– Tapolcának ezt a részét vagy évtizede, de lehet már régebben csúfította ez az egykoron ajándékárusításra használt épület. Rég bezárták, üresen állt, összefirkálták a falát … Az ide látogató turisták már viccből is fotózták. Szégyenfoltja volt Tapolcának. Megelégeltük ezt a helyzetet és megszereztük a bontáshoz szükséges engedélyt, ma pedig munkához láttunk – magyarázta Nehéz Károly, a körzet képviselője, miközben szusszant kicsit munka közben. – Az építési törmeléket szelektáltan gyűjtjük a két konténerbe, külön a veszélyes hulladéknak számító palát, majd az AVE segítségével szállítjuk el. Nem ingyen, hanem önköltségi áron.
– Összefogtunk azok, akiknek bántotta a szemét ez a csúfság. Úgy gondolom, hogy ez a bontás szimbolikus jelentőségű is, mivel ezzel megindult Tapolca rendbe tétele is. A korábbi városvezetés nem viselte szívén ezt a területet – összegezte véleményét Nehéz Károly.
A nyolc-tíz önkéntes szorgalmasan dolgozott, szépen haladtak a bontással. No meg az épület sem volt nagy, csak csúf.
– Rég zavarta a szemem, ugyanis itt járok át a buszhoz a megállóba – árulta el Rozgonyi Imre helyi lakos miért is csatlakozott a bontásban részt vevő önkéntesekhez. – Egykoron nádfedős, szép épület volt, aztán átépítették, majd bezárták, végül magára hagyták, már vagy másfél évtizede. Nem foglalkoztak vele…
Szöveg és fotó: Csontos L.