A darabban egy fiú: Sheldon Levin irogat az édesanyjának, aki elvállt, és magányosan éldegél Amerikában. Az anyuci egy igazi szipirtyó, aki beleüti a dolgát mindenbe, és nyomon követi kisfia minden lépését, még több száz kilométer távolságból is. A darab annak ellenére, hogy csak kétszereplős volt egészen mozgalmasra sikeredett: jó kedvvel térhetett haza a közönség. Az előadás után Nagy Ervinnel beszélgettünk.
- A közönség leginkább a filmvászonról, vagy esetleg a kőszínházakból ismer, mennyire szereted a szabadtéri fellépéseket?
- Eleinte nem voltam teljesen oda érte, hiszen a színházban csend van, és úgy könnyebb a közönség figyelmét a z előadásra, produkcióra koncentrálni, szabadtéren viszont számos dolog oszthatja meg az emberek figyelmét. Teszem azt egy hangosabb autó, vagy egy nagyobb bogár, amik bel térnél nem fordulhatnak elő. Az utóbbi időkben viszont kezdem megszeretni ezt a fajta színjátszást, hiszen ha az ember felhasználja a menet közben adódó helyzeteket, akkor még jól is elsülhet a dolog. Jó példa erre Kulka János kollégám, aki nemrég egy pillangót építette be spontán az előadásába.
- Elmondásod szerint nehéz a szabadtéren egy helyre koncentrálni a figyelmet, viszont ma este egy kétszereplős előadással is sikerült ezt elérni. Ebben az esetben a koncentrációt gondolom még nehezebb volt összehozni…
- Valóban nehezebb, hiszen folyamatosan ügyelnünk kell egymás reakciójára, és a közönségre is, úgy, hogy közben mindketten érdekesek legyünk, és ne laposodjon el a darab. Egy ilyen komikumokra épülő előadásban nem lehet folyamatosan a betanult szöveget mondani, itt egymásnak adjuk fel a labdát. Természetesen vannak olyan szófordulatok, amik előre írottak, hiszen ezekből tudjuk reagálnunk kell. Ehhez persze össze kell csiszolódnunk, így kell 50-60 előadás, hogy olajozottan menjenek a dolgok.
Az előadás után természetesen folytatódik a programsorozat, hiszen a humor nagyágyúi: a Stand Up Comedy humoristái vettik át a stafétabotot pénteken este az Akropoliszban, majd minden héten egy újabb színdarabot tekinthetnek meg a közönség.
Vajtó László