A korszak ismert és elismert kutatói közé tartozik Raffay Ernő, akivel a Kossuth utcai református egyházkerületi székházban, táblás ház előtt tartott előadása előtt beszélgettünk.
Közismert tény, hogy a trianoni béke (1920. június 4.) feldarabolta a Magyar Királyságot, amely következtében az addig döntően egy országban élő magyarság hirtelen darabokra szakadt. A nemzetcsonkítás máig ható traumát okozott a magyarság lelkében. A 20-as, 30-as években teljesen természetes volt, hogy gyakorlatilag pártállásra tekintet nélkül minden magyarban élt a revízió vágya.
– Trianon után a magyarságban komoly vágy volt arra, hogy megváltozzon a szétszórtság. Horthy, Teleki, Bethlen nem a teljes, hanem az etnikai revízió álláspontján állt. Az első bécsi döntésben ez köszönt vissza, mikor is a visszatérő Dél-Felvidék lakosságának 86 százaléka magyar nemzetiségű volt. Aztán jött a második világháború a maga ellentmondásaival, majd következett a felejthetetlen kommunizmus. Meghirdették a magyar nacionalizmus elleni harcot, amit Rákosiék is átvettek. A párizsi béke még súlyosabb volt, mint Trianon, mert Pozsony alatt további három falut elcsatoltak Csehszlovákiához – vezette le a határváltoztatásokat Raffay Ernő.
– Meghirdették a polgári nemzet elleni harcot. A Rákosi és a Kádár rendszer közt annyi különbség volt, hogy előbbiben akasztottak is érte, utóbbiban börtön, a munkahely elvesztése járt érte. Nem mertek beszélni az emberek Trianonról és ez lelki problémákat okozott a magyarságnak. A 80-as évek elején mikor felvetettem, nem az volt a válasz, hogy vitatkoznak, hanem megjelent a politikai rendőrség a munkahelyemen és elvittek. A rendszerváltás óta szabadon beszélhetünk róla. A református egyetemen kötelezővé tettem a diákjaim számára a trianoni szerződés elolvasását! Azonban mint Tőkés László kitalálta egy éve a Trianon gyógyítása mondatot és mellé álltam. Be kell fejezni Trianonnal a nyavalygást. El kell indulni, hogy begyógyuljanak a sebek. Optimista vagyok. Járom a Kárpát-medencét és azt tapasztalom, a magyar emberek szívébe mintha kis bizakodás költözött volna.
– Hiszek benne, hogy a magyarok tudnak kezdeni valamit. Nyilván nem a határmódosítás van most napirenden, hanem a területi autonómia! A Székely Nemzeti Tanács is ezt mondja! Ahol magyar többség van, ott felvetették a székely autonómiát, az EMNT pedig a partiumit is. A Felvidéken nem hozták elő a magyar pártok a területi autonómiát. A délvidéki magyarság nagy vérveszteséget szenvedett el. A Ferenc-csatornától északra azonban még meg van a többség, létrehozható lenne a magyar autonómia, ahol pedig nincs meg, ott a kulturális autonómia. A kettő együttes alkalmazása fontos lenne a magyarság etnikai arányának a fenntartása szempontjából, ugyanis a szórványban erős fogyás tapasztalható – jelentette ki Raffay Ernő. Felhívta a figyelmet arra, hogy a Csehországtól a moldvai csángókig 10 országban élő magyarság számára ( azt se tudjuk mennyien vagyunk – jegyezte meg Raffay, aki nem hisz az utódállamok statisztikáiban) nagy lehetőséget rejt magában az Európai Unió, amivel élni kell. Véleménye szerint a sérelmeket nem feledve tovább kell lépni és azt kell nézni, hogy rövid, illetve hosszú távon mit tudunk megcsinálni a magyar nemzet érdekében.
– Nem a sebek felnagyítása, hanem a gyógyítás a cél – jelentette ki a házigazda, Szabó Sándor református lelkész, a Lévay József Közművelődési Egyesület elnöke, aki elmondta, hogy a vasárnapi istentisztelet keretében emlékeznek majd a történelmi eseményekre. Egyben felhívta a figyelmet arra, hogy közadakozást kezdeményeztek az egykori miskolci, népkerti országzászló augusztus 20-ai újra állításával kapcsolatban és kérik a polgárok támogatását.
Csontos László
Fotó: Juhász Ákos