– Negyedszer járok Tiszaújvárosban, ami, azt gondolom, hogy ékesen bizonyítja mennyire szeretek ide jönni – kezdte beszélgetésünket a világbajnok.
– Ha jól emlékszem legutóbb 2005-ben jártam itt a csapattal és már hiányzott ez a környezet, a városban tapasztalható fieszta-hangulat. Persze az itt megszerzett ranglista-pontokra is szükségem van, annak érdekében, hogy a következő, még nehezebb versenyekre nyugodtabban tudjak készülni.
– Kidolgozott valamiféle taktikát az idei magyar futamra?
– A rajtlistát böngészve úgy ítéltem meg, hogy nyílt verseny lesz, ahol több csoport is kialakulhat. Az esélyeket latolgatva a portugál Joao Pereira, a mexikói Crisanto Grajales és a svájci Reto Hug mellett én is számítottam a kanadai Brent McMahon győzelmére. Ami engem illet, jól úsztam, nagyon figyeltem a bringázás közben és próbáltam egy stabil futást produkálni, ami nagyjából össze is jött. Sajnos a depózásnál rögzített közel két perces hátrányunk túl soknak bizonyult a szökevény heteshez képest, így nekem sem volt esélyem a dobogóra, pedig nagyon szeretek elől végezni.
– A világbajnoki címe mellett vb és Eb-érmei vannak, az ötkarikás medál azonban még hiányzik a kollekciójából. Londonban pótolható ez a hiányosság?
– A legfőbb célom egyértelműen London. Tavalyelőtt csak kerékpároztam, ezért kicsit „kiestem” a triatlon ritmusából, de azt gondolom, hogy jó úton járok a „visszatérésben”. A jövő nyári ötkarikás játékokig lesz elég időm, hogy gyorsuljak és erősödjek mindhárom számban. Bízom benne, hogy ez elég lesz egy éremhez, melynek megszerzéséhez jó adag szerencse is szükségeltetik.
– Harmincas éveinek közepén tervezgeti-e már civil pályáját?
– Még legalább öt évig versenyezni szeretnék, azt gondolom, addig tartani tudom a lépést a fiatalabb generáció képviselőivel. Egy biztos, mielőtt bejezném a versenyzést, ki akarom próbálni magam az ironman (hosszútáv) viadalokon is. Ezek után, ha majd elérkezettnek látom az időt pályafutásom befejezésére, mindenképpen sportos civil foglalkozás után nézek. Szívesen lennék edző, aki kis csoportokban adja át tapasztalatait az élversenyzőknek.
A beszélgetés Somogyi Anna tolmácsolásával készült.
Fotó: Szűcs István
– Ha jól emlékszem legutóbb 2005-ben jártam itt a csapattal és már hiányzott ez a környezet, a városban tapasztalható fieszta-hangulat. Persze az itt megszerzett ranglista-pontokra is szükségem van, annak érdekében, hogy a következő, még nehezebb versenyekre nyugodtabban tudjak készülni.
– Kidolgozott valamiféle taktikát az idei magyar futamra?
– A rajtlistát böngészve úgy ítéltem meg, hogy nyílt verseny lesz, ahol több csoport is kialakulhat. Az esélyeket latolgatva a portugál Joao Pereira, a mexikói Crisanto Grajales és a svájci Reto Hug mellett én is számítottam a kanadai Brent McMahon győzelmére. Ami engem illet, jól úsztam, nagyon figyeltem a bringázás közben és próbáltam egy stabil futást produkálni, ami nagyjából össze is jött. Sajnos a depózásnál rögzített közel két perces hátrányunk túl soknak bizonyult a szökevény heteshez képest, így nekem sem volt esélyem a dobogóra, pedig nagyon szeretek elől végezni.
– A világbajnoki címe mellett vb és Eb-érmei vannak, az ötkarikás medál azonban még hiányzik a kollekciójából. Londonban pótolható ez a hiányosság?
– A legfőbb célom egyértelműen London. Tavalyelőtt csak kerékpároztam, ezért kicsit „kiestem” a triatlon ritmusából, de azt gondolom, hogy jó úton járok a „visszatérésben”. A jövő nyári ötkarikás játékokig lesz elég időm, hogy gyorsuljak és erősödjek mindhárom számban. Bízom benne, hogy ez elég lesz egy éremhez, melynek megszerzéséhez jó adag szerencse is szükségeltetik.
– Harmincas éveinek közepén tervezgeti-e már civil pályáját?
– Még legalább öt évig versenyezni szeretnék, azt gondolom, addig tartani tudom a lépést a fiatalabb generáció képviselőivel. Egy biztos, mielőtt bejezném a versenyzést, ki akarom próbálni magam az ironman (hosszútáv) viadalokon is. Ezek után, ha majd elérkezettnek látom az időt pályafutásom befejezésére, mindenképpen sportos civil foglalkozás után nézek. Szívesen lennék edző, aki kis csoportokban adja át tapasztalatait az élversenyzőknek.
A beszélgetés Somogyi Anna tolmácsolásával készült.
Fotó: Szűcs István