- Nem állt rendelkezésünkre a szükséges létszám, munkaerő-átcsoportosításokra volt szükség – mondta el Jirkovszkyné Szép Mária osztályvezető. Emellett közcélú foglalkoztatottakat is átirányítottak a hivatal más főosztályairól, hogy az ügyintézők munkáját segítsék. Jelenleg három ilyen páros végzi folyamatosan az ellenőrzéseket – egy szociális ügyintéző és egy közcélú foglalkoztatott – naponta tucatnyi lakást is megnéznek.
Csesznok Adrienn, és segítője, Somogyi Szabolcs az avasi lakótelepet járták, amikor csatlakoztunk hozzájuk. Vegyes tapasztalatokról számolnak be, de atrocitás még nem érte őket. Azt mondják, az érintettek általában megértik, miért van erre szükség, emellett sok múlik a megfelelő fellépésen is. Az ingatlanok állapotáról, rendezett vagy szemetes, esetleg fertőzés-veszélyes voltáról jegyzőkönyvet vesznek fel. Az aprólékosan kidolgozott szempontok között szerepel például szemétszállítás módja, s az illemhely léte illetve nem léte is: ennek hiányában ugyanis helyenként igen kacifántos áthidaló megoldásokat alkalmaznak, a szomszédok orra alá.
A Szilvás utcán baktatunk felfelé, öt lakás még a „napi adag” kedden. Kettőben nincsenek otthon – aztán meg egy harmadikban sem – illetve lehet, hogy otthon vannak, de nem adnak életjelet a csengetésre. Adrienn bedobja az értesítőket, mint mondja ilyen esetekben még egyszer megkísérlik az ellenőrzést. Ha ez sem vezet eredményre, ajánlott levélben hívják fel az érintettet hiánypótlásra. Amennyiben ekkor sem működik együtt, nem kap bérpótló juttatást – tehát „bujkálással” sem lehet megúszni a dolgot.
Következik egy Sályi utcai bérház, itt van életjel a csengetésre, mégsem örülünk valami nagyon, mert a lift rossz, a lakás pedig a negyediken van. (Átlaghőmérséklet: 34 fok) Szuszogunk felfelé, az egyik lépcsőfordulóban ujjnyi vastag nyakláncot viselő, kigyúrt férfi meg egy rakás apró gyerek figyeli, mit csinálnak a liftszerelők. Megállunk pár szóra, a férfi jelzi, hogy igen cifra dolgokat tudna mondani a szomszédságról, ha lenne egy kis időnk.
Köszönjük, majd legközelebb.
B.-éknél kifogástalan rend és tisztaság fogad minket, a háziasszony kifejezetten helyesli az ellenőrzést. Szerinte is szankcionálni kell azokat, akik még az alapvető higiéniai szabályok betartására sem képesek. Pár házzal arrébb, L.-ék már más álláspontot képviselnek: az egyik szobát szinte teljesen elfoglalja a plafonig érő lom, s mint kiderül, ezen az állapoton nem is nagyon kívánnak változtatni. (Jók lehetnek még azok a cuccok valamire). Négy gyermeket számolunk meg szanaszét, de lehet, hogy több is van. Adrienn ismerteti, milyen következményekkel számolhatnak, magánvéleményként pedig hozzáteszi, hogy talán a gyerekek is jobban elférnének, ha felszabadulna a szoba. Nincs hatása az érvelésnek, itt valószínűleg alkalmazni kell a szankciót, a juttatás megvonására.
Ezek az ellenőrzések arra is jók, hogy egyeztessék az adatokat: azt például, hogy a segélyezett azon a helyen tartózkodik-e egyáltalán „életvitel-szerűen”, amelyet lakcímként megadott. Ez főképp másnap válik egyértelművé, amikor hosszabb túrára indulunk Adriennékkel, a város külterületein. A romantikus hangzású Pecérvölgyben például GPS-el is nehezen találunk meg egy ingatlant, amelyben nemcsak hogy segélyre aspiráló lakó nem tartózkodott per pillanat, hanem még eladásra is meg volt hirdetve. Az érdeklődésre megadott mobilszám ki volt kapcsolva, a szomszédok meg azt sem tudták, ki az, akit keresünk.
Ugyanígy jártunk az igen morbid humorral - és magyaros írásmóddal - elkeresztelt „Víkend-telepen” is, valahol a Zsigmondy út környékén. A meglehetősen mérsékelt jómódot sugárzó ingatlanok között kifejezett gyanakvással figyelték, mit akar fényképezős delegációnk. Az egyik megadott címen nem találtunk senkit, a szomszédságban pedig itt sem nagyon hallottak a keresett illetőről (viszont jóindulatúan megígérték, hogy majd érdeklődnek). A másik címen találtunk lakókat, ezek viszont határozottan cáfolták, hogy ők bármiféle segélyért folyamodtak volna az önkormányzathoz, és a név sem stimmelt.
Szóval nem egyszerű a feladat. Jirkovszkyné Szép Mária elmondta, hogy a rendelet hatályba lépése óta eltelt másfél hónap alatt 840 ilyen ügy indult. Ebből eddig 506 vizsgálatot végeztek el, és 14 esetben kellett felszólítani a tulajdonost, hogy tegyen rendet. Heten szót is fogadtak, öt esetben még nem járt le a megadott, legkevesebb öt napos határidő, s két ízben kellett elmarasztaló határozatot hozni, azaz megvonni a juttatást. Az osztályvezető azt is elmondta, hogy azoknál, akik június 1-je után folyamodnak bérpótló támogatásért, minden esetben elvégzik az ellenőrzést.
Ugyancsak ellenőrzik azok portáját, aki korábban már kaptak ilyen juttatást, de ezt valamilyen okból – például közcélú munka miatt – felfüggesztették, és most újra kell igényelniük. – Emellett, a törvényi szabályozás értelmében, meghatározott időközönként egyébként is felül kell vizsgálni a jogosultságát, akik ilyen ellátásban részesülnek, és az ellenőrzés ilyen esetekben is megtörténik – emelte ki az egészségügyi és szociális osztály vezetője.
Szepesi Sándor
Csesznok Adrienn, és segítője, Somogyi Szabolcs az avasi lakótelepet járták, amikor csatlakoztunk hozzájuk. Vegyes tapasztalatokról számolnak be, de atrocitás még nem érte őket. Azt mondják, az érintettek általában megértik, miért van erre szükség, emellett sok múlik a megfelelő fellépésen is. Az ingatlanok állapotáról, rendezett vagy szemetes, esetleg fertőzés-veszélyes voltáról jegyzőkönyvet vesznek fel. Az aprólékosan kidolgozott szempontok között szerepel például szemétszállítás módja, s az illemhely léte illetve nem léte is: ennek hiányában ugyanis helyenként igen kacifántos áthidaló megoldásokat alkalmaznak, a szomszédok orra alá.
A Szilvás utcán baktatunk felfelé, öt lakás még a „napi adag” kedden. Kettőben nincsenek otthon – aztán meg egy harmadikban sem – illetve lehet, hogy otthon vannak, de nem adnak életjelet a csengetésre. Adrienn bedobja az értesítőket, mint mondja ilyen esetekben még egyszer megkísérlik az ellenőrzést. Ha ez sem vezet eredményre, ajánlott levélben hívják fel az érintettet hiánypótlásra. Amennyiben ekkor sem működik együtt, nem kap bérpótló juttatást – tehát „bujkálással” sem lehet megúszni a dolgot.
Következik egy Sályi utcai bérház, itt van életjel a csengetésre, mégsem örülünk valami nagyon, mert a lift rossz, a lakás pedig a negyediken van. (Átlaghőmérséklet: 34 fok) Szuszogunk felfelé, az egyik lépcsőfordulóban ujjnyi vastag nyakláncot viselő, kigyúrt férfi meg egy rakás apró gyerek figyeli, mit csinálnak a liftszerelők. Megállunk pár szóra, a férfi jelzi, hogy igen cifra dolgokat tudna mondani a szomszédságról, ha lenne egy kis időnk.
Köszönjük, majd legközelebb.
B.-éknél kifogástalan rend és tisztaság fogad minket, a háziasszony kifejezetten helyesli az ellenőrzést. Szerinte is szankcionálni kell azokat, akik még az alapvető higiéniai szabályok betartására sem képesek. Pár házzal arrébb, L.-ék már más álláspontot képviselnek: az egyik szobát szinte teljesen elfoglalja a plafonig érő lom, s mint kiderül, ezen az állapoton nem is nagyon kívánnak változtatni. (Jók lehetnek még azok a cuccok valamire). Négy gyermeket számolunk meg szanaszét, de lehet, hogy több is van. Adrienn ismerteti, milyen következményekkel számolhatnak, magánvéleményként pedig hozzáteszi, hogy talán a gyerekek is jobban elférnének, ha felszabadulna a szoba. Nincs hatása az érvelésnek, itt valószínűleg alkalmazni kell a szankciót, a juttatás megvonására.
Ezek az ellenőrzések arra is jók, hogy egyeztessék az adatokat: azt például, hogy a segélyezett azon a helyen tartózkodik-e egyáltalán „életvitel-szerűen”, amelyet lakcímként megadott. Ez főképp másnap válik egyértelművé, amikor hosszabb túrára indulunk Adriennékkel, a város külterületein. A romantikus hangzású Pecérvölgyben például GPS-el is nehezen találunk meg egy ingatlant, amelyben nemcsak hogy segélyre aspiráló lakó nem tartózkodott per pillanat, hanem még eladásra is meg volt hirdetve. Az érdeklődésre megadott mobilszám ki volt kapcsolva, a szomszédok meg azt sem tudták, ki az, akit keresünk.
Ugyanígy jártunk az igen morbid humorral - és magyaros írásmóddal - elkeresztelt „Víkend-telepen” is, valahol a Zsigmondy út környékén. A meglehetősen mérsékelt jómódot sugárzó ingatlanok között kifejezett gyanakvással figyelték, mit akar fényképezős delegációnk. Az egyik megadott címen nem találtunk senkit, a szomszédságban pedig itt sem nagyon hallottak a keresett illetőről (viszont jóindulatúan megígérték, hogy majd érdeklődnek). A másik címen találtunk lakókat, ezek viszont határozottan cáfolták, hogy ők bármiféle segélyért folyamodtak volna az önkormányzathoz, és a név sem stimmelt.
Szóval nem egyszerű a feladat. Jirkovszkyné Szép Mária elmondta, hogy a rendelet hatályba lépése óta eltelt másfél hónap alatt 840 ilyen ügy indult. Ebből eddig 506 vizsgálatot végeztek el, és 14 esetben kellett felszólítani a tulajdonost, hogy tegyen rendet. Heten szót is fogadtak, öt esetben még nem járt le a megadott, legkevesebb öt napos határidő, s két ízben kellett elmarasztaló határozatot hozni, azaz megvonni a juttatást. Az osztályvezető azt is elmondta, hogy azoknál, akik június 1-je után folyamodnak bérpótló támogatásért, minden esetben elvégzik az ellenőrzést.
Ugyancsak ellenőrzik azok portáját, aki korábban már kaptak ilyen juttatást, de ezt valamilyen okból – például közcélú munka miatt – felfüggesztették, és most újra kell igényelniük. – Emellett, a törvényi szabályozás értelmében, meghatározott időközönként egyébként is felül kell vizsgálni a jogosultságát, akik ilyen ellátásban részesülnek, és az ellenőrzés ilyen esetekben is megtörténik – emelte ki az egészségügyi és szociális osztály vezetője.
Szepesi Sándor