Miskolcon született 1925. augusztus 24-én. 1945 óta töltötte be a Miskolc Városi Asztalitenisz Szövetség titkári tisztségét. Edzői képesítést szerzett, később a Miskolci Törekvés szakosztályvezetője lett. Fél évszázadon át, 2009-ig a megyei szövetség főtitkára volt. Élharcosa volt a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Olimpiai kronológia megjelentetésének, és ő álmodta meg a Miskolc Városi Szabadidőközpontban található sportos helytörténeti kiállítást is. Sok éven keresztül dolgozott a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Testnevelési és Sportintézetben. Nevéhez fűződik a félévente megjelenő Borsodi Asztalitenisz Híradó, amely páratlan a maga nemében.*
Tudtuk, hogy baj van. Februárban az utolsó pillanatban mondta le a MEAFC Kupa asztalitenisz verseny bírói munkáját. Ilyet ő az eltelt évtizedekben soha nem tett, minden versenyen össze lehetett vele futni. Tudtuk, hogy kórházban ápolták, de amikor otthonába visszatért, azt gondoltuk, hogy a megszokott környezetben újból erőre kap.
Nem így történt, és most, hogy elment, betöltetlen űrt hagyott maga után. A sportág megszállottja volt. Először edzőként, később sportvezetőként igyekezett tenni az asztaliteniszezés felvirágoztatása érdekében. Dokumentumok ezreit őrizgette, és használta fel a különböző kiadványokban. Ahová hívták, oda mindig elment. Rendezett verseny Ózdon, Sárospatakon, Tiszaújvárosban, Encsen, és szinte a megye összes nagyobb településén. Csendes, halk szavú emberként ismerte mindenki, nyugodt, intelligens viselkedése azt a generációt idézte, amelynek tagjaiból immáron egyre kevesebben élnek közöttünk.
Nagy gondot fordított az utánpótlásra, hiszen tisztában volt vele, hogy a jövő generációi hordozhatják zsebükben a marsallbotot. Végtelenül precíz volt, nevet soha nem írt el, mindent ellenőrzött. Megbecsülés övezte az országos szövetségben is, szűkebb pátriájában pedig sokan adóztak csodálattal nagy munkabírásának. Tavaly decemberben még díjat vehetett át a Megyei Sportintézetben, ám a sors ezúttal nem engedte számára a folytatást.Pista bácsi elment, és mi, akik gyakran találkoztunk vele, csak most kezdjük igazából felmérni, hogy mennyi mindent veszítettünk távozásával.
Doros L.