– A Megyénk az irodalomban elnevezésű versennyel sikerült új közönség körében népszerűsíteni az olvasást, vagy csupán a meglévő olvasótábort erősítették meg, milyen tapasztalataik voltak?
– Jó lenne azt hinni, hogy egy vetélkedő – tartson akár egy évig a sorozat –, elegendő az irodalom megszerettetéséhez, új olvasók toborzásához. De ne áltassuk magunkat! Abban viszont biztos vagyok, hogy sok ember figyelmét sikerült ráirányítanunk irodalmunk gazdagságára, megyénk múltjára, kulturális és természeti értékeinkre. A tavaly márciustól minden hónapban egy-egy olyan könyvet ajánlottunk olvasóink figyelmébe, amelyben valamiképpen megjelenik a megye. Az irodalmi művekhez kapcsolódó kérdéseinkre a legtöbb választ is a megyénkből kaptuk, de volt budapesti, debreceni, sőt komlói játékosunk is.
– A verseny döntőjébe jutó versenyzők többsége az idősebb korosztályból került ki. Mi lehet az oka, hogy ez a korosztály fogékonyabb volt?
– Talán több idejük, türelmük is van az ilyen hosszú ideig tartó sorozatokhoz az idősebbeknek, és nyilván a klasszikus szerzőkhöz, a hagyományos értékekhez is jobban ragaszkodnak. Mondhatnám azt is, hogy őket még nem csábította el teljesen az internet, de nem szeretném a technika újdonságait hibáztatni az olvasási szokások változása miatt. Már csak azért sem, mert sokan a könyvtár honlapján találták meg ezt a játékot, és végül is az internetnek köszönhetően vették kezükbe az ajánlott könyveket. Lehet, hogy a játék résztvevői között többségben voltak az idősebbek, de ha ők családi vagy baráti körben beszámolnak olvasmányélményeikről, talán a gyerekek, a fiatalok is kíváncsiak lesznek arra: hogy csúzlizta le a rántani való csirkéket a kis Kossuth Lajos, vagy mi történt Déryné Széppataki Róza hófehér ruhájával és kibodorított frizurájával az aggteleki cseppkőbarlangban.
– A gyermek és fiatal generációnál láthatóan alább hagyott az olvasókedv. Az ifjúságot milyen módokon szólítja meg a könyvtár?
– Éppen most zárult le a Rákóczi-mondák illusztrálására kiírt pályázatunk. Folyamatban van egy nagyszabású családi vetélkedő is. Gyermekrészlegünkben rendszeresek a játékos foglalkozások, az irodalmi délutánok. Állandó vendégeink az iskolai csoportok, hétvégenként a szülők is hozzák a kicsiket. Közös felelősségünk, hogy megszerettessük a gyerekekkel az olvasást.
Kiss J.
Fotó: Mocsári L.
– Jó lenne azt hinni, hogy egy vetélkedő – tartson akár egy évig a sorozat –, elegendő az irodalom megszerettetéséhez, új olvasók toborzásához. De ne áltassuk magunkat! Abban viszont biztos vagyok, hogy sok ember figyelmét sikerült ráirányítanunk irodalmunk gazdagságára, megyénk múltjára, kulturális és természeti értékeinkre. A tavaly márciustól minden hónapban egy-egy olyan könyvet ajánlottunk olvasóink figyelmébe, amelyben valamiképpen megjelenik a megye. Az irodalmi művekhez kapcsolódó kérdéseinkre a legtöbb választ is a megyénkből kaptuk, de volt budapesti, debreceni, sőt komlói játékosunk is.
– A verseny döntőjébe jutó versenyzők többsége az idősebb korosztályból került ki. Mi lehet az oka, hogy ez a korosztály fogékonyabb volt?
– Talán több idejük, türelmük is van az ilyen hosszú ideig tartó sorozatokhoz az idősebbeknek, és nyilván a klasszikus szerzőkhöz, a hagyományos értékekhez is jobban ragaszkodnak. Mondhatnám azt is, hogy őket még nem csábította el teljesen az internet, de nem szeretném a technika újdonságait hibáztatni az olvasási szokások változása miatt. Már csak azért sem, mert sokan a könyvtár honlapján találták meg ezt a játékot, és végül is az internetnek köszönhetően vették kezükbe az ajánlott könyveket. Lehet, hogy a játék résztvevői között többségben voltak az idősebbek, de ha ők családi vagy baráti körben beszámolnak olvasmányélményeikről, talán a gyerekek, a fiatalok is kíváncsiak lesznek arra: hogy csúzlizta le a rántani való csirkéket a kis Kossuth Lajos, vagy mi történt Déryné Széppataki Róza hófehér ruhájával és kibodorított frizurájával az aggteleki cseppkőbarlangban.
– A gyermek és fiatal generációnál láthatóan alább hagyott az olvasókedv. Az ifjúságot milyen módokon szólítja meg a könyvtár?
– Éppen most zárult le a Rákóczi-mondák illusztrálására kiírt pályázatunk. Folyamatban van egy nagyszabású családi vetélkedő is. Gyermekrészlegünkben rendszeresek a játékos foglalkozások, az irodalmi délutánok. Állandó vendégeink az iskolai csoportok, hétvégenként a szülők is hozzák a kicsiket. Közös felelősségünk, hogy megszerettessük a gyerekekkel az olvasást.
Kiss J.
Fotó: Mocsári L.