tudtak – kénytelenek voltak kiköltözni a lakásból. Az azóta is üresen áll, ők pedig azt várják, hogy végre rendeződjön az ügy a bankkal, akár így, akár úgy. Nem vonatkozik a meghosszabbított kilakoltatási tilalom azokra sem, akik lakásukra szabad felhasználású jelzáloghitelt vettek fel, majd a kölcsönt fogyasztási célra költötték – például autóvásárlásra, nyaralásra vagy a vállalkozásuk finanszírozására. Rajtuk a Banki Hitelkárosultak Egyesülete sem tud segíteni.
Tapasztalataik szerint a megyében a lakosság számához viszonyítva magasabb az országos átlagnál a problémás hitelek száma. Ahogy a hiteltípusokat tekintve jelentősen magasabb az országos átlaghoz képest a szabad felhasználású és a svájci frank alapú jelzáloghitelek száma is. Mint Stoff László elmondta, a megyében több tízezer ügyfelük van, országosan több mint egymillió. Az ügyfelek jelentkezésében hullámzás tapasztalható, ha jobb hírek érkeznek, akkor kevesebben fordulnak hozzájuk. Pedig nincs mire várni, aki valamilyen okból nem tud fizetni, annak lépnie kell, mert előbb-utóbb kilakoltatják.
Javaslatokkal segítenek
A moratórium meghosszabbítását nemcsak üdvözlik, de kérték is, ugyanis az egyesületnek van egy bizottsági tagsága a parlamentben, több javaslatot tettek már le az asztalra. Sikerült elérniük például, hogy ha valaki már kifizette a tartozását, azt ne tartsák öt évig a a BAR-listán, hanem vegyék le róla. Javasolták azt is, hogy a svájci frank árfolyamát fixálják 200 forint alatti értéken. (A legfrissebb hírek szerint ez be is kerül a devizahiteleseket segítő kormányzati mentőcsomagba.). Az ügyfelek ennek megfelelően fizetnék a hitelüket, és a futamidő végén számolnák át a bankok a menet közbeni árfolyam- ingadozásokat, ez véleményük szerint sok adósnak lenne nagy segítség. A szabad felhasználású jelzáloghitelekről a vezető azt mondja, itt a bankok hitelezési gyakorlata is szerepet játszott abban, hogy sokan bajba kerültek. Volt olyan időszak, amikor még munkahely sem kellett ahhoz, hogy valaki megkapja a hitelt, elég volt a fedezet, és a hitelbírálat folyamán úgynevezett vélelmezett bevétellel kalkuláltak a pénzintézetek. Akik ilyen feltételek mellett vettek fel hitelt és túlvállalták magukat, most nagy bajban lehetnek.
Pozitív változás
Ugyanakkor pozitív változást tapasztal Stoff László az utóbbi hónapokban néhány bank részéről. Mint mondja, a pénzintézetek is megértették végre, hogy érdekük lépni és nyitottnak lenni a problémás hitelek megoldása érdekében. Az adósok nagy részének ugyanis van fizetési hajlandósága, ha megfelelő segítséget kap, akkor törleszti adósságát. Ennek megfelelően egyre több alkalommal sikerül – még felmondott szerződés esetén is – pozitív irányba elmozdulni, átszámolják, átütemezik a hiteleket, új szerződéseket kötnek, és hónapok óta beragadt hiteleket is sikerült „újra sínre tenni”. Persze, ahogy a vezető mondja, ebben nagy szerepe van annak is, hogy a bankok egyre inkább átlátják az ingatlanpiac szinte reménytelen helyzetét. Jelenleg a kereslet szinte a nullával egyenlő, Stoff László szerint még az adásvétellel foglalkozó „lakásnepperek” is bevásároltak, eladni nem tudnak. Van olyan lakás, amelynek már négyszer hirdették meg az árverését, és nem volt rá jelentkező.
Változtatnának a végrehajtási törvényen
A kirendeltségvezető egy problémát lát a rendszerben, ami jelenleg mégis megakaszt egyébként jó irányba fordítható eseteket, ez pedig a végrehajtók hozzáállása. Mint mondja, ezt a területet jelenleg nem szabályozzák a törvények, nincs meghatározva, milyen módon, rendszerben történhet a behajtás, és a költségeire mennyit számolhat fel a végrehajtó. Emiatt van arra is példa, hogy a költségeket és a kamatot hajtják be, a tőketartozás viszont megmarad, és kezdődik minden elölről. Ugyanakkor véleménye szerint irreális összegeket számolnak fel költségként, példaként említette, hogy egyetlen levél kiküldése miatt 75 ezer forintot számlázott egyikük. Stoff László egy olyan eset papírjait is megmutatta, amikor a bank és az adós az egyesület közreműködésével megegyezett, a bank visszavonta a végrehajtást – ám azt a végrehajtó nem függesztette fel. Több százezer forintos munkadíjat kér ugyanis az ügyféltől – annak ellenére, hogy a végrehajtás nem történt meg. Éppen ezért az egyesület változtatni szeretne a végrehajtási törvényen, azt javasolják, hogy a tevékenységet vonják be állami monopólium alá, és így szabályozott keretek között működjön.
Horváth I.
A kilakoltatási moratóriumnak ugyanis volt egy olyan oldala is, hogy a hitelüket fizetni nem tudó emberek sokszor a rezsiszámláikat sem tudták befizetni – olyan is akadt, aki nem akarta, tudván, hogy a lakáshitelét úgyis felmondják. Ezzel azonban adósságcsapdába kerültek, hiszen, míg az állami segítségnyújtás mellett arra van esélyük, hogy a lakáshitel-problémájuk rendeződhessen, addig a szolgáltatóknál felhalmozott tartozásokat egy idő után mindenképpen ki kell fizetniük. Emellett a szolgáltatók – panelházaknál a társasházak – kintlévősége is egyre nő. Ahogy azt a közelmúltban is megírtuk, az ÉMÁSZ és a TIGÁZ is arról számolt be, ugrásszerűen növekedett a nem fizetők száma, a kintlévőségük gyorsan emelkedett tízmilliárdos nagyságrendre.
Ahol nem segít a moratórium
Ahol pedig lehetőség volt rá, a cégek már régen kikapcsolták a szolgáltatást a tartozás miatt. A Miskolci Naplónak nevüket nem vállaló hitelkárosultak elmondták, hiába volt a kilakoltatási moratórium, lakásukban ugyanis még ősszel kikapcsolták a gázt a tartozás miatt, így – mivel fűteni nem tudtak – kénytelenek voltak kiköltözni a lakásból. Az azóta is üresen áll, ők pedig azt várják, hogy végre rendeződjön az ügy a bankkal, akár így, akár úgy. Nem vonatkozik a meghosszabbított kilakoltatási tilalom azokra sem, akik lakásukra szabad felhasználású jelzáloghitelt vettek fel, majd a kölcsönt fogyasztási célra költötték – például autóvásárlásra, nyaralásra vagy a vállalkozásuk finanszírozására. Rajtuk a Banki Hitelkárosultak Egyesülete sem tud segíteni.
Tapasztalataik szerint a megyében a lakosság számához viszonyítva magasabb az országos átlagnál a problémás hitelek száma. Ahogy a hiteltípusokat tekintve jelentősen magasabb az országos átlaghoz képest a szabad felhasználású és a svájci frank alapú jelzáloghitelek száma is. Mint Stoff László elmondta, a megyében több tízezer ügyfelük van, országosan több mint egymillió. Az ügyfelek jelentkezésében hullámzás tapasztalható, ha jobb hírek érkeznek, akkor kevesebben fordulnak hozzájuk. Pedig nincs mire várni, aki valamilyen okból nem tud fizetni, annak lépnie kell, mert előbb-utóbb kilakoltatják.
Javaslatokkal segítenek
A moratórium meghosszabbítását nemcsak üdvözlik, de kérték is, ugyanis az egyesületnek van egy bizottsági tagsága a parlamentben, több javaslatot tettek már le az asztalra. Sikerült elérniük például, hogy ha valaki már kifizette a tartozását, azt ne tartsák öt évig a a BAR-listán, hanem vegyék le róla. Javasolták azt is, hogy a svájci frank árfolyamát fixálják 200 forint alatti értéken. (A legfrissebb hírek szerint ez be is kerül a devizahiteleseket segítő kormányzati mentőcsomagba.). Az ügyfelek ennek megfelelően fizetnék a hitelüket, és a futamidő végén számolnák át a bankok a menet közbeni árfolyam- ingadozásokat, ez véleményük szerint sok adósnak lenne nagy segítség. A szabad felhasználású jelzáloghitelekről a vezető azt mondja, itt a bankok hitelezési gyakorlata is szerepet játszott abban, hogy sokan bajba kerültek. Volt olyan időszak, amikor még munkahely sem kellett ahhoz, hogy valaki megkapja a hitelt, elég volt a fedezet, és a hitelbírálat folyamán úgynevezett vélelmezett bevétellel kalkuláltak a pénzintézetek. Akik ilyen feltételek mellett vettek fel hitelt és túlvállalták magukat, most nagy bajban lehetnek.
Pozitív változás
Ugyanakkor pozitív változást tapasztal Stoff László az utóbbi hónapokban néhány bank részéről. Mint mondja, a pénzintézetek is megértették végre, hogy érdekük lépni és nyitottnak lenni a problémás hitelek megoldása érdekében. Az adósok nagy részének ugyanis van fizetési hajlandósága, ha megfelelő segítséget kap, akkor törleszti adósságát. Ennek megfelelően egyre több alkalommal sikerül – még felmondott szerződés esetén is – pozitív irányba elmozdulni, átszámolják, átütemezik a hiteleket, új szerződéseket kötnek, és hónapok óta beragadt hiteleket is sikerült „újra sínre tenni”. Persze, ahogy a vezető mondja, ebben nagy szerepe van annak is, hogy a bankok egyre inkább átlátják az ingatlanpiac szinte reménytelen helyzetét. Jelenleg a kereslet szinte a nullával egyenlő, Stoff László szerint még az adásvétellel foglalkozó „lakásnepperek” is bevásároltak, eladni nem tudnak. Van olyan lakás, amelynek már négyszer hirdették meg az árverését, és nem volt rá jelentkező.
Változtatnának a végrehajtási törvényen
A kirendeltségvezető egy problémát lát a rendszerben, ami jelenleg mégis megakaszt egyébként jó irányba fordítható eseteket, ez pedig a végrehajtók hozzáállása. Mint mondja, ezt a területet jelenleg nem szabályozzák a törvények, nincs meghatározva, milyen módon, rendszerben történhet a behajtás, és a költségeire mennyit számolhat fel a végrehajtó. Emiatt van arra is példa, hogy a költségeket és a kamatot hajtják be, a tőketartozás viszont megmarad, és kezdődik minden elölről. Ugyanakkor véleménye szerint irreális összegeket számolnak fel költségként, példaként említette, hogy egyetlen levél kiküldése miatt 75 ezer forintot számlázott egyikük. Stoff László egy olyan eset papírjait is megmutatta, amikor a bank és az adós az egyesület közreműködésével megegyezett, a bank visszavonta a végrehajtást – ám azt a végrehajtó nem függesztette fel. Több százezer forintos munkadíjat kér ugyanis az ügyféltől – annak ellenére, hogy a végrehajtás nem történt meg. Éppen ezért az egyesület változtatni szeretne a végrehajtási törvényen, azt javasolják, hogy a tevékenységet vonják be állami monopólium alá, és így szabályozott keretek között működjön.
Horváth I.