Hogyan került Miskolcra? Nos, régi barátságot ápol Sutkó Mihállyal, a megyei kerékpáros szövetség elnökével, aki a mostani verseny főszervezője. Elég volt egy telefon, egy hívó szó, és már jött is…
- Hogyan lesz valakiből jó sprinter? Egyáltalán mi szükséges hozzá?
–Nincs megírva, hogy kiből lesz jó sprinter! Sok tényező szükségeltetik hozzá, de legfőképpen dolgozni kell. Nagyon sokat, és áldozatosan. Erre szabad építkezni, csodára nem lehet várni. Egy jó edző pontosan képes felmérni, mire képes a versenyzője, és képes összerakni a mozaikdarabokat.
- Az mikor dőlt el, hogy ön sprinter lesz?
- Húsz, huszonkét éves koromra derült ki, hogy ebben a műfajban jó lehetek. Érdekes, hogy előtte ez nem nagyon mutatkozott.
- Nyolc esetben rugaszkodott neki a világ legrangosabb, ugyanakkor legnehezebb versenyének. Háromszor viselhette a pont összetett győzelemért járó zöld trikót és több szakaszgyőzelmet is magáénak mondhatott. De vajon mit érzett a hegyekben?
- Nagy erőpróbák voltak, de mindig csak az járt a fejemben, hogy végig kell menni, nem lehet megállni, a feladásra még csak gondolni sem szabad. Ezek a szakaszok mindent sprintert alaposan megviseltek.
- Mikor fejezte be a pályafutását?
- 1997-ben jutottam arra az elhatározásra, hogy elég volt, jöjjenek a fiatalok, nem szabad tovább erőltetni.
- Miért döntött a visszavonulás mellett?
- Lehet, hogy egy-két év még összejött volna, de mivel a körülmények másként alakultak, azt mondtam, elég volt. Teljesen magamra maradtam, hiszen az üzbég kerékpáros szövetség gyakorlatilag semmiféle támogatásban nem részesített. Egyre nehezebben tudtam fenntartani magamat, elkelt volna a segítség.
- Amikor befejezte a pályafutását, mivel kezdett foglalkozni?
- Letelepedtem Olaszországban, és műveltem a kertemet. Olykor segítettem a fiatal üzbég válogatottaknak, meg csapatokkal is kapcsolatba kerültem, másoknak együttest kerítettem.
- Üzbegisztánban felnéznek önre a fiatalok? Példaképnek tekintik?
- Nos, erre nem tudok válaszolni, 2003 óta olasz földön élek, és remekül érzem magam. Verona mellett, a Garda-tó partján telepedtem le, csodás vidék.
- Hogyan gondol vissza pályafutására, teljes és kerek egésznek gondolja?
– Sok sikert értem el, de azért maradt bennem hiányérzet. Éveken keresztül nem tudtam rajthoz állni a világbajnokságon, mert Üzbegisztán képtelen volt ütőképes válogatottat kiállítani. Ahhoz ugyanis négy jó kerékpáros kell, nekünk pedig ez sosem jött össze.
D.L.
- Hogyan lesz valakiből jó sprinter? Egyáltalán mi szükséges hozzá?
–Nincs megírva, hogy kiből lesz jó sprinter! Sok tényező szükségeltetik hozzá, de legfőképpen dolgozni kell. Nagyon sokat, és áldozatosan. Erre szabad építkezni, csodára nem lehet várni. Egy jó edző pontosan képes felmérni, mire képes a versenyzője, és képes összerakni a mozaikdarabokat.
- Az mikor dőlt el, hogy ön sprinter lesz?
- Húsz, huszonkét éves koromra derült ki, hogy ebben a műfajban jó lehetek. Érdekes, hogy előtte ez nem nagyon mutatkozott.
- Nyolc esetben rugaszkodott neki a világ legrangosabb, ugyanakkor legnehezebb versenyének. Háromszor viselhette a pont összetett győzelemért járó zöld trikót és több szakaszgyőzelmet is magáénak mondhatott. De vajon mit érzett a hegyekben?
- Nagy erőpróbák voltak, de mindig csak az járt a fejemben, hogy végig kell menni, nem lehet megállni, a feladásra még csak gondolni sem szabad. Ezek a szakaszok mindent sprintert alaposan megviseltek.
- Mikor fejezte be a pályafutását?
- 1997-ben jutottam arra az elhatározásra, hogy elég volt, jöjjenek a fiatalok, nem szabad tovább erőltetni.
- Miért döntött a visszavonulás mellett?
- Lehet, hogy egy-két év még összejött volna, de mivel a körülmények másként alakultak, azt mondtam, elég volt. Teljesen magamra maradtam, hiszen az üzbég kerékpáros szövetség gyakorlatilag semmiféle támogatásban nem részesített. Egyre nehezebben tudtam fenntartani magamat, elkelt volna a segítség.
- Amikor befejezte a pályafutását, mivel kezdett foglalkozni?
- Letelepedtem Olaszországban, és műveltem a kertemet. Olykor segítettem a fiatal üzbég válogatottaknak, meg csapatokkal is kapcsolatba kerültem, másoknak együttest kerítettem.
- Üzbegisztánban felnéznek önre a fiatalok? Példaképnek tekintik?
- Nos, erre nem tudok válaszolni, 2003 óta olasz földön élek, és remekül érzem magam. Verona mellett, a Garda-tó partján telepedtem le, csodás vidék.
- Hogyan gondol vissza pályafutására, teljes és kerek egésznek gondolja?
– Sok sikert értem el, de azért maradt bennem hiányérzet. Éveken keresztül nem tudtam rajthoz állni a világbajnokságon, mert Üzbegisztán képtelen volt ütőképes válogatottat kiállítani. Ahhoz ugyanis négy jó kerékpáros kell, nekünk pedig ez sosem jött össze.
D.L.