„Ki a kicsit nem becsüli…”

– 1985-ben kezdtem hírlaposként dolgozni, akkor még a postán, de a privatizálását követően a két tevékenység különvált, így 1998-tól itt dolgozom, a Városház téri hírlaposban – mondja Tóth Ferencné, akinek sok törzsvásárlója van, ezért sokszor előre tudja, mit kér a kedves vevő.
A multinacionális cégek erős konkurenciát jelentenek a kisebb élelmiszerboltoknak, hírlaposoknak, ám Tóth Ferencné nem tart attól, hogy ne lenne szükség a munkájára.
– Én magam is jobban szeretek kis boltokban vásárolni, mert sokkal személyesebb, közelebbi kapcsolat alakul ki a vásárló és az eladó között. A hírlapárusítás is egyfajta ellensúlyt képvisel a nagy áruházakkal szemben – hangsúlyozza a hírlapárus, akit mindig érdekelt a kereskedelem. Középiskolát is így választott, s amikor nem vették fel a választott felsőoktatási intézménybe, akkor gépkönyvelői képesítést is szerzett és egy ideig könyvelőként dolgozott.
– Világéletemben olyan munkám volt, amiben mindennapi kapcsolatban vagyok az emberekkel. Engem örömmel tölt el, ha velük foglalkozhatok, és ha élvezem azt, amit csinálok, akkor a vásárlók is mosollyal az arcukon távoznak tőlem – teszi hozzá Tóth Ferencné.
Kiss J. | fotó: Rogosz P.