A cukorbetegségnek két típusa különböztethető meg. Az 1-es típusú a betegek 10 százalékát érinti. Õk az inzulin fölfedezése előtti időben néhány hónap alatt meghaltak. Esetükben az inzulin életet ment. A betegek nagyobb csoportja a 2-es típusú cukorbetegek közé tartozik. Nagy részük elhízott és társbetegségekben is szenved: magas vérnyomás, magas vérzsírszint, köszvény. Ezeken kívül náluk jelentősen fokozott az érbetegségek kockázata: szívinfarktus, szívelégtelenség, stroke. A mozgásszegény életmód és a kalóriában gazdag étkezés miatt a szervezet nagy mennyiségben termeli a cukor lebontásához szükséges inzulint, amire idővel már nem reagál megfelelően szervezetünk – magyarázta dr. Lukács Miklós belgyógyász-diabetológus. Inzulinrezisztencia jön létre, a kezdeti inzulintöbblet helyét fokozatosan inzulinhiány veszi át, és a beteg vércukorszintje emelkedni kezd. Tablettás gyógyszerekkel egy ideig karbantartható a vércukorszint, de előbb-utóbb az inzulin külső pótlására is szükség van – tette hozzá a főorvos.
Az inzulinoknak állandóan megfelelő vércukorszintet kell biztosítaniuk, még étkezések esetén is, a lehető legkisebb vércukorszint-ingadozással. Az a jó, ha a terápia rugalmasan tud alkalmazkodni a beteg életmódjához és nem okoz kórosan alacsony vércukor-értékeket, azaz alkalmazása nem jár testsúlynövekedéssel. A hagyományos inzulinok esetében a betegek életmódját, napirendjét alapvetően meghatározza az inzulin beadásának ideje és a legalább hat étkezés pontos időponti és mennyiségi betartása.
Dr. Lukács Miklós szerint a modern inzulinok jobban alkalmazkodnak a betegek életritmusához, mint a hagyományos inzulinok. Az étkezés ideje szabadon választható, a kisétkezések akár el is hagyhatóak, illetve a főétkezésnél többet ehet a beteg. Ezzel egyidejűleg a testsúlynövekedés megállhat, illetve akár csökkenhet is. A modern inzulinok alkalmazása esetében
kevesebb a hipoglikémia, kisebb az elhízás kockázata és rugalmasabb életvitelt biztosít, amellyel jelentősen javulhat a betegek életminősége.