Június 21-én (időnként 22-én) van a nyári napforduló, amely a legismertebb Naphoz kötődő, tűzgyújtással egybekötött ünnep. A kereszténység előtti, a természettel összhangban élő ember a nyárközépi tűzgyújtással a Napot kívánta megsegíteni, a sötétséggel „vívott” küzdelemben, miközben a tűz az ártó szellemek elűzésére is szolgált. Szokás volt egész Európában a tűzkarika eregetés, illetve a fáklyagyújtás, a sötétség felett aratott győzelem ünnepén. A pogány hagyományban a tűz egyfelől nap szimbólum, másfelől pedig mindig a megtisztulás jelképe is. Ezért ilyenkor különös hangsúlyt kapott a rossz szellemek elűzése vagy kiengesztelése. A halottaknak a sírjára sült almát tettek, mivel a hiedelem szerint, ilyenkor ők is megízlelhették annak édes ízét.
Ma is élő és egyre népszerűbb szokás a tűzugrás Szent Iván éjjelén. A régiek úgy tartották, hogy ha a szerelmesek együtt ugorják át a tüzet, akkor elűzik a rosszat, a bánatot és örök életükre boldogok lesznek. Néhány helyen, a lányoknak koszorúval a kezükben kellett átugrani a tüzet, majd a koszorút a legközelebbi fűzfára feldobni, s úgy tartották, akié fenn akad, az még azon az őszön férjhez megy. Ez is jól mutatja, hogy eleink a házasságkötésre is nagyon alkalmasnak tartották ezt a napot.
Szent Iván napja, a keresztény kultúrkörben szent János születésnapja. Nálunk a név szláv változata, az Iván maradt meg. Na de miért is ünnepeljük 24-én a nyári napfordulót, ha valójában június 21-ére vagy 22-ére esik az év legrövidebb napja? Ezt a valaha volt naptárreformoknak köszönhetjük. Anno valóban 24-ére esett az év legrövidebb napja, s bár ez mai naptárrendszerünk szerint már nem így van, az ünnep továbbra is Szent Iván napjához kapcsolódik.
Az utóbbi egy-két évtizedben ugyan megváltoztak a szokások, ám egyre népszerűbbek lettek a Szent Iván éjjeléhez kapcsolódó programok, rendezvények, s 2001-től központi eseménnyé vált az ekkor megszervezendő Múzeumok Éjszakája – ezt vidéken előre hozták egy héttel, de Budapesten ezen a hétvégén várják az éjszakázókat.
Szabó Flóra
Ma is élő és egyre népszerűbb szokás a tűzugrás Szent Iván éjjelén. A régiek úgy tartották, hogy ha a szerelmesek együtt ugorják át a tüzet, akkor elűzik a rosszat, a bánatot és örök életükre boldogok lesznek. Néhány helyen, a lányoknak koszorúval a kezükben kellett átugrani a tüzet, majd a koszorút a legközelebbi fűzfára feldobni, s úgy tartották, akié fenn akad, az még azon az őszön férjhez megy. Ez is jól mutatja, hogy eleink a házasságkötésre is nagyon alkalmasnak tartották ezt a napot.
Szent Iván napja, a keresztény kultúrkörben szent János születésnapja. Nálunk a név szláv változata, az Iván maradt meg. Na de miért is ünnepeljük 24-én a nyári napfordulót, ha valójában június 21-ére vagy 22-ére esik az év legrövidebb napja? Ezt a valaha volt naptárreformoknak köszönhetjük. Anno valóban 24-ére esett az év legrövidebb napja, s bár ez mai naptárrendszerünk szerint már nem így van, az ünnep továbbra is Szent Iván napjához kapcsolódik.
Az utóbbi egy-két évtizedben ugyan megváltoztak a szokások, ám egyre népszerűbbek lettek a Szent Iván éjjeléhez kapcsolódó programok, rendezvények, s 2001-től központi eseménnyé vált az ekkor megszervezendő Múzeumok Éjszakája – ezt vidéken előre hozták egy héttel, de Budapesten ezen a hétvégén várják az éjszakázókat.
Szabó Flóra