A kovácsok és kerékgyártók vették maguk közé, mert a Juksz Jánosra „magyarosított” mester szakmája szögverő volt. Ómassán működött a vasverő, különféle termékeket helyben is előállítottak. A kovácsszeget ebben az időben cigányszegnek is nevezték, a terméket vándorcigányok készítették és értékesítették. A céhek szabályai „helyhezkötött” életmódot kívántak. (A diósgyőri állami vasgyárban 1871-től gyártottak ipari mennyiségben szegféleségeket.)
151 éve, 1860. április 8-án hunyt el gróf Széchenyi István. Miskolcon Lévay József indítványára négyheti gyászt tartott a Miskolci Polgáregylet. A Nemzeti Kaszinó – amelynek később dísztagja lett –, valamint valamennyi felekezet megemlékezett róla. A Polgáregylet már akkor felvetette, hogy országos gyűjtést kezdeményezzenek szobrának elkészíttetésére. (Miskolcon köztéri szobrot 1993-ban avattak emlékére.)
87 éve, 1924. április 8-án egyházművészeti kiállítást nyitottak a Városháza dísztermében. A kiállítást a Görög Katolikus Nőegylet rendezte, a téma pedig a miskolci ortodox egyház műkincseinek bemutatása volt. Ekkor már nem voltak az egyháznak hívő tagjai, felvetődött az is, hogy a bolgárok veszik használatba. Ebben a bizonytalan helyzetben leltárt készítettek a hihetetlenül gazdag műkincsanyagról. Ez volt a „balkáni kereskedők” egyházi kincseinek első bemutatása.