Ugrás a tartalomra

Bronzérem a Világkupáról

Létrehozva
Szinte nem múlik el hét vége, hogy a magyar judósok ne adnának magukról valamiféle életjelet. Így történt ez most is: csak egyetlen magyar indulója volt a Miamiban zajló olimpiai kvalifikációs judo Világkupa-viadalnak, a kecskeméti ifj. Nagysolymosi Sándor személyében, ám ő nem jött zavarba a rangos viadalon. Svájci, mongol és kanadai ellenfelét legyőzve bronzérmet szerzett.
Az előjelek sikert ígértek, ugyanis egy évvel korábban a Kecskeméti Judo Club judósa, ifj. Nagysolymosi Sándor egészen a döntőig menetelt Miamiban. Hasonló teljesítménnyel nagy lépést tehetett a londoni olimpia indulási jogának megszerzése felé. A sorolása mindenesetre kedvező volt, hiszen erőnyerőként kezdett a huszonhat fős mezőnyben, majd a svájci Egger ellen ipponnal nyert, így bejutott a legjobb nyolc közé.

A negyeddöntőben a világbajnoki ezüstérmes olasz Francesco Bruyere volt az ellenfele, aki ipponnal nyert, így ifj. Nagysolymosi Sándor a vigaszágra került. Ott azonban már nem hibázott! A mongol Otgonbaatar ellen vesztett helyzetből tudott fordítani, ipponnal nyert, míg a bronzmeccsen valósággal leiskolázta a kanadai Kachurt, egy wazaari mellett négy jukót gyűjtött ellene, így megérdemelten szerezte meg a bronzérmet.

– Sanyi felszálló ágba került az év eleji gyengélkedése után, már a bukaresti Világkupán is látszott, hogy kifelé jön az alagútból, de ott még nem volt az igazi – vélekedett a bronzérmes edzője-édesapja, Nagysolymosi Sándor. – A Miamiban megszerzett bronzérem szép, de a versenyzőmben több van ennél. Szükség is lesz erre a többletre, hiszen a világranglistán csak érmekkel lehet előre lépni. A következő két Világkupán legalább a döntőbe kerülés a cél. A párizsi világbajnokságon egyáltalán nem mindegy a sorsolásnál, hogy ki milyen világranglista pozícióban áll. Isla de Margarita és San Salvador után csak a világbajnokságra koncentrálunk.

D. L.