Tíz magyar és harminnégy külföldi szerző jegyzi azt a cikket, amely a Science április 8-i számában jelent meg. A hazai szakemberek által koordinált kutatóprogram egy érdekes, viszonylag fényes (+7 magnitúdós) csillagot vizsgált. A HD 181068 jelű égitest fényváltozásait a Kepler űrtácsővel követték. A mérések alapján nem egy, hanem három csillag van a rendszerben, ahol a főkomponens egy élete végén járó, és ezért felfúvódott vörös óriás. Körülötte két kisebb vörös törpe mozog, amelyek sokkal szorosabb pályán egymás körül is keringenek.
A felfedezést az tette lehetővé, hogy a vöröstörpe-páros tőlünk nézve 45,5 naponta eltűnik az óriáscsillag mögött. Eközben a két törpecsillag 0,9 napos periódussal egymást is elfedi. A kölcsönös fedések eredményeként összetett fénymenet alakul ki, amelynek részleteit csak a Kepler-űrtávcső rendkívül pontos mérései alapján sikerült rekonstruálni. A rendszert 2010 júniusában fedezték fel, és a következő hónapokban több földi távcsővel is vizsgálták. Felvételeket készítettek a Piszkéstetőn lévő 1 méteres távcsővel, majd az USA-ban felállított CHARA nevű optikai interferométer segítségével sikerült megmérni a vörös óriás átmérőjét.
A felfedezést az tette lehetővé, hogy a vöröstörpe-páros tőlünk nézve 45,5 naponta eltűnik az óriáscsillag mögött. Eközben a két törpecsillag 0,9 napos periódussal egymást is elfedi. A kölcsönös fedések eredményeként összetett fénymenet alakul ki, amelynek részleteit csak a Kepler-űrtávcső rendkívül pontos mérései alapján sikerült rekonstruálni. A rendszert 2010 júniusában fedezték fel, és a következő hónapokban több földi távcsővel is vizsgálták. Felvételeket készítettek a Piszkéstetőn lévő 1 méteres távcsővel, majd az USA-ban felállított CHARA nevű optikai interferométer segítségével sikerült megmérni a vörös óriás átmérőjét.