A megemlékezés a Dávid királynak nevével illetett zsoltár részleteinek felolvasásával kezdődött. Ezt követően Veres Pál, a Földes Ferenc Gimnázium igazgatója köszöntötte a megemlékezőket. Beszédében elmondta, ambivalens érzést kelt a megemlékezés az iskolában.
– Elsősorban fájó mementó ez az esemény, hiszen 1944. április 16-án városunkból indult a deportálás. Emellett azonban megtiszteltetés is a gimnázium számára, – hangsúlyozta az igazgató – hogy a megemlékezés-sorozat első vidéki állomásának helyet adhatunk. Kiemelte, hogy az intézmény több évtizede vállal komoly szerepet abban, hogy a diákok számára többet jelentsen a holokauszt áldozatainak emléknapja, mint egy fejezetet a történelemkönyvből.
Preview Image
Fontos, hogy az emlékezés személyessé váljon, érzelmileg is megérintse a fiatalokat. Ez a törekvés látható volt a megemlékezésen is, hiszen a gimnázium diákjai pantomim darabbal idézték fel a városból elhurcolt zsidóság tragédiáját. Az elmondtuk fiainknak címet viselő előadás egy diáklány történetét elevenítette fel.
A fiatalság az emlékezésben betöltött fontos szerepe állt Kovács Zoltán kormányzati kommunikációért felelős államtitkár (képünkön) beszédének középpontjában is.
Kovács Zoltán szerint a fiatalság őszinte és nyitott, ezért meg kell teremteni az emlékezés lehetőségét. - Hagyni kell, hogy a fiatalabb generáció saját eszközeivel dolgozhassa fel a múltat - mondta. – Egységes nemzet nem létezhet egységes felfogás nélkül. Beszélnünk kell a múltról, hogy újragondolhassuk, feldolgozzuk azt, a fiatalokkal együtt – hangsúlyozta az államtitkár. Kiemelte, hogy az emlékezés-sorozat célja, hogy emlékeztesse az embereket arra, hogy a magyar zsidóság tragédiája nemzetünk tragédiája is egyben, s ez nem csupán fővárosi ügy, hiszen a vidéki városokból több százezer zsidót deportáltak.
A megemlékezést kiegészítette egy azt követően megnyitott képzőművészeti kiállítás is. A tárlat felső tagozatos és középiskolás diákok válogatott rajzaiból és montázs alkotásaiból áll.
